2. lombik

Jó ideje nem jelentkeztem már, igazából azt sem tudom hol kezdjem.

Augusztus óta rengeteg minden történt és hát nem éppen jó, boldogsággal eltöltő dolgok. Először is a fogam, vagyis a helye a mai napig nincs még rendben. Utóbb kiderült, hogy azért fájt annyira húzás után, mert a vérdugó (alvadt vér, ez tölti fel a fogüreget és ezt tartja gyakorlatilag az összevarrt íny. Később ebből képződnek a sejtek és tulajdonképpen az íny, ami kitölti majd a fogüreget). Ennek az lett a következmény, hogy egy hatalmas kráter tátongott a számban, amiben a kihúzott fog melletti fogak teljes gyökere és a csont szabadon volt, mert nem védte semmi. Ez okozta a fájdalmat. Az orvos szerint kb 6 hónap lesz a gyógyulás, mire feltöltődik a teljes üreg. Most már azért nem fáj szerencsére, csak nehéz tisztán tartani és azért hidegre-melegre érzékeny. Mostanában kellene majd mennem vissza kontrollra...

Augusztus 17-én volt a házassági évfordulónk, rá egy napra megjött így kezdődött az új,  nekem nagyon long protokoll. Kezdtem a Marvelont és hát brutális volt. Az első szem után visszatértek az alvászavaraim és a mérhetetlen éjszakai izzadás. Volt, hogy 5x öltöztem át éjszaka és még a hajam is meg kellett szárítani. Először csak ez volt, ami 1-2 hét után teljesen kicsinált, hiszen nem tudtam nyugodtan pihenni. Ideges voltam, totál felborult a hormonháztartásom. Volt hogy dührohamom volt, aztán meg sírógörcsöm. Hívtam Krizsát, de azt mondta hogy nem hagyhatom abba a tablettát, bírjam ki, legfeljebb nem szedem 42 napig, hanem előtte pár nappal leállítjuk. Hát köszi...

Ha ez nem lenne elég már úgy önmagában, anyósom térdprotézis műtéten esett át, 4 hétig volt kórházban. Addig el kellett látni apósomat, főzni , mosni, vasalni, kajával felpakolni, anyósomat látogatni, ruhákat-kajákat hozni vinni. Iszonyat volt. Még most is mankózik, lesz vagy 5 hónap a gyógyulása. És hát hogy nehogy a férjem tudjon kicsit többet segíteni, amikor megháromszorozódtak a feladataim, becsípődött a dereka. Kb két hétig csak nyögött, alig bírt mozogni. Na még őt is ki kellett szolgálni...Komolyan ott tartottam, hogy elutazom, elköltözöm, vagy akármi, egyszóval kivonom magam a forgalomból. Nem tudom mikor volt ilyen rossz időszakom. Talán még sosem...

Aztán mikor azt gondoltam, hogy már nem lehet rosszabb, kiderült, hogy mégis. A balatoni felújítás keretében pár hete a szennyvízcsatorna bekötést kezdték el. Nem szaporítom a szót. Kiástak egy irdatlan nagy 4,2 m mély aknát  a kertemben, kitépték a villanykábelt a földből és egyben a villanyórából, feltörték az aszfaltozott kocsibejárót, majd ezután délután közölték, hogy nem találják a csatorna csonkot, úgyhogy ők akkor itt be is fejezték....azt hittem leütöm őket. Annyit elértem, hogy az életveszélyes gödröt legalább temessék be,mert nem szeretném, ha a szomszéd gyereke beleesne és ott halna meg. Fizetni persze még nem fizettem.... Azóta tárgyalásba vagyunk a vízművel, de gyakorlatilag azóta semmi sem történt, még a villanyt sem csinálták meg, mert kell hozzá E-on engedély, hogy a lezárt plombált órát a villanyszerelő kinyithassa. Már össze sem számolom mennyi kárt okoztak...és hát csatornám az nincs, de még csonkom sem, amire rá kéne kötni. Brutális mennyire balfaszok (sorry) voltak, ha nem vagyok ott háromszor ennyi kárt csinálnak. A kertem olyan mintha atomtámadás érte volna...kész vicc az egész...

És mindezeket fejelte még meg a munka, vagyis pontosabban a munkahelyváltás. Tulajdonképpen a főnökömék (vagyis már volt főnököm, mert július óta máshol lett nagy ember), anélkül, hogy leültünk volna beszélni az új lehetőségekről (ezekről írtam már korábban) a feladatokról és a pénzről, egyszerűen elindították nélkülem a kilépő papírjaimat a hivatalba és közölték, hogy akkor szeptember elsején én már a Kormányhivatalnál dolgozom. Amikor kérdeztem, hogy jó, de mint ki, mit fogok csinálni és mennyiért, arra az volt a válasz hogy majd megbeszéljük...Kiborultam. Hogy annyira nem vesznek emberszámba, hogy leüljenek velem, nem vagyok egy bábu, akit ide-oda rángathatnak. Hadd legyen már beleszólásom a saját életem alakulásába!!! Kész téboly. Igazából erről volt szó már korábban, de azt beszéltük meg, hogy választások után megyek csak át, ha meg tudunk állapodni. Aztán kiderült, hogy úgy gondolták, hogy én lennék a kormányhivatal adatvédelmi biztosa. Na ez kiverte a biztosítékot, kértem egy időpontot és elmondtam a (régi) főnökömnek,  hogy ha ez az egyetlen feladat amire alkalmasnak gondolnak, akkor sajnos én ebben nem leszek partner. Nem leszek adatvédelmi biztos...ha csak erre kellettem volna, akkor nincs is értelme hogy átmenjek a Kormányhivatalba. Végül aztán mindenképp szerette volna hogy menjek és ígéretet tett, hogy az adatvédelmet valaki más kapja majd meg.  Így vele tartottam az új helyére. Végül a feltételekben sikerült megállapodni, de a munkában még nem.....Mindent keresztülhúzott ez az egész, hiszen mindent úgy igazítottam, hogy október közepe előtt nem kell váltani. A szabimat, a lombikot...addig minden lezajlott volna. A teljes rendszer bedőlt. A szabimat kifizették, a  munkáról meg majd később, egyelőre nem szeretem.....de ez még változhat hisz pár hete vagyok ott. A lombikos stimu is pont azon a héten kezdődött, mikor kezdtem az új helyen.

Időközben szeptember elején elkezdődött a nagy éves orvosi vizsgálat, amit a munkahelyem (önkormányzat) szervez és fizet. Minden évben megyek, van vér vizelet és általános vizsgálatokon túl kardiológia, bőrgyógyászat, fülészet, szemészet, nőgyógyászat, egyszóval szinte minden. A fogamzásgátló megtette hatását, a TSH-m az 50mg letrox ellenére elszállt, az INR-em 0,78 lett, erős vérszegénységgel. Minden, amit az elmúlt fél évben rendbetettem és felépítettem - ide értve a lelki egyensúlyomat és az érzelmeim konszolidációját is, valamint a fontos értékeim beállítását diétával, mozgással, gyógyszerrel, stb.- teljesen hazavágta pár szem ösztrogén...A kilókról nem is beszélve, masszív 1 kg jött rám hetente.

Kezdhetem újjáépíteni magam...

 Szeptember  12-re volt időpontunk Krizsához. Reméltem, hogy leállít végre a marvelonról, mert  addigra olyan állapotban voltam, hogy nem ismertem magamra. Mintha valaki kívülről irányította volna az érzéseimet és a gondolataimat. Nem tudtam uralni őket és tulajdonképpen magamat sem. Egyszerűen nem voltam önmagam. És hát addigra már szinte 1 hónapja nem aludtam normálisan.

Ezért hanyagoltam a blogot is. Annyira felkavart, hogy egyszerűen nem tudtam olvasni a bejegyzéseket, mert állandóan sírógörcsöt kaptam, legyen az akár jó (pld: Cicmorgó, Fella, Martina :-)), vagy rossz (pld: Heniiii :-() hír. Utólag is bocsánat...

13-án vettem be az utolsó fogamzásgátlót és rá 5 napra indult a stimu.

Closty + 4 Merional+clexane+aspirin protect. Reggel meg Letrox. 

Emellett szedtem a vitaminokat is méhpempővel és persze Dheát.

A 8. napon volt Uh, ami múlt csütörtökre esett. A jobb oldalamon két tüszőt talált, az ép bal oldalamban megint semmit. Igazából nagyon örültem, ez pont kétszer annyi, mint a múltkor, hiszem akkor csak 1 tüsző volt és az is üres. Nagyon örültünk, megkétszereződtek az esélyeink :-)

Azért itt megjegyezném, hogy a marvelon abbahagyásával nem szűnt meg az éjszakai izzadás. Azt gondoltam, hogy persze, mert ez a töménytelen hormon idő, míg kiürül. De lehet hogy nem erről volt szó. Amint kimondták, hogy van mégpedig két tüsző, én azóta nem izzadok. Lehet hogy ez az egész már pszichoszomatikus, annyira rettegtem, hogy nem lesz egy tüsző sem, hogy megcsináltam a bajt magamnak. Ez persze csak egy elmélet...

Múlt vasárnapra kaptuk a következő időpontot, addig naponta kellett még szúrnom 4 ampulla Menopurt. Erre váltott Krizsa a Merional helyett az utolsó 3 napra, mert hátha jobban reagálok rá. Az ultrahangon ugyanúgy csak két tüszőt látott a jobb oldalon. Azért bíztam benne, hátha lesz még. Azért a biztonság kedvéért megnézte a bal oldalam is. Egyszer csak elkezd méreteket diktálni az asszisztensnek. Ledöbbentem, egyből kérdeztem, hogy van tüsző? Azt mondta igen, majd elkezdett egy újabb méretet diktálni...én már csak: KETTŐ????  Nyh:  7,5 mm.  A vasárnapot négy tüszővel zártuk. :-) Ez a menopur nagyon bejött :-) Lepkét lehetett volna velem fogatni. Hétfőn este kaptam két Ovitrellt és szerdán mentünk leszívásra.

Szerdán leszívták a négy tüszőt, de sajnos csak kettő petesejt lett.  A múltkori nullához képest nekünk ez is nagy boldogság volt. Ezután jött az izgalom, megtermékenyülnek-e vagy sem. Másnap, azaz csütörtökön délelőtt telefonáltam, az embriológus nagyon kedves volt, az első mondata ez volt: " Hát "U2" ez kettőből kettő. Azt mondta szépek, mindent időre csináltak és akkor holnap, azaz most pénteken vissza is ültetik. Szerintem egy kisebb infarktuson estem át....

Nagyon féltem, nehogy legyen valami a kisbabáimmal még a hátralévő időben. Ezután nagy megnyugvás volt, amikor pénteken azt mondták, hogy az egyik babó 4 sejtes, a másik pedig 6. Én nem nagyon tudom, hogy ez jónak számít-e, de ők azt mondták hogy igen. Én elhittem :-)

Ez volt a DHEA tesztidőszaka nálam, asszem jól vizsgázott :-) 3 hónap alatt szuper teljesítmény. Bár valójában nem tudom, hogy ettől lett-e ez a jelentős javulás...vagy csak a jobb hormonszurik....de talán mindegy is. Én azért azt gondolom, hogy ez mindenképp segített. Ezt az is alátámasztja, hogy csináltattam újabb AMH vizsgálatot 2,5 hónap szedés után és az addigi kisebb, mint 0,1 helyett 0,16 lett. Ez tudom, hogy nem sok, de az eredeti érték másfélszerese. Nekem ez is számít és szerintem másnak is.

Beültikor  10 mm volt a nyh. Remélem ez elég lesz, hogy egy jó időre befészkeljék magukat a kis drágák.. Amúgy meg gondolom az utrogestan-tól még vastagszik.

Tegnap két babika költözött a pocakomba. Nagyon fura minden.

Már most halálra aggódom magam. Olyan fura mikor pisilek, a végén legalábbis olyan elszorító érzés. Aztán rendesen szurkál-fájdogál a hasam, ezt sem tudom hogy normális-e. Vérezni szerencsére nem vérzek, nem is barnázom. De azóta szorítom a hasam valahogy, mintha félnék, hogy kiesnek...tiszta hülye vagyok. Lehet hogy emiatt is fáj a hasam. Igazából nem tudom mit tegyek, mivel tehetném a legjobbat. Nagyon várjuk már őket és mindennél jobban akarok rájuk vigyázni. A hasam  olyan mensi szerűen fájdogál, olyan mindjárt megjön érzés szerűen. És sokat szurkál. Aztán meg hol feldagad egészen alulról, hol meg visszamegy. Naponta kb 20x tolom le a gatyám - bárhol, bármikor - hogy megnézzem mi folyt ki, nehogy vér legyen...aztán lehet hogy az utro ilyen kicsorgós fajta, nem tudom én még nem használtam. Remélem csak a felesleges utro távozik és nem pedig valami fertőzés okozta folyás ez.

Egyelőre jövő héten itthon maradok - kicsit sem gáz,mikor még csak két hete vagyok itt az új helyen... - de nem érdekel....lehet hogy el kéne bent mondanom????? - figyelek az utrora, lelkesen szúrom a clexane-t, szedem az aspirin protectet, a letroxot, a vitaminokat, a folsavat. És figyelek és várok, figyelek és várok...örökkévalóságnak tűnik az előttünk álló két hét.

Nagyon Boldog Vagyok és Rettegek...

 Bárcsak előre tekerhetném az időt.....