Boldog Karácsonyt!

Talán van valami karmikus abban, hogy idén ismét csak kettesben töltjük a Karácsonyt. 2011-ben azt mondtam, hogy addig nem lesz karácsonyfánk amíg nem jön a baba. Talán jövőre lesz miért díszíteni...

Sosem adjuk fel!!!

Hajrá 2015!!!!

Nagyon Békés Boldog Karácsonyt, Áldott Szeretetteljes Ünnepeket és persze Babahozó Új Évet Kívánok Mindenkinek!

Kaáli konzi - 3. lombik tervek

Péntekre volt időpontunk a Kaáliba. Nem is részletezném, hogy hogyan jutottunk el addig az eredményig, amivel tulajdonképpen a beszélgetést zártuk, de talán nem is számít...

2015. februárjában vághatunk bele a 3. lombikunkba. Ez a protokoll ugyanolyan lesz mint a korábbi, de nem kapok marvelont. ÉLJEN!!!! Szerintem belehalnék, ha újra szednem kellene. Menopur lesz végig 4 ampullával a Closty mellett. Most viszont kértem szteroidot, úgyhogy prednisolon is lesz. Ki tudja...jajj, de messze még a február.

Heniiii jutott eszembe, hogy írta, hogy a hegyi levegő mennyire bejött nekik és terveznek is síelést....Hát mi január utolsó hetében megyünk síelni, ahogy visszaérkezünk rá 3 napra megyünk is a Kaáliban. Remélem nekem is használ majd az ózondús hegyi levegő.

Sokmindent kérdeztem, mint pld: méhpempő, Dhea, barátcserje, vitaminok és inofolic. Mindenre az volt a reakciója, hogy eszembe se jusson. Kivéve a D vitamint. Mindenről rossz véleménye, vagy tapasztalata van. Egy dolog mellett továbbra is kitart, ez pedig az alkohol és annak terhességmegtartó szerepe. Azt hiszem, ha én meginnám minden nap azt a feles pálinkát, vagy/és a 2 dl vörösbort, két hónap múlva tuti alkesz lennék :-)

És a méhnyálkahártya. Említettem , hogy a lombik után nem nagyon sikerült vérzést produkálnom és hogy ilyenkor hová lesz a felépített nyálkahártya. Hát nem kaptam rá választ, akárcsak a múlt szerdai új nődokitól sem. Ha ők nem tudják, akkor ki??? Amúgy azt mondta, hogy 3 mm-es nyh is elég a terhességhez...azért szerintem az egy kicsit kevés. Erre amúgy a méhen kívüli, hasüregi és egyéb terhességeket hozta fel példának. Ott fel sem merül a méhnyálkahártya, mégis létrejön a terhesség....ezt nem is vitatom, de meg is marad?????? Bár hasügerben kihordott terhességről hallottam már, de azért nem ez a tipikus eset.

PGD témában nem tudott semmi okosat, a Kaáli nem végez ilyen vizsgálatot és tulajdonképpen nem is javasolta. Felmerült a Versys, de azt mondta, hogy az embriók sérülnek a mintavétel során és hogy a továbbfejlődési esély ilyenkor csökken. Nem tudom, hogy ez így van-e...Nálunk, akinek csoda ha lesz embriója, semmiképpen nem javasolja. Kivéve, ha sok vetélés volt, akkor lehet értelme. (Mi számít soknak??)  Ugyanúgy nem, mint az 5 napos visszaültetést. Ez is csak azoknak javasolt, akiknek sok embriója lesz és nem gond, ha az 5 nap alatt sok kihullik, mert a végére akkor is marad 2-3, vagy több. Szóval az újítási szándékomat és a változtatási kényszeremet a szokásos eljárásokhoz képest igen gyorsan elvetette.

Azért sajnálom, mert ha lenne még valami amit tehetnénk a siker érdekében, valami, aminek értelme is lenne, annak örültem volna. Talán újabb reményeket táplálhatott volna. Megint csak azzal álltam szembe, hogy nem tehetünk semmit, bármit kitalálok, bármiről olvasok, bármit tanácsolnak mások, ő értelmetlennek tartja az esetünkben. Kicsit olyan, mintha már le lennénk írva....hogy nekünk aztán felesleg itt bármivel kísérletezgetni....Tehetetlennek érzem magam újra.

A spontánkodás nagyon jól megy :-) gyakorlatilag szombat óta pozitív az ovutesztem és ma reggel mintha valami termékenységi nyákot is azonosítottam volna. Az utóbbi időben legfeljebb egy napra, vagy egyre sem... lett két vastag csíkos az ovuteszt. Régebben viszont több napig, mint most. Szerintem ez jót jelent :-)

Ma vagyok a 14. ciklusnapon, terveim szerint a 16. napig további intenzív szexnek szerelmeskedésnek leszek kitéve.

Olyan, de olyan jó lenne, ha az én kis petelánykám végre örökre összebújhatna Apa tökéletes kiskatonájával. 

Folliculometria

Tegnap kipróbáltam az új női nőgyógyászt. Nem voltam tele reményekkel szerencsére, mert különben nagyot csalódtam volna. A helyzet itt sem más, érezhetően a 10. perc után le akart rázni...

Miért van az, hogy senki sem akar a gondjainkkal foglalkozni és annak ellenére, hogy otthagytam 13.000,-Ft-ot, még úgy gondolta, hogy ő tesz nekem szívességet. Az agyam eldobom. Minden nőgyógyász ilyen??????? Vagy csak én vagyok ennyire hihetetlenül szerencsétlen velük....????

Na mindegy, okosabb nem lettem, egy kérdésemre sem kaptam érdemi választ, viszont kértem peteérésfigyelést, azt nem utasította vissza. Tulajdonképpen ez volt az elsődleges célom, hogy tudjam működik-e a rendszer gyógyszerek nélkül is. Bár őszintén szólva én erről nem egy ciklus erejéig szerettem volna meggyőződni, hanem úgy általában akartam volna tudni, hogy vajon utolért-e már a klimax, vagy még van esély arra, hogy spontán is történik valami. Gondoltam majd javasol UH-t, vérvételeket, egyebeket, de tévedtem.

Talán egy értékelhető gondolata volt, mégpedig, hogy felejtsem el a barátcserjét mert totális vérzészavarokat okoz, viszont az Inofolicot agyon dícsérte. Hát nem tudom. Nektek van tapasztalatotok a barátcserjével?

És igen kérem szépen, a rendszer úgy tűnik működik (most éppen).  1 db 12 mm-es tüsző és 6,5 mm-es nyálkahártya a 8. ciklusnapon!!!! És a lényeg : a BAL, vagyis a jó oldalon.  Ezám a jóhír, most nagyon bele kell húznunk Apával.

Kár, hogy ez alapján nem állíthatjuk, hogy akkor nincs klimax és hogy a petefészkek teszik a dolgukat, mert ki tudja. Az, hogy most rendben van, még nem jelent semmit.

Ettől függetlenül azért én nagyon boldog vagyok, mert ez azt jelenti, hogy nincs még minden veszve az én - remélem csak vélt de nem valós - menopauzámat tekintve.

Szerintetek érdemes lenne 21. napon progeszteront nézni a peteérés visszaigazolására?

Mi van, ha van most tüsző ugyan, de nincs, vagyis nem lesz elég LH, vagy progi és akkor semmit sem ér ez a tüsző, mert nem fog megrepedni, vagy nem lesz benne semmi...még a potenciális esélyeinket is túlparázom...

Számításaim szerint, ha napi 2mm növekedéssel számolunk, akkor úgy hétfő környékén lesz ovuláció!!! Most - létező esélyekkel - nálunk a laszti az orvosok helyett. :-))

Holnap pedig Kaáli, kiváncsi leszek...

Ezért kár volt ennyit várni...

Heniiinek köszönhetően sikerült egy választ kipasszírozni PGD ügyben az Istenhegyi Géndiagnosztikai Központból. Íme:

"Két eljárás létezik, a PGD, ami célzott vizsgálat, és a PGS, ami általános szűrés. Mi csak PGD-t végzünk, tehát csak abban az esetben végzünk ilyen beavatkozást, ha genetikai terheltség van, mivel a PGS körül jelenleg túl sok vita van. Abban az esetben van szükség ilyen beavatkozásra, ha valamely szülő kromoszóma átrendeződést hordoz. Amennyiben nem történt még meg, javaslom önöknek a kariotipizálás elvégzését, ezt nálunk bejelentkezés nélkül, bármely hétköznap 8-15 óra között elvégeztethetik. Ára 15 000 Ft, eredményt kb. 3 hét alatt tudunk adni."

Hát ennyi. Ezért kár volt ennyit várni. Kicsit sem lettem okosabb, csak a marketingről..... Azért visszaírtam, hogy akkor jól értem, hogy ez azt jelenti, hogy kérésemre, térítés mellett sem csinálnak ilyen vizsgálatot, csak ha a szülők eredményei hordoznak kockázatot???? Szerencsére a kariotipizálás nálunk rendben volt. 

Újra nem sikerült választ kapnom, vagy legalábbis nem érkezett semmi. Mondjuk mostanában panaszkodnak, hogy valami van a levelezőmmel, ami igaz lehet....csak cikinek érzem újra számonkérni őket.... Na mindegy, azt hiszem nem zártam a szívembe ezt az Intézményt....

Viszont jóhír, hogy kedden, pontosan akkor amikor vártam megjött. Ez azért megnyugtató, eddig órát lehetett volna igazítani a ciklusomhoz és ez a múltkori pöttyözgetés megijesztett. Nem mondom, hogy mennyiség ami távozott, de a pöttyöknél mindenképpen több. Én most ezt tekintem a sikertelen lombik utáni első ciklusnak. 

Gondolkoztam azon, hogy ennek fényében mi van akkor, ha Krizsa jövő pénteken mondjuk decemberre előirányozná a következő lombikot.  A 3 hónap eltelik ugyan, de én korainak tartanám. Jobbat tenne a szervezetemnek most, ha egy kicsit többet pihenne, hátha akkor jobban reagál a gyógyszerekre. Kell a regenerálódás ennyi hormon után, lehet hogy még ki sem ürültek a szervezetemből....Vagy ostobaság azt hinni, hogy 1-2 hónappal később jobban fogok majd reagálni és lesz pete, na meg embriócskák? Ez is önámítás lenne?

Jövő hét szerdán megyek follikulometriára, kiváncsi vagyok nagyon, hogy lát-e majd tüszőt...így gyógyszerek nélkül...

Csalódott

Annyiszor szóba került ez a PGD dolog mostanában, hogy úgy gondoltam felmérem a terepet és kiokosítom magam a technikákról, eljárásokról, árakról és minden más lényegesről. Ugyanis komolyan fontolgatom, hogy a következő lombiknál kérünk előzetes vizsgálatot.

Hát a neten találtam ám mindenfélét, némelyik olyan áron, ami egy hétköznapi embernek elérhetetlen (1000-1500 Euró felett/embrió). Végül arra jutottam, hogy felkeresem az Istenhegyi Géndiagnosztikai Központot levélben és felteszem nekik az összes nyitott kérdésem (kételyem), kérek tanácsot, hogy ők mit javasolnak és persze árajánlatot. Heniiii többeknek javasolta ezt a módszert, mert nagyon kedvesek és készségesek, na meg alaposak is. Ha jól emlékszem pár nap alatt válaszolnak is.

Nyilván én vagyok a kivétel, mert mindig én vagyok a kivétel ha negatív dolgokról van szó....október 25-én írtam nekik, de a mai napig rám se bagóztak. Hétfőn írtam egy nagyon udvarias érdeklődő levelet, hogy mégis mikorra számíthatok a megtisztelő válaszukra, de semmi.

Teljesen felháborodtam, azért egy elnézést kis türelmet, vagy valami akármit odahányhatnának, ha már megkerestem őket és megosztottam velül teljesen bizalmas dolgokat. Ezek után nekem olyan hiteltelenné vált az egész. Sokkal, de sokkal többet vártam egy ilyen intézménytől...

Velem amúgy nem történt semmi, az október 3-i beültetés előtti mensi óta gyakorlatilag csak az az egy nap barnázás volt, amiről korábban már beszámoltam. Nem is tudom tényleg, hogy a megvastagított nyálkahártyám mi a fenét csinál odabent, vagy elképzelhető, hogy az felszívódik?? Nem tudom. Azt viszont igen, hogy egyetlen stimu sem okozott idáig ilyet. A Lombikos sem.

Én már azon is gondolkodtam, hogy végleg itt a klimax és lehet, hogy már a mensim is el fog maradni. 

Ha a szeptemberi menstruációt veszem alapul, akkor olyan november 16-18 körül kéne megjönnie úgy 56-58 napra.....

Ha erre sor kerül, akkor olyan 8. napon elmegyek follikulometriára, magán úton, fizetősbe. Találtam egy nőgyógyászt szembe a munkahelyemmel, talán ezt meg tudom majd oldani....A mostani új helyemen nem nagyon tudok kimenni...néha még ebédelni sem....ez így praktikusnak tűnt. Egy fura van csak, hogy a doki nő. De sebaj...

November 28-án megyünk a Kaáliba, azért izgulok, hogy mit fog mondani Krizsa. És persze megbeszélem vele ezt a mensi kimaradást is és a PGD-t és az 5 napos babókat...

Az éjszakai izzadásom sem múlt el maradéktalanul, hol van hol nincs.

Azért mindentől függetlenül lelkesen szedem a DHEÁ-t, mellé még barátcserjét és a szokásos vitaminos-nyomelemes-ásványianyagos kombót.

Az elkövetkező két hétbe számtalan vizsgálat vár még rám, mint a fogorvos, pajzsmirigy UH, kardiológia, koponya MR és hasonlók. Őszintén semmi kedvem hozzá.

 

Végre / Vége?

Végre tegnap megjött. A mennyiségről és minőségről ne beszéljünk, szerintem mások ezt hívják - a tőlem távol álló - barnázásnak...

Mindegy, az a lényeg, hogy most lezárhatom, vagy inkább csak lezárhatnám.... a történteket és indulhat egy újabb időszámítás.

Azért nagyon sokat gondolok arra, hogy mégis mi lehetett a baj, mit ronthattunk el, mit kellett volna máshogy csinálni.

Mi van, ha a következő stimura megint nem reagálok és nem lesz egyetlen petesejt se????

Miért van az, hogy ameddig spontán próbálkoztunk orvosok nélkül, akkor 8 hónap alatt kétszer sikerült teherbe esnem, de az elmúlt lassan két évben, amióta kezelnek, még egy biokémiai terhességet sem sikerült az orvosoknak elérni. És mi mindenen mentem keresztül....

Ha az eredményességet nézzük, mi kevesebb, mint fele annyi idő alatt kétszer akkora eredményt értünk el, - még akkor is, ha az lett a kimenetele ami - míg az orvosok SEMMIT!!!!!

Na ilyenkor gondolom úgy, hogy ennek az egésznek semmi értelme...és abba kéne hagyni az orvososdit......

Új időpont! Új ciklus?

Pénteken amint tudtam a Hcg eredményt, felhívtam Krizsát. Délután vissza is hívott, de nem nagyon beszélt a részletekről. Annyit mondott, hogy szerinte rossz minőségűek lehettek az embriók....és hogy nagyon sajnálja...

Nem mentünk bele, megbeszéltük, hogy kérek időpontot november végére és majd akkor megbeszéljük a folytatást. Így is történt, szombaton kaptam időpontot november 28-ra. Szóval nem lettem okosabb.

Minden gyógyszerről leállított (kivéve: letrox) és azt mondta, hogy meg fog jönni. Idáig még semmi. Ez már a 4. utro mentes napom, ami a ciklusom 33. napja. Valami nem stimmel, engem a mensi nem szokott megváratni...bár utro-t sem kaptam még. Szerintetek ez normális?

Mindenesetre P. berendelte az újabb 100 db-os DHEA-t a következő projekthez és vagy 30 db ovulációs tesztet. Próba-szerencse.

Hcg

Hcg: 0.1


Ez a kérdés elég erősen eldőlt....


Várom, hogy visszahívjon Krizsa doki és elmondja a hogyantovábbot.

Negatív

Megint nem sikerült, az eredmény: negatív

Kivárós

Hát kemény vagyok, két napja azt mondogatom magamnak, hogy nem tesztelek szerda előtt, nem tesztelek szerda előtt.

Tegnap óta valahogy sokkal idegesebb vagyok, már asszem nagyon izgulok. Holnap szerda, már csak egyet kell aludni. Ha szétfeszülök is, de kivárom a holnapot.

Számottevő tünetem továbbra sincs.

A múlt hét olyan gyorsan eltelt, de tegnap óta lelassult az idő.

Vajon mit rejteget nekünk a holnap...???

Tünetmentes

Hétfő óta itthon vagyok. Teszek-veszek, de csak finoman. Próbálok odafigyelni mindenre, hogy ne erőltessem magam, ne hajlongjak, emeljek stb. Na jó, tegnap itt voltak a férjem öccséék az édes ici-pici-cuki  - úristen már 3 hónapos - kislegénykével és hát nem bírtam ki, hogy ne vegyem fel úgy vagy 50-szer. Már 5,5 kg. Igazi nagyfiú. A köztünk lévő misztikus kapcsolat továbbra is érezhető minden pillanatban :-) Rengeteg energiát ad.....

Kicsit sem bánom, hogy nem kell dolgozni, élvezem a semmittevést. Merthát nem csinálok semmit, de tényleg. Totál ellustultam és nagyon élvezem :-) Csak amit muszáj, főzés, mosogatás, mosás, ilyenek. Semmihez sincs kedvem. Olyan jó, hogy egész nap csak netezem, filmezek, gondolkodom, elintézem amikre mostanában nem volt időm.

Tegnap például rendeltem magamnak két pár Tamaris csizmát...mert megérdemlem....de főleg mert kihagyhatatlan áron volt.....(olyan jó, hogy simán szörfölhettem és válogathattam órákon át...).ma meg egy halom bio gabonát is rendeltem. 

Így azért nem telik annyira lassan az idő, mint ahogy számítottam rá. Szerencsére :-)

Csak ez a fránya clexane ne lenne. Két napja este a jobb oldalam volt soron. Már a beszúrásnál éreztem, hogy fáj, jobban mint szokott. Mikor kihúztam úgy két csepp vér ki is buggyant a tű helyéről. Nem gond, máskor is volt már ilyen, bár csak gombostűfejnyi mennyiségű vérrel. Kb két óra múlva elmentem pisilni és amikor hozzáértem a hasamhoz nagyon megijedtem. El is kaptam a kezem, olyan gyorsasággal, mint amikor a forró tepsihez nyúlok. Hát nem hülyülök, egy nagyobb ping-pong labdányi beton kemény kitüremkedés nőtt a hasamra. Nagyon megijedtem, felülnézetből pont olyan volt, mintha lenyeltem volna egy labdát. Elég rémisztő volt. Na aztán elkezdett fájni is, feszíteni meg minden. Én úgy beszartam, hogy sírva fakadtam. P. mondta, hogy ne aggódjak, eltaláltam egy eret és most, hogy lassabb a véralvadás, szép vérömleny keletkezett. Ezt én is tudtam, csak épp azt nem, hogy a vérem mikor méltóztatik megalvadni és ennek fényében vajon mekkorára fog duzzadni ez az izé....rámtört a miért épp most kell elvéreznem para.....

Nagy nehezen elaludtam. Reggelre puhább lett, kicsit laposabb, viszont szélesebb. Szétterült a haematóma. Reggel beszéltem a háziorvossal, aki megnyugtatott. Bár azért hozzátette, hogy ilyen nagyra nem kéne nőnie és ha növekszik, ahelyett hogy apadna, akkor meg kell néznie. Szerencsére nagyobb nem lett. Jelenleg már nem türemkedik ki a hasfalam síkjából, de még ki lehet tapintani. Most már úgy teniszlabda méretű és erősen sötétlila színű, pont mint akit hasba rúgtak....Remélem mielőbb felszívódik. De jelentem, a jelek szerint túl fogom élni :-)

Azóta azért minden este remeg a kezem, mikor a bal oldalamat szúrom...most egy ideig csak azt tudom....

Tényleg, ezt már akartam kérdezni, hogy az   utro-t és a vérhigítót ilyenkor meddig adják? Végig az első trimeszterben?

Szóval tegnap óta semmilyen tünetem nincs. A hasfájás elmúlt és minden kísérőjelenség is. (pld: fáradékonyság, pisilés végén elszorító érzés) Esküszöm a cicim is kisebb lett....(bezzeg a hátsóm láthatóan nagyobb.....)

Néha érzem a hasam és van egy-két szurkálás, de ennyi. Azaz semmi. 

Ráparáztam erre. Ha sok a tünet azért aggódsz, ha kevés, akkor meg azért. 

Valami emésztési mizéria lehet nálam is, mert estére általában felfújódom - én nagyon ritkán szoktam csak - és kb kétnaponta székrekedésem van. Lehet, hogy ez az egész amiatt van, hogy most nem figyelek a diétára és össze-vissza eszem mindenféle olyat, amit az elmúlt hónapban tiltólistára tettem. 

Egyelőre nem vérzek, nem barnázom és nem szexelek...

Zavar ez a tünetmentes állapot. De ki tudja mi a normális....

2. lombik

Jó ideje nem jelentkeztem már, igazából azt sem tudom hol kezdjem.

Augusztus óta rengeteg minden történt és hát nem éppen jó, boldogsággal eltöltő dolgok. Először is a fogam, vagyis a helye a mai napig nincs még rendben. Utóbb kiderült, hogy azért fájt annyira húzás után, mert a vérdugó (alvadt vér, ez tölti fel a fogüreget és ezt tartja gyakorlatilag az összevarrt íny. Később ebből képződnek a sejtek és tulajdonképpen az íny, ami kitölti majd a fogüreget). Ennek az lett a következmény, hogy egy hatalmas kráter tátongott a számban, amiben a kihúzott fog melletti fogak teljes gyökere és a csont szabadon volt, mert nem védte semmi. Ez okozta a fájdalmat. Az orvos szerint kb 6 hónap lesz a gyógyulás, mire feltöltődik a teljes üreg. Most már azért nem fáj szerencsére, csak nehéz tisztán tartani és azért hidegre-melegre érzékeny. Mostanában kellene majd mennem vissza kontrollra...

Augusztus 17-én volt a házassági évfordulónk, rá egy napra megjött így kezdődött az új,  nekem nagyon long protokoll. Kezdtem a Marvelont és hát brutális volt. Az első szem után visszatértek az alvászavaraim és a mérhetetlen éjszakai izzadás. Volt, hogy 5x öltöztem át éjszaka és még a hajam is meg kellett szárítani. Először csak ez volt, ami 1-2 hét után teljesen kicsinált, hiszen nem tudtam nyugodtan pihenni. Ideges voltam, totál felborult a hormonháztartásom. Volt hogy dührohamom volt, aztán meg sírógörcsöm. Hívtam Krizsát, de azt mondta hogy nem hagyhatom abba a tablettát, bírjam ki, legfeljebb nem szedem 42 napig, hanem előtte pár nappal leállítjuk. Hát köszi...

Ha ez nem lenne elég már úgy önmagában, anyósom térdprotézis műtéten esett át, 4 hétig volt kórházban. Addig el kellett látni apósomat, főzni , mosni, vasalni, kajával felpakolni, anyósomat látogatni, ruhákat-kajákat hozni vinni. Iszonyat volt. Még most is mankózik, lesz vagy 5 hónap a gyógyulása. És hát hogy nehogy a férjem tudjon kicsit többet segíteni, amikor megháromszorozódtak a feladataim, becsípődött a dereka. Kb két hétig csak nyögött, alig bírt mozogni. Na még őt is ki kellett szolgálni...Komolyan ott tartottam, hogy elutazom, elköltözöm, vagy akármi, egyszóval kivonom magam a forgalomból. Nem tudom mikor volt ilyen rossz időszakom. Talán még sosem...

Aztán mikor azt gondoltam, hogy már nem lehet rosszabb, kiderült, hogy mégis. A balatoni felújítás keretében pár hete a szennyvízcsatorna bekötést kezdték el. Nem szaporítom a szót. Kiástak egy irdatlan nagy 4,2 m mély aknát  a kertemben, kitépték a villanykábelt a földből és egyben a villanyórából, feltörték az aszfaltozott kocsibejárót, majd ezután délután közölték, hogy nem találják a csatorna csonkot, úgyhogy ők akkor itt be is fejezték....azt hittem leütöm őket. Annyit elértem, hogy az életveszélyes gödröt legalább temessék be,mert nem szeretném, ha a szomszéd gyereke beleesne és ott halna meg. Fizetni persze még nem fizettem.... Azóta tárgyalásba vagyunk a vízművel, de gyakorlatilag azóta semmi sem történt, még a villanyt sem csinálták meg, mert kell hozzá E-on engedély, hogy a lezárt plombált órát a villanyszerelő kinyithassa. Már össze sem számolom mennyi kárt okoztak...és hát csatornám az nincs, de még csonkom sem, amire rá kéne kötni. Brutális mennyire balfaszok (sorry) voltak, ha nem vagyok ott háromszor ennyi kárt csinálnak. A kertem olyan mintha atomtámadás érte volna...kész vicc az egész...

És mindezeket fejelte még meg a munka, vagyis pontosabban a munkahelyváltás. Tulajdonképpen a főnökömék (vagyis már volt főnököm, mert július óta máshol lett nagy ember), anélkül, hogy leültünk volna beszélni az új lehetőségekről (ezekről írtam már korábban) a feladatokról és a pénzről, egyszerűen elindították nélkülem a kilépő papírjaimat a hivatalba és közölték, hogy akkor szeptember elsején én már a Kormányhivatalnál dolgozom. Amikor kérdeztem, hogy jó, de mint ki, mit fogok csinálni és mennyiért, arra az volt a válasz hogy majd megbeszéljük...Kiborultam. Hogy annyira nem vesznek emberszámba, hogy leüljenek velem, nem vagyok egy bábu, akit ide-oda rángathatnak. Hadd legyen már beleszólásom a saját életem alakulásába!!! Kész téboly. Igazából erről volt szó már korábban, de azt beszéltük meg, hogy választások után megyek csak át, ha meg tudunk állapodni. Aztán kiderült, hogy úgy gondolták, hogy én lennék a kormányhivatal adatvédelmi biztosa. Na ez kiverte a biztosítékot, kértem egy időpontot és elmondtam a (régi) főnökömnek,  hogy ha ez az egyetlen feladat amire alkalmasnak gondolnak, akkor sajnos én ebben nem leszek partner. Nem leszek adatvédelmi biztos...ha csak erre kellettem volna, akkor nincs is értelme hogy átmenjek a Kormányhivatalba. Végül aztán mindenképp szerette volna hogy menjek és ígéretet tett, hogy az adatvédelmet valaki más kapja majd meg.  Így vele tartottam az új helyére. Végül a feltételekben sikerült megállapodni, de a munkában még nem.....Mindent keresztülhúzott ez az egész, hiszen mindent úgy igazítottam, hogy október közepe előtt nem kell váltani. A szabimat, a lombikot...addig minden lezajlott volna. A teljes rendszer bedőlt. A szabimat kifizették, a  munkáról meg majd később, egyelőre nem szeretem.....de ez még változhat hisz pár hete vagyok ott. A lombikos stimu is pont azon a héten kezdődött, mikor kezdtem az új helyen.

Időközben szeptember elején elkezdődött a nagy éves orvosi vizsgálat, amit a munkahelyem (önkormányzat) szervez és fizet. Minden évben megyek, van vér vizelet és általános vizsgálatokon túl kardiológia, bőrgyógyászat, fülészet, szemészet, nőgyógyászat, egyszóval szinte minden. A fogamzásgátló megtette hatását, a TSH-m az 50mg letrox ellenére elszállt, az INR-em 0,78 lett, erős vérszegénységgel. Minden, amit az elmúlt fél évben rendbetettem és felépítettem - ide értve a lelki egyensúlyomat és az érzelmeim konszolidációját is, valamint a fontos értékeim beállítását diétával, mozgással, gyógyszerrel, stb.- teljesen hazavágta pár szem ösztrogén...A kilókról nem is beszélve, masszív 1 kg jött rám hetente.

Kezdhetem újjáépíteni magam...

 Szeptember  12-re volt időpontunk Krizsához. Reméltem, hogy leállít végre a marvelonról, mert  addigra olyan állapotban voltam, hogy nem ismertem magamra. Mintha valaki kívülről irányította volna az érzéseimet és a gondolataimat. Nem tudtam uralni őket és tulajdonképpen magamat sem. Egyszerűen nem voltam önmagam. És hát addigra már szinte 1 hónapja nem aludtam normálisan.

Ezért hanyagoltam a blogot is. Annyira felkavart, hogy egyszerűen nem tudtam olvasni a bejegyzéseket, mert állandóan sírógörcsöt kaptam, legyen az akár jó (pld: Cicmorgó, Fella, Martina :-)), vagy rossz (pld: Heniiii :-() hír. Utólag is bocsánat...

13-án vettem be az utolsó fogamzásgátlót és rá 5 napra indult a stimu.

Closty + 4 Merional+clexane+aspirin protect. Reggel meg Letrox. 

Emellett szedtem a vitaminokat is méhpempővel és persze Dheát.

A 8. napon volt Uh, ami múlt csütörtökre esett. A jobb oldalamon két tüszőt talált, az ép bal oldalamban megint semmit. Igazából nagyon örültem, ez pont kétszer annyi, mint a múltkor, hiszem akkor csak 1 tüsző volt és az is üres. Nagyon örültünk, megkétszereződtek az esélyeink :-)

Azért itt megjegyezném, hogy a marvelon abbahagyásával nem szűnt meg az éjszakai izzadás. Azt gondoltam, hogy persze, mert ez a töménytelen hormon idő, míg kiürül. De lehet hogy nem erről volt szó. Amint kimondták, hogy van mégpedig két tüsző, én azóta nem izzadok. Lehet hogy ez az egész már pszichoszomatikus, annyira rettegtem, hogy nem lesz egy tüsző sem, hogy megcsináltam a bajt magamnak. Ez persze csak egy elmélet...

Múlt vasárnapra kaptuk a következő időpontot, addig naponta kellett még szúrnom 4 ampulla Menopurt. Erre váltott Krizsa a Merional helyett az utolsó 3 napra, mert hátha jobban reagálok rá. Az ultrahangon ugyanúgy csak két tüszőt látott a jobb oldalon. Azért bíztam benne, hátha lesz még. Azért a biztonság kedvéért megnézte a bal oldalam is. Egyszer csak elkezd méreteket diktálni az asszisztensnek. Ledöbbentem, egyből kérdeztem, hogy van tüsző? Azt mondta igen, majd elkezdett egy újabb méretet diktálni...én már csak: KETTŐ????  Nyh:  7,5 mm.  A vasárnapot négy tüszővel zártuk. :-) Ez a menopur nagyon bejött :-) Lepkét lehetett volna velem fogatni. Hétfőn este kaptam két Ovitrellt és szerdán mentünk leszívásra.

Szerdán leszívták a négy tüszőt, de sajnos csak kettő petesejt lett.  A múltkori nullához képest nekünk ez is nagy boldogság volt. Ezután jött az izgalom, megtermékenyülnek-e vagy sem. Másnap, azaz csütörtökön délelőtt telefonáltam, az embriológus nagyon kedves volt, az első mondata ez volt: " Hát "U2" ez kettőből kettő. Azt mondta szépek, mindent időre csináltak és akkor holnap, azaz most pénteken vissza is ültetik. Szerintem egy kisebb infarktuson estem át....

Nagyon féltem, nehogy legyen valami a kisbabáimmal még a hátralévő időben. Ezután nagy megnyugvás volt, amikor pénteken azt mondták, hogy az egyik babó 4 sejtes, a másik pedig 6. Én nem nagyon tudom, hogy ez jónak számít-e, de ők azt mondták hogy igen. Én elhittem :-)

Ez volt a DHEA tesztidőszaka nálam, asszem jól vizsgázott :-) 3 hónap alatt szuper teljesítmény. Bár valójában nem tudom, hogy ettől lett-e ez a jelentős javulás...vagy csak a jobb hormonszurik....de talán mindegy is. Én azért azt gondolom, hogy ez mindenképp segített. Ezt az is alátámasztja, hogy csináltattam újabb AMH vizsgálatot 2,5 hónap szedés után és az addigi kisebb, mint 0,1 helyett 0,16 lett. Ez tudom, hogy nem sok, de az eredeti érték másfélszerese. Nekem ez is számít és szerintem másnak is.

Beültikor  10 mm volt a nyh. Remélem ez elég lesz, hogy egy jó időre befészkeljék magukat a kis drágák.. Amúgy meg gondolom az utrogestan-tól még vastagszik.

Tegnap két babika költözött a pocakomba. Nagyon fura minden.

Már most halálra aggódom magam. Olyan fura mikor pisilek, a végén legalábbis olyan elszorító érzés. Aztán rendesen szurkál-fájdogál a hasam, ezt sem tudom hogy normális-e. Vérezni szerencsére nem vérzek, nem is barnázom. De azóta szorítom a hasam valahogy, mintha félnék, hogy kiesnek...tiszta hülye vagyok. Lehet hogy emiatt is fáj a hasam. Igazából nem tudom mit tegyek, mivel tehetném a legjobbat. Nagyon várjuk már őket és mindennél jobban akarok rájuk vigyázni. A hasam  olyan mensi szerűen fájdogál, olyan mindjárt megjön érzés szerűen. És sokat szurkál. Aztán meg hol feldagad egészen alulról, hol meg visszamegy. Naponta kb 20x tolom le a gatyám - bárhol, bármikor - hogy megnézzem mi folyt ki, nehogy vér legyen...aztán lehet hogy az utro ilyen kicsorgós fajta, nem tudom én még nem használtam. Remélem csak a felesleges utro távozik és nem pedig valami fertőzés okozta folyás ez.

Egyelőre jövő héten itthon maradok - kicsit sem gáz,mikor még csak két hete vagyok itt az új helyen... - de nem érdekel....lehet hogy el kéne bent mondanom????? - figyelek az utrora, lelkesen szúrom a clexane-t, szedem az aspirin protectet, a letroxot, a vitaminokat, a folsavat. És figyelek és várok, figyelek és várok...örökkévalóságnak tűnik az előttünk álló két hét.

Nagyon Boldog Vagyok és Rettegek...

 Bárcsak előre tekerhetném az időt.....

Ez sem a fogtündér műve....

Röviden tudni kell rólam, hogy a fogaimról azt hittem, hogy teljesen rendben vannak. Na nem a kinézetük, hanem a minőségük. Kb 1,5 éve gondoltam, hogy azért megnézetem így babaprojekt előtt, mert én aztán felelősségteljes, előre gondolkozó, prevenciószerető kismama-jelölt vagyok ám!

A fogorvosom gyerekkori barátom, a szüleink összejártak kicsi korunktól.

A lényeg, hogy eddig a döntésig nagyon büszke voltam, hogy nekem összesen 3 tömött fogam van és kész. (35 évesen én ezt szép eredménynek tartottam) Persze kezdtük a "nahát ezeket a bölcsességfog-kezdeményeket el kell távolítani" -val, majd folytattuk a kis lyukacskák betömésével. Most már sok tömött fogam van és a három régi tömött fogból két gyökérkezelt. 

Az első krízis a nászutunk utolsó csodálatos reggelijénél kezdődött, amikor egy nagy roppanást hallottam, szinte az egész agyam beleremegett. Már vártam, hogy darabokban fogom kiköpni a fogaimat, de nem. Még jó hogy utolsó nap volt, jó lett volna a Maldivos nászutat fogfájással végig szenvedni.... Mikor hazajöttünk, bejelentkeztem. Sajnos a fogam szanaszét tört, csak a tömés tartotta egybe. Még a gyökér is eltört, nem lehetett megmenteni. 3 darabban, kb 2 óra alatt távolították el. Hát ez volt  a bal felső 6-osom. Szóba került mindenféle pótlás és implantátum, de a babaprojekt miatt úgy döntöttem, hogy ez még ráér. Azóta a bal oldalam rágás szempontjából elég vacakul működik.

A fogdoki állandóan piszkált egyébként, hogy legalább a jobb felső bölcsesség fogamat húzzuk ki, mert annak kint van a csücske és látja hogy romlik. Elvileg tavalyra beszéltük meg, de csináltam magamnak egy olyan arcüreggyulladást, ami vagy 2 hónapig eltartott és a fülész nem engedte, hogy kiműtse, mert félő volt hogy átszakad az arcüreg. Így elodázódott ez az egész és bevallom emiatt az arcüreg átszakadás miatt, meg amiatt hogy nekem annyira pici a szám, hogy még ő sem tudta hogy hogyan fog hozzáférni a leghátul lévő szinte ki sem nőtt fogamhoz...beszartam. Nem erőltettem a dolgot. A júniusi lombiknál már nagyon leszidott, hogy mi van ha összejön és a fog meg bedurran...ő nem nyúl hozzá babásan, mert a gyógyszerek javát nem szedhetem majd.....nem adhat olyan érzéstelenítést sem amit kellene.....na megígértem neki, hogy ha nem sikerül, a következő lombik előtt nyáron kioperálhatja.

Mielőtt erre sor került volna a lombik után,  a Fogtündér ördögsátán gondoskodott róla, hogy újabb munkával lássam el a tisztelt doktor urat. A régi gyökérkezelt másik fogam szintén széttört. Már láttam a jövőt, jól kiszedi ezt is 3 darabban és semelyik oldalon sem marad majd rágó fogam normális...Nem így lett. Szerencsémre (ma már tudom, hogy ez kicsit sem volt szerencse...) úgy tört a fog, hogy nem kellett kihúzni, hanem elindult egy szép hosszú kezelés, amelynek a vége egy csapos koronácska lett. 

Ezt követte úgy 3 hete a bölcsességfogam eltávolítása, ami nem volt olyan nagyon rettenetes ahhoz képest, amire számítottam. És nem mellesleg az arcüregem sem szakadt át. 

Szóval az elmúlt 3 hétben nagyon örültem, korona bent, bölcsesség fog kint. Lezártunk egy kb 6-7 hete (amúgy meg 1,5 éve) tartó tortúrát. Megnyugodtam, hogy most aztán már minden ok, mindent megtettem, Babika jöhet, itt gond már nem lehet. És újra tudok normálisan rágni!!! Legalábbis a jobb oldalon.

Az örömöm múlt csütörtökig tartott.

Arra ébredtem, hogy a frissen megkoronázott fogacskám fáj. Nem gondoltam én akkor rosszra, a tippem az volt, hogy éjszaka nagyon szorítottam az állkapcsom és a fogaim (sajnos szoktam ilyet, talán az idegtől...) és majd elmúlik. Péntekre már annyira fájt, hogy be kellett vennem Flektort és dolgozni sem mentem. Gyorsan fel is hívtam a dokim, hogy mi a helyzet, aki épp Krétán töltötte és tölti igen hosszú 3 hetes nyaralását. Hát ez remek. Mondta, hogy fogselymezzek, öblögessek, stb, ha rosszabb hívjam, majd kitalál valamit. Rosszabb lett, hívtam, de nem tudott segíteni, mert szombat volt...ő meg Krétán....

Kerestem itt nálunk egy dokit (hát nem volt egyszerű, itt halott minden, még egy szar ügyelet sincs, istenem, egészségügy...Magyarország...)

Persze ez magándoki volt, de nagyon rendes. Öröm az ürömben, hogy kiderült, az én dokim tanítványa volt, így volt ám protekció és egyedi bánásmód. Ennek ellenére nem volt egy finomkezű doki. Telefonon felhívtam a dokimat Krétán, aki beszélt az itteni orvossal és abban maradtak a röntgenem alapján, hogy nincs más megoldás, ki kell húzni a frissen megkoronázott fogam. Akkorra már egyébként az arcom is elkezdett dagadni mert a fog feletti íny gyulladt be, állítólag valami tályogos fertőzés indult el. Ezt a fogamat is kihúzták, majd összevarrták. Rossz volt...

Nem akarom részletezni, hogy mennyi időt, munkát és pénzt áldoztunk arra, hogy ezt a fogat megmentsük. A koronámat is 3.-ra sikerült úgy elkészíteni, hogy be lehessen tenni a helyére. Most meg alig 3 hét után ki kell szedni. Ablakon kidobott idő és pénz volt csak. Ez azért bosszant.

De sokkal jobban bosszant az, hogy a fájdalom nem múlt el. Szombat reggel húzták ki, azóta kb egy doboz flektort megittam, amit már kivet magából a szervezetem, totál hasmenést kaptam tőle...

Se tegnap, se ma nem mentem dolgozni, mert olyan vacakul vagyok. Szombat óta 1000 mg-os Augmentin duot szedek és semmi. Mindent betartottam, nem ettem és tettem amit nem szabad, jegeltem rendesen, szedem a gyógyszert, tisztítom a sebet, 3x öblögetek sós vízzel naponta. Nem értem miért nem javul!!!!!!!!!

Pénteken utaznánk Balcsira és Bükfördőre házassági évfordulózni motorral. A bukósisakot fel sem tudom jelenleg venni, mert úgy fáj, pont ott nyomja. Nem tudom mi lesz. Jó legfeljebb autóval megyünk...de akkor is. Így nem lesz kellemes a masszázs sem, nem tudok feküdni az arcom jobb oldalán és hát nem utolsó sorban fáj.  Kiakadtam.

Este 20:00-ra van ma időpontom lézerezésre, ami segíti a seb gyógyulását, remélem lesz ott doki is, mert akkor megnézetem és megkérdezem, hogy miért nem múlik a fájdalom. Végülis fogam már nincs...

Miért nem húzza le a gyulladást az antibió? Mi van ha nem tudják kiszedni pénteken,-  amikor utaznánk -  a varratokat? Mi van ha rossz fogam húzták ki? 9 hónap alatt -3 fog!!!

Milyen érdekes, hogy a tavalyi ugyanilyen fogzűr a nászút utolsó napjától volt, most meg ez a házassági évforduló előtt közvetlenül. Ez most rossz ómen???? Akkor még 26 házassági évfordulónk lehet, mert ennyi fogam van még.....

Asszem kikészültem ettől a hat napja tartó fogfájástól....

Íme a folytatás!

Ma reggel a Kaáliban kezdtünk. A nővérkék azt mondták, hogy vannak 3-an előttünk és van 4 punctio is, szóval sokat kell várni. Ehelyett 1 óra alatt végeztünk is.

Lesz folytatás! Nem az augusztusi ciklusban, amit reméltem, de lesz. Más protokoll, más gyógyszerek, más módszerek. Remélem jól döntött a mi doktorunk a protokollt tekintve.

Nem bíztatott, de nem is lombozott le. Azt mondta, hogy azért mert júniusban nem volt pete, ez nem jelenti azt, hogy nem is lesz. Persze ígérni nem tudja.

Ez a protokoll long lesz, nagyon long...fogamzásgátlóval kezdünk kb 35 napra, következő ciklus 1. napjától. Ez olyan vicces, az ember azért megy oda, hogy babája legyen, aztán fogigátlót kap. Én életemben egyszer, 18 évesen szedtem kb 6 hónapig. Nem nagyon van rutinom....Jó valójában ez ösztradiol pótlás....Őszintén bízom abban, hogy ha abbahagyom, az pont olyan lesz, mint amikor megnyomom a reset gombot és teljes gőzzel újraindul a rendszer. Ki tudja, hátha tényleg beindul ettől a petefészkem.

Majd ha letelik a fogamzásgátlós idő, az 5. gyógyszermentes napon újra clostylbegyt (kicsit nosztalgikus SOTE-s érzésem van, csak időközben eltelt 8 hónap...) amit Merional fog kiegészíteni (SOTE-n Fostimont kaptam mellé) kétnaponta. Számításaim szerint 17-e körül jön a nem várt, majd a 35 nap...gyanús, hogy ebből már csak október elejére lesz valami. Az egész úgy 50 nap lesz, ha jól saccolok.

Szeptember 12-re kaptunk időpontot, akkor lesz ultrahang és akkor beszéljük meg, hogy pontosan mikor hagyhatom abba a Marvelon tablettát. (sosem hallottam még erről a bogyóról). Kicsit fura, mert a doki nem mondta, hogy ultrahang is lesz és a nővérkék jól kiokosítottak, hogy hát az mindenképp kell, mert meg kell nézni, hogy van-e ciszta, mert ha igen, nem indulhat a kezelés. nem akartam mondani, hogy ezt én pontosan tudom, de a múltkori előtt sem nézett a doki ultrahangot...(ezért én nézettem privibe, biztos, ami biztos...). De ez megnyugtató. Amúgy pont 12-re, csak épp augusztusra van időpontom UH-ra (kicsit féltem, hogy most sem néz majd meg és hát a brutál adag gonal ki tudja mit tett a belső szerveimmel, ezért inkább elővigyázatosságból előre foglaltattam időpontot.) De akkor még nem tudtam, hogy nem kezdünk most, így asszem le is fogom mondani. Meg így, hogy ők megnéznek majd, már nem is szükséges. 

Ebben a hónapban sem tudtam eldönteni, hogy volt-e peteérésem, vagy sem. A hőmérő szépen mutatta, de az ovuteszt nem. Vagyis az egyik nem. Kétfélém van most, egy nagyon érzékeny 10-es és egy 20-as. A 10-es pozi lett, de a 20-as negatív 3 nap egymás után. Ma már a 10-es is negatív lett. Vajon mennyi LH kell az ovulációhoz?

Ezt azért is kérdezem, mert amikor az alaphormon panelemet csinálták, akkor előírták, hogy milyen ovutesztet vegyek (10x annyiért mint ezek). Az a teszt 35-ös érzékenységű volt. Gondolom nem véletlenül. Lehet hogy a 10-es LH semmihez sem elég? És csak áltatom magam, hogy van esélyünk spontánkodni :-)

Ahogy számolom, pont 17-én, az 1. házassági évfordulónkon kell megjönnie. Remélem nem teszi. Mekkora lenne ha aznap derülne ki, hogy nem lesz kezelés...jajj, azért sokat gondolok erre, hogy hátha most....Múlt hónapban is pont ezt gondoltam, mert akkor meg a szülinapomra vártuk. Ennél szebb szülinapi ajándékom nem is lehetne, gondoltam. De ahogy a mellékelt ábra mutatta, rosszul, nagyon rosszul.

A 20-ai hétre kivettünk egy hét szabit, lemegyünk Balcsira, hogy haladjunk is valamit. Meg azért kicsit nyaralunk is remélem. Motorral megyünk, úgyhogy se szerszámokat, se fűnyírót se mást nem tudunk vinni, így van esély, hogy nem melózzuk végig a hetet. Ismerem magam, tudom, hogy takarítottam volna, meg lépcsőt festenék és hát őszintén nem erről álmodtam házassági évfordulós kényeztetésként.

A férjecském idén bekeményített, azt mondta, hogy  a nászutunk a következő 3 évi nyaralásunkat kitette, úgyhogy idén biztos nem megyünk nyaralni. Ezt azért sajnálom, mert már nem kell egy vagyon ahhoz, hogy az ember elutazzon valahova last minute-ba, vagy kuponnal. De sajnos hajthatatlan.

Erre én jól bekeményítettem. megmondtam, hogy akkor viszont a házassági évfordulón menjünk el két napra valahova, mert nem akarok sem a Balcsin dolgozni, sem pedig a motoron ülni ezen a napon. Kényeztetésre vágyom, nekem is járhat két nyamvadt nap, amikor nem kell főzni, semmit sem tenni és az emberek értem vannak és kiszolgálnak.

Nehezen emésztette meg, de asszem belátta, hogy hajthatatlan vagyok. Ki is néztem egy szállodát közel a Balcsihoz, hogy ne kelljen utána azért órákat hazamotorozni. Bükfürdőre megyünk, épp ma foglaltam le két napra a szobát. Hát ne tudjátok meg, szinte mindenhol teltházas az augusztus, kész szerencse hogy volt szoba. Bár az is igaz, hogy nem arra a két napra amire kértem, hanem egy nappal később, azaz pont az évfordulón érkezünk. Jobb lett volna azt a napot teljes egészében ott tölteni, de így is jó lesz. Délelőtt majd motorozunk egyet és 14:00-re megyünk oda, mert akkortól lehet elfoglalni a szobát. 

Azért készülök egy kis meglepivel is, megrendeltem egy páros masszázst és hát magamnak egy lávaköves masszázst és egy lótuszvirágos holisztikus fürdőt.:-) (aranyárban basszus....) Alig várom. Na meg feldíszíttetem a vacsiasztalunkat aznapra és ha sikerül, valami kis behűtött pezsit is intézek a fogadtatásunkra. 

Na most érzem úgy magam, mint egy idióta! Ezt nem az én férjemnek kellene mind intéznie, hogy meglephessen???!!!!! Nálunk néha fordítva működnek a dolgok...Kicsit azért bánt, hogy őt ennyire nem érdekli az 1. házassági évfordulónk. Ha ez az 1. nem, akkor az 5. már eszébe sem fog jutni...

Rám fog férni egy kis kikapcs minden szempontból. Végigpörögtem az egész nyarat a munka és a Balcsi miatt, míg mások különböző szigeteken süttették a hasukat. Most rajtam a sor...éljen a Magyar tenger!

Munka ügyben amúgy semmi változás, még mindig nem nagyon tudok részleteket. Főnököm újra azt mondta, hogy majd jövő héten leülünk beszélni. Nagyon kiváncsi leszek. De jó hír, hogy kaptam ajánlatot, hogy maradhatok itt ha akarok, mert újra kineveznek 4 évre, ha összejönnek a dolgok. Ez azért megnyugtató, így attól nem kell tartani, hogy ha ez az új lehetőség nem jön össze a pénz miatt, akkor itt maradnék parlagon :-)

Tartok azért ettől a fogamzásgátlótól, de remélem, nem zavarja be nagyon a működésem, nem fogok hízni, nem leszek rosszul, vagy hasonlók. A Dhea is vizsgázik nálam most. Ha a következő stimu nem lesz jobb, akkor asszem abba fogom hagyni a szedését. Addigra kb 3,5 hónapja fogom szedni. Ennyi idő alatt már hatnia kéne szerintem.

Nem adjuk fel, megyünk tovább, haladunk a mi kis utunkon és előbb, vagy utóbb, így vagy úgy, de el fogjuk érni a célunkat! Hajrá peték, hajrá új protokoll, hajrá új remények, hajrá 2.lombik!

Sok a kérdés!

Eltelt a nyár java egy szempillantás alatt. A Balcsi projekt halad , de közel sem úgy, mint terveztem. Lassan már megszokom, hogy nálam semmi sem megy úgy, mint  másoknál, mindennel gond van és mindenért futnom kell plusz köröket. Nem értem miért nem mehet semmi sem simán, olyan átlagosan hétköznapiasan....

 

A mi kis unokaöcsink cukorpofa. Imádnivaló és teljesen feltölt babaenergiával :-) Legelső alkalommal az én férjecském szólt rám, hogy tegyem már le azt a két hetes gyereket, mert 3 órája szorongatom...általában ez van, ha látom :-) Szerencsére szívesen odaadják, hogy magamhoz ölelhessem. Egyszóval nagyon jó vele lenni. Érdekes, hogy a rossz gondolataim addig tartottak az egész helyzettel kapcsolatosan míg meg nem született. Mindez és a születéskori kiborulásom teljesen átprogramozta az agyam. Nincsenek már rossz érzések bennem. Ő aztán semmiről sem tehet, egy tökéletes és gyönyörű kis angyalka. Sőt, mindig kérem, hogy töltsön fel babahozó energiákkal :-) Jól elmetakommunikálgatunk együtt....hehehe.

 

A Balatonnal kapcsolatban mindig van valami, amit vagy be kell szerezni, vagy ki kell cserélni, vagy hozni-vinni, megrendelni, elintézni és persze kifizetni stb. Szóval nem hagy unatkozni. Ez jó, mert még mindig elvonja a figyelmemet a "szerencsétlenségünkről". Meg gyakorlatilag sokminden másról is. Nem vagyok túl aktív most blogszinten sem, amit nagyon sajnálok. Főleg, hogy sokunknak sikertelen nehéz helyzettel kellett szembenéznie az utóbbi időben, de azért szuper dolgok is történnek :-) (Hajrá Heniiii :-)) Ilyenkor különösen fontos lenne, hogy ott legyünk egymásnak...igyekezni fogok ígérem!

 

Más:

Nagy álmom volt, hogy legyen végre mosogatógépem. Ha nem is itthon, de legalább Balcsin lesz :-) Alig várom, hogy kipróbálhassam. És kerek mosogatótálcát választottam, szerintem tök jó. Feldob, hogy nem a megszokott dolgok és formák vesznek körül.

 

De bevallom őszintén, hogy elméleti szinten jobban foglalkoztat most a munkám. Korábban már írtam, hogy nekem határozott idejű szerződésem van, ami októberben le fog járni. A főnököm pedig, - aki személyes jóbarátom-  kapott egy magasabb szintű ajánlatot, így ő máshol folytatja tovább odaadó munkáját. Felmerül a kérdés ugye, hogy akkor velem mi lesz?????? Jelezte, hogy szeretné, ha mennék vele, de nem beszélt konkrét dolgokról. A lényegesekről legalábbis: hogy pld: mit kéne csinálnom, mégis mikortól és mennyiért. Olyan bizonytalan minden...utálom az általam nem befolyásolható bizonytalan élethelyzeteimet. Azt azért lehet sejteni, hogy ha megyek is vele, akkor is jelentősen (kb a felére) lecsökken majd a fizetés, mert ott nincsenek olyan jó feltételek mint itt. Ez azért durva, főleg azért mert ez mindenképp előrelépésnek számít neki is és nekem is. És ennek ellenére ilyen drasztikusan csökken a fizetés? Én ezt nem értem....fordítva kéne lennie nem??? Így elgondolkodtató, hogy tudok-e vele tartani ilyen opciók mellett. És persze akarok-e. Nem tudom, de ez így kevés lesz, ezért nem tudom, hogy érdemes-e bejárnom napi 4-5 órát utazgatva. A mostani fizumért nyilván megéri, de a feléért? Vagy vállaljak helyben valamit (még) kevesebbért, de időben hazaérek és nem ülök büdös-koszos buszon órákat naponta?  Tanácstalan vagyok. Ahogy számolgattam, abból a pénzből elvegetálok majd a hitelemmel, a Balcsi fenntartásával és egyebekkel, de semmi fejlődés, gyarapodás nem lesz, se nyaralás, se invesztálás semmibe....Ha viszont nemet mondok, akkor meg nem vagyok lojális és nem tartok ki mellette és elégedetlennek is tűnhetek...bűntudatom lesz és persze gőzöm sincs mit fogok csinálni akkor. Szóval asszem most ez a legnagyobb dilemmám.

 

Mindemellett közeleg az augusztus. Kicsit izgulok, vagy nem tudom. Fura érzéseim vannak. A "kúrámat" tartom, vagyis szedek mindent, amit terveztem. Bár ma pont kapkodtam és nem vettem be semmit, de majd pótolom este....

A fogyókúrát és a diétát inkább hagyjuk, visszahíztam egy kilót, holott már csak pont egyet kellett volna leadnom. Asszem elkiabáltam a sikeremet.....Állandóan elcsábulok, na meg szülinapom is volt, sok tortával...áhhhh, valahogy mostanában nem megy a szénhidrát csökkentett életmód. A barátnőm állandóan lemondja a squasht is, hétvégente sem tudunk járni P-vel, mert szinte mindig Balcsira megyünk. A mozgás is kész dráma nálam mostanában, vagyis inkább nincs...

 

De azért bevallom jól esett nem görcsölni, lazulni, a szabályokat megszegni. Kicsit azt éreztem, hogy újra normális vagyok és az életem is az...nem csak a lemondások és az áldozatok...

 

Meg kéne emberelnem magam újra!!!

 

Valami amúgy változott a hozzáállásomban. Míg korábban összeszorult a szívem a pocakos kismamák, vagy babákat tologató anyukák láttán, most inkább mosolyt csalnak az arcomra azzal a gondolattal, hogy nekem is pont ilyen lesz hamarosan és pont ilyen boldog leszek én is.

 

Jövő hétre van időpontunk a Kaáliba, nagyon kiváncsi leszek mint mond dr. K. Vajon elkezdhetjük-e a következő lombikot és ha igen mikor? Az augusztusi ciklusomban, vagy csak a szeptemberiben? Milyen gyógyszerre váltunk? Hatásos lesz? A DHEA és a méhpempő tették a dolgukat? Csináltassak fizetősbe egy vérvételt ciklus 1. napján (FSH, ösztradiol, prolaktin, esetleg AMH) hogy lássam mi a helyzet? Van amire nem gondoltam, de kellett volna?

 

Túl sok most a megválaszolatlan kérdés.

 

Fejed sokat ne törd, szőnyeg alá söpörd!

A Kaáli után hatalmas űr tátongott bennem. Olyan űr, amelyet úgy gondoltam, hogy semmivel sem tudok betölteni, a helyzeten nem tudok változtatni, minden tőlem függetlenül történik. A tehetetlenség felőrölte a lelkemet. Viszont a kiborulás elmaradt, helyette - az én amúgy nagyon érzékeny lelkemen -  hideg közöny lett úrrá. Nem érdekelt semmi. A blog sem és más sem. Talán a tehetetlenség miatt. Még magam is meglepődtem, hogy hogy tudok ilyen lenni. Sosem gondoltam volna, hogy ez a fajta hozzáállás nekem megy...nekem, aki annyira sebezhető. Aki amúgy a jelen helyzet töredékét (súlyát tekintve ezrelékét...) sem volt képes soha hosszú lelki válságok nélkül túlélni. Útólag átértékelve ez is egyfajta védekezési mechanizmus lehetett...

 

Hamar rájöttem, hogy ez az állapot tönkre fog tenni engem és a kapcsolataimat is. Új szemlélet kell! Ami segít túllépni és segít visszatalálni a normális kerékvágásba...az életembe. Hogy valójában is részese legyek az eseményeknek, hogy a történéseket magam is megéljem, ne csak külső szemlélődőként - mindent a gyerekprojekten, a szerencsétlenségünkön és sikertelenségünkön átszűrődve - kívülről szemléljek.

 

Úgy ítéltem meg, hogy a lehető legjobb amit tehetek az az, hogy nem fogadom el a jelenlegi helyzetet. Nem fogadom el, nem veszem tudomásul, hogy a mostani állás szerint nem lehet gyerekem. És nem akarok ezzel foglalkozni. Mivel megoldani, befolyásolni, változtatni nem tudok, - hiába kattogok rajta a nap minden percében - akkor legalább  a helyzethez való viszonyom tisztázódjon le. Lehet, hogy önámítás, de úgy döntöttem, hogy nekünk igenis lesz gyerekünk. Egy lombik, nem lombik! Majd a következő, vagy ha az sem akkor majd az azt követő. Minaddig, amíg nem lesz legalább egy olyan petécske, amit meg tudnak termékenyíteni és be tudnak ültetni. Nem vagyok hajlandó tudomást venni a nálam fellelt problémáról. Ma lehet, hogy nem működöm, de majd fogok. A petefészkeim összeszedik magukat és teszik a dolgukat, mert nem lehet másként!

 

Lehet hogy ez ostobaság, de könnyített az életemen. A sikertelenség és folyamatos kudarc boldogtalanná és szomorúvá tett az elmúlt hónapok alatt és már utáltam a bőrömben lenni.

 

Most minden energiám a Balcsi felújítására és a munkára megy el. P.-vel sokkal jobb a kapcsolatom és tulajdonképpen kiegyensúlyozottabb lettem. A babaprojekt foglalkoztat, de nem görcsösen. Otthon keveset beszélünk róla. Azt a rész elfogadtam, hogy nem túl sokat tehetek...ezért valójában lenyugodtam.

 

Összeállítottam azért egy kis "kúrát" magamnak augusztusig, vagyis a következő stimuig, mert amit viszont tudom hogy megtehetek, azt meg is teszem...

A kúra:

 

Letrox (thyroxin)   napi 50 mg

D3 vitamin,           napi 2000 Ne

Dhea                    napi 50 mg

Méhpempő           napi 200 mg

E-vitamin              2 naponta 400 mg

Gravida                2-3 naponta 1db (most leváltottam a Femibiont...nem tudom, hogy jó  

                             döntés volt-e)

 

És ennyi. Nem tudom, hogy ez elég-e, de momentán úgy gondolom, hogy ennél többet nem tehetek.

 

A fogyókúrám is egész jól halad, kb még 1 kg-ot szeretnék fogyni, aztán ez is rendben lesz. Így most egy kicsit az önbizalmam is helyrejött, sok a pozitív visszajelzés, hogy mennnyire látszik a fogyás (én azért nem nagyon érzem...) és hogy mennyivel jobb ez a rövid haj, mint a korábbi. Ha jóban vagyok magammal, akkor a világgal is jobban (el)vagyok :-) És most jobban érzem magam.

 

Lehet, hogy ez az egész badarság, de fejben döntöttem ezekről és eddig ez az új szemlélet jól működött. Egészen tegnapig. Tegnap hajnalban az én férjem nagybácsi lett. Reggel tudtuk meg, nagy volt az örömködés. 4-5 órás szülés volt, minden rendben zajlott. Álmos a napfelkeltével megérkezett! Tökéletes és gyönyörű! Erre én meg teljesen összeomlottam...zokogtam...hát ennyit arról, hogy erősnek akarom mutatni magam...közben meg csak csapongok és rettegek, hogy bekövetkezik az, amit mondanak az orvosok...szemléletváltás ide, vagy oda....

 

De majd ez is lecseng szépen és ismét magamévá teszem az új - nekünk is lesz majd - szemléletet.

 

  

 

 

 

 

 

Vége!

Talán örökre...ki tudja. 

Szombaton volt az első UH. Egy másik dokihoz kerültem, mert dr. K. nem volt bent. Végig nagyon jól voltam a szurizás alatt és nagyon jó megérzéseim voltak. Rég voltam ennyire - szétterhelt, de - boldog és ennyire űberpozitív. Aztán jött a hidegzuhany. 1 tüsző. Igen, nem tévedés, a két petefészkem 7 x 300 Gonalra ennyivel reagált. Sikerült elérni egy olyan ciklust, ami minden nőnek gyógyszerek nélkül és ingyen minden hónapban van...de valójában azt sem. 

A doki csak bámult, majd felvetette az inszem lehetőségét, mire én tájékoztattam, hogy a jobb oldalon nincs petevezetőm, így tök felesleges az inszem. Kínjában, mikor megkérdeztem, hogy most mi lesz, azt felelte hogy el kell mennie konzultálni, mert ha az ő betege lennék akkor befejezné a kezelést, de nem az ő betege vagyok, így konzultál. Ennek sem lett sok eredménye, mert az lett a vége, hogy hétfőn menjek vissza, akkor lesz az én dokim, majd ő eldönti mi legyen. Felírt még gonalt, amit nem is értettem miért tett. Férjem megkérdezte, hogy a több gyógyszertől várható még tüsző? Azt mondta hogy nem. Akkor miért kell még hormon? Nagy csend volt a válasz. De persze elmentünk és további sokezerért megvettük a többi gonalt is.

Hétfőre már teljesen leszedáltam magam agyilag. Csak meredtem előre, már izgulni sem volt energiám. Jött dr. K és elmondta, hogy sokkal rosszabb lett ez az eredmény, mint amire számított, de persze a magas FSH és értékelhetetlen AMH...gyakorlatilag a stimulálhatatlan kategória. Elmondta, hogy lehet, hogy ez az utolsó tüszőm és nem tudja garantálni, hogy valaha valamilyen stimu keretében jobb eredményeket tud elérni.

A javaslata az volt, hogy szívják le ezt az egyet, mert az 1 is sokkal több, mint a semmi. Nálam minden lehetőséget ki kell használni...Ha van benne petesejt, akkor megpróbálják a megtermékenyítést. Tegnap volt a leszívás altatásban. Mindenkinek, aki előttem volt 7, meg 14 meg ilyen számú petesejtje lett. Kérdezgették, hogy az jónak számít-e, mert korábban 9, meg 20 volt nekik. Mondtam, hogy nekem 1 van, és örülnék ha az összes lombikos stimum alatt összességében produkálnék annyit mint ők....kicsit jobban értékelték ezután a saját helyzetüket...és sokkal elégedettebbek voltak a saját eredményeikkel. Mikor felébredtem, már tudták, hogy a tüsző üres. Kb 1 órát bőgtem, mint egy idióta ami arra volt jó, hogy teljesen kifárasztottam magam. Ennyi volt a lombik, vége!

Augusztusban kell jelentkeznem, aztán megbeszéljük a hogyantovábbot, már ha lesz olyan egyáltalán...Egyelőre képtelen vagyok elfogadni, hogy úgy néz ki nem lehet saját gyerekem...

Nem volt erőm dolgozni menni, így erre a hétre asszem kiíratom magam. 

Úgy érzem magam, mint egy szál pitypang, melyet kuncogó gyerekek fújtak szerte szét a világba.

Induljon a banzáj!

Vasárnap végre megjött csütörtök helyett. Jó gyengécske most is...Kicsit megnyugodtam, bár azért reménykedtem, hogy hátha...hátha kihagyhatjuk ezt a lombikos tortúrát. De mivel minden tesztem über negatív lett, így azért tudtam, hogy ez most (sem) jött össze.

Vasárnap Férjecském beadta az első suprefactot, ma pedig már csatlakozott hozzá a Gonal is 300 egységben, ami állítólag soknak számít. Szombat délelőtt pedig ultrahang. Ha van tüsző, jöhet a vérhigító is.

Most már csak annyi a dolgom, hogy kineveljek magamból jónéhány cuki és tökéletes tüszőcskét és petécskét.

Valójában rettegek, hogy nem lesz, vagy csak nagyon kevés...meg hogy túlstimulálódom...

Mindent bele petefészkecskéim, indulhat a banzáj!

Se ez, se az!

Mostanában annyi minden van, nem is nagyon tudok koncentrálni sem a blogra, sem a bébiprojektre. Na meg igazából magamra sem nagyon. Ez jó is és rossz is. Totál fáradt és leterhelt vagyok.
Sokat bosszankodom azon is, hogy P. miért nem segít többet...Úgy érzem, egyedül az én nyakamba szakad minden...

Viszont gyorsabban telnek így a napok, nincs se időm, se energiám , hogy halálra izguljam és aggódjam magam a lombik miatt.

Elindult a balcsi felújítása is, ennek okán teljesen kikupáltam magam pld.: flexi fagyálló ragasztó, lazúr, javítóbeton, folyékony szigetelés, aljzatkiegyenlítő fronton :-) Szerencsére vasárnap kész lesz a burkolás a teraszon, és kb két hét múlva kezdenek a festők is :-)

A ház ránézésre jó állapotban van, de ahogy hozzányúltunk bármihez, hullott szét, mállott, leesett, elrepedt és hasonlók. Sokkal több munka lesz, mint terveztem. Teljesen szét kell verni a terasz és a bejárati ajtó lépcsőjét és újra kell betonozni, meg válik le a ház lábazata, az egész eresz szét van rohadva...nem is sorolom. A kőműves meg csak augusztusban tud jönni ezeket a munkákat elvégezni/befejezni. Ez kicsit olyan, mint amikor nekiállok nagytakarítani. Az elején kétszer akkora kupit csinálok, mint ami volt és átmenetileg rosszabbnak tűnik a helyzet. Itt ugyanezt érzem, ahelyett, hogy haladna és szépülne minden, egyre csak szaporodnak a szükséges munkálatok és egyre nagyobb az átmenetinek vélt káosz.

Mindemellett, hogy végre kb. két hétre békén hagynak a nőgyógyászok, most széttört egy fogam, így a fogorvos matat heti szinten a számban. Valami csapos fogpótlás fog készülni, remélem jó lesz. Mondanom sem kell, hogy enni alig tudok (bár ez a kilóimat elnézve nem is baj :-)). Halmozottan hátrányos helyzetű vagyok, mert a másik oldalam használhatnám, de ott meg decemberben kihúzta a fogamat, szóval nincs nagyon mivel rágjak. Kész őrület. Implantátumon gondolkozom, de így bébiprojek előtt senki sem javasolta, mert nagyon hosszú idő, amíg kész lesz (beépül, begyógyul), nem beszélve arról, ha esetleg nem fogadja be a szervezet. Amikor úgy döntöttem, hogy majd bébikék után megcsináltatom, nem gondoltam, hogy a másik oldal is felmondja a szolgálatot.

Hogy egy kicsit feldobjam a hangulatom, elmentem fodrászhoz. Hát ilyen rövid hajam még sosem volt. Igazi nyári és teljesen szokatlan frizura...pár nap és leülepszik, utána majd szeretni fogom. Így vagyok én a változásokkal :-)

Mivel hétvégente a Balcsin vagyok, így kénytelen voltam beszerezni előre az összes lombikos gyógyszert, nehogy épp ott kelljen elkezdeni a kezelést. Ott tutira nem tudok gyógyszert intézni hétvégén...mert ugye ezeket nem tartják a gyógyszertárak, csak rendelésre meghozatják, ha előre kifizeted. Ma így tettem, elvileg ma még át is veszem a Gonalt. Ezen a hétvégén ketten leszünk a burkolóval, mert drága férjecském fiús bringatúrára megy...nem is tudom, hogy fogom megszúrni magam egyedül. Még sosem csináltam...

A lombik miatt (és minden más miatt is, pld: fogtündér) elég sok lesz (volt is és lesz is) az egészségügyi kiadásunk, ezért múlt héten nyitottam egészségpénztárat, mert nekem eddig még nem volt. Nem is mondta senki, hogy az miért is paraktikus és jó. Már jóval korábban beléphettem volna valahova...Most azért örülök, mert a fogorvos és a lombikos cuccok is elszámolhatóak lesznek  már így.

Ma vagyok a 28. cn-on, de nyoma sincs mensinek, vagy premensis tünetnek. Egyszóval semmi. A cicim kicsit érzékeny, két napja újra izzadok éjjelente és a hőm is fura. Ebben a ciklusban az emelkedett hőm 36,8-36,9 C között mozgott végig, és ezt még most is tartja. Eddig 37.1-37.2 volt mindig az emelkedett hő, ha visszaesett 36.8-ra akkor tudtam, hogy 1-2 nap és megjön. Most nem tudom mi van.

Persze teszteltem is, tegnap is és ma is, de teljesen negatív. Kétfélét is próbáltam, de semmi. Most akkor mi a szitu? Babás sem vagyok és meg sem jön? Tudom, hogy még "csak" a 28. napon vagyok és az semmi, megjöhet egy-két napon belül és az még nem jelent bajt, de nekem sosem szokott késni, soha, soha. Nem lehetek ennyire peches, hogy pont a lombikos ciklusom hülyül meg teljesen! Így most se mensi nincs, se kezelés! Ha sokat csúszunk, nem kezdjük el dr. K szabija miatt. Mi van, ha valami nagyobb gond van?