2017. április 7., péntek

A pszichoszomatika és a jelen

Miközben határozottan tartott az újra - és visszaalakulásom Nővé, közben zajlottak a vizsgálatok. 

De hiába tettem úgy, mintha minden rendben lenne, mintha túl lennék ezen az egészen és persze könnyen, mert én kemény vagyok...nem engedhetem meg magamnak a gyászt. Nekem ez csak könnyen mehet...de nem megy.
Annyit sem engedtem magamnak, hogy elsirassam a házasságom. A válóperes tárgyalás alatt szemem se rebbent, szerintem pislogni is elfelejtettem annyira tartottam magam. És utána se...

Már ősszel gond volt a hangommal. Igazából a rengeteg ciginek tudtam be, mert lássuk be, hogy legalább megháromszorozódott a dózis azóta az ominózis áprilisi este óta...
Október végére már elég tarthatatlan volt az állapot, ezért hát elmentem a gégészemhez. Akut krónikus gége és hangszál gyulladás. Az egész torkom tiszta ödéma volt, ezen kívül csomók  - ún. énekescsomók - voltak a hangszálamon, amit a két szememmel láttam az endoszkóp által megörökített felvétel megtekintésekor. A hangszálaim közé betehettetek volna egy 5 forintost, nagyjából akkora volt közte a rés. 

Pánik. Igen pánik, hiszen én énekelek...így is nagyon rossz volt a nyár, mert végig rekedt voltam, nem ment az éneklés.

Az éneklés nekem terápia, amivel saját magam kezelem. Ha boldog vagyok azért, ha meg szomorú, akkor azért. Viszont a válásom nem tudtam kiénekelni magamból... 

Jöttek a gyógyszerek...antibiotikum, tömeges szteroid, vitamin, spray, allergiagyógyszerek, hangterápia, inhalálás és minden. Ennek már lassan 6 hónapja és még mindig nem jött helyre. Januárban a gégész azt mondta, ha a márciusi kontrollnál sem lesz még rendbe, akkor nem tud mit tenni. Vagy marad ilyen a hangom és elfelejtem az éneklést, vagy megműti a hangszálam. A márciusi kontroll sem hozott jelentős eredményt. Van javulás de még nem jó. Még mindig nem jó. Következő kontroll: május.....

A logopédus, akihez "hangszál-gyógytornára" járok, a legutolsó alkalommal finoman közölte, hogy gondolkozzak el azon, hogy ez nem pszichés-e nálam. Hang, beszéd, ki nem mondott, elfojtott dolgok...mert már helyre kellett volna jönnöm....

És tessék. Nem elég hogy elvesztettem a férjem, a saját gyerek esélyét, a válásom még a hangom is elvette. Nehogy fel tudjam dolgozni...nehogy kiadhassam magamból...

Ha a pszichés problémáim fizikai megtestesüléseként ez nem lenne elég, januárban számtalan allergia szerű kiütés jött ki rajtam, éjjelente arra ébredtem, hogy vakarózom.... majd februárban övsömöröm lett számos nőgyógyászati probléma kíséretében.

Rendben, vettem a jeleket...kell valamit csinálni mert ez így nem jó. Hogy tudom ezt az egészet kiadni magamból? Menjek pszichológushoz? Nyilván a válásom az oka.....ott vannak elvarratlan szálak...meg nem értett dolgok....ki nem mondott szavak és mondatok.

Úgy döntöttem, hogy leülök vele beszélni. Hátha segít. Ez nem tréfa. A hangom nélkül félember vagyok. Az éneklésben volt a legtöbb sikerélményem. Valami, amiről azt gondoltam jól csináltam. Kell ez az érzés, hogy jó vagyok valamiben. Mert ezt szeretem, sőt imádom. Vissza akarom kapni mindazt, amit az éneklés ad nekem. Kérem szépen a hangomat!

Úgy 2-3 hete megkerestem, hogy beszélnék vele. Elkezdtünk alkalmas időpontokat keresni amikor beütött a sokk. Már szert is tett az utódomra. Hát......Nem pazarolta az időt...közös képek, közös bulik, közös síelés, közös barátok... egyszerűen a helyemre lépett....És akkor azt éreztem, hogy én ezen az egészen még nagyon nem vagyok túl.

Azóta egy újabb hullámvölgybe kerültem,de nem a hullámot lovagolom meg, hanem lent kuksolok az alján, mint egy magára hagyott néma ebihal.

Nem vagyok képes beszélni vele...még nem...