Az augusztus is eljött hát...sőt már szeptember közepe van.
A házassági-válságom most nem részletezném, azt hiszem megérdemel egy különálló bejegyzést, ha majd elég erősnek érzem magam ahhoz, hogy papírra vetve is lássam a valóságot.
Augusztusban végre eljutottunk nyaralni Mallorcára. Tavaly nem volt nyaralás, a férjem azt mondta a nászúttal - két éve - már előre lenyaraltuk a 2014-est...ehhez következetesen tartotta is magát.
Szóval idén én már ragaszkodtam hozzá, hogy elutazzunk lombik előtt. Szükségem volt rá.
Mindent alaposan kiszámoltunk, hogy mikor indul a stimu, meddig kell elutaznunk, ,mikor kell legkésőbb hazatérnünk, így tulajdonképpen mindent, az egész augusztust és a nyári, kora őszi programokat mind a lombikra tekintettel alakítottuk. Ennek keretében egy szeptemberi egyhetes vitorlázást is lemondtunk az Adrián, merthát ha összejön, akkor én ugyebár nem megyek hajókázni, meg sehova sem.
Ember tervez, Isten végez. Mallorca 3. napján reggel már indult a stimu. Még jó, hogy elvittem az összes gyógyszerem és minden egyebet amire szükség lehet... sosem lehet tudni alapon. Indult a hormon, a steroid és a closty is. Aztán jött a vérhígító és a klion.
A nyaralás valójában langyos volt, nem tudtunk közelebb kerülni egymáshoz, pedig legbelül azért reméltem, hogy kicsit összehoz minket. Na mindegy.
Hazaérkezésünket követő szerdán már menni is kellett az első UH-ra.
Azért azt tudni kell, hogy masszívan szedtem most is a DHEÁ-t,a vitaminokat, a barátcserjét, méhpempőt, D vitamint és a férjem is tömte magába a profertilt 3 hónapon át. Ez nálam legutóbb bejött, rekord 8 petesejt lett...az más kérdés hogy embrió csak egy lett.
Krizsa a 8. napon egy, azaz egy tüszőt látott. Igazából nem is lepődtem meg. Valahogy végig rossz érzésem volt....talán nem is hittem az egészben...akkor abban maradtunk, hogy két nap múlva megint megyek és ha így marad, le sem szívja és be is fejeztük a programot. Péntekre még két tüszőt facsartam ki magamból, így hétfőn megvolt a leszívás. 3 petesejt. Ez igazából magamhoz képest jó eredmény. Ettől a naptól elkezdtem bizakodni, hogy hátha, mégis......
Kedd reggel telefonáltam, a megtermékenyültek száma:0
Azt mondták várjunk még egy napot, szerdán hívjam őket újra. Így is tettem. A szám továbbra is 0. De elmondták, hogy az én sejtecskéim még mindig élnek és tulajdonképpen remekül vannak, ezért várjunk még egy napot. Így lett csütörtök, majd újabb 1 nap várakozás után péntek. A sejtjeim pénteken még mindig éltek, de nem termékenyültek meg.
Kicsit már nevetséges volt ez a + 4 nap várakozás...nem is értettem mire várunk....másnak egy hétfőn leszívott sejtje péntekre eléri a blasztociszta állapotot. Mi meg napokat várunk az amúgy pár perces megtermékenyülésre több napos petékkel és spermával? Olyan szürreális volt az egész.
A miértekre nem kaptunk választ. Azt elmondták, hogy a 3 sejtből egy nem volt jó, deformált volt és éretlen. A maradék kettőből egy érett és egy éretlen sejt volt. Az éretlent hagyományos módszerrel próbálták megtermékenyíteni, magyarul rácseppentettek egy tonna hímivarsejtet. Ott az volt a gond, hogy nem érett be utólag sem kellő időre. Az érettnél ICSI-vel próbálkoztak. De így sem sikerült. A petékkel nem volt semmi gond és a spermával sem, de fogalmuk sincs, hogy ennek ellenére miért nem termékenyült meg....
Így nem lett megint beültetés és így spóroltunk egy újabb TB-s lehetőséget...basszus....ez már a 2. "nemlombikunk"....
Krizsa nem hajlandó 6 hónapon belül újabb kezelést csinálni annak ellenére, hogy még beülti sem volt és ez nem is számít lombiknak, mert a TB nem engedi....amiről tudjuk, hogy nem igaz. 3!!!!!!! hónapot kell várni lombiknál, de ez nem volt az....mindegy ezen már nem is idegesítem magam....csak olyan bosszantó, hogy fizetnem kell egy olyan beavatkozásért, ami nekem egyébként jár.....és hogy nem egyenes, hogy nem azt mondja, hogy a szabályok szerint lehet, de a Kaálinál más a gyakorlat és a protokoll, vagy akármi és ők nem csinálnak csak 6 havonta...vagy valami....hogy ne érezzem, hogy hülyének vagyok nézve.....
De a lényeg, hogy új döntéseket hoztam.
Novemberben lesz egy fizetős lombikunk, mert ezt akarom. Még idén akarom, mert végre karácsonyfát is akarok.
Most fogamzásgátlós stimu lesz.
Minden, de minden gyógyszert, vitamint, tablettát, táplálékkiegészítőt, gyógynövényt, kencét befejeztem. A pajzsmirigyre szedett letroxot váltottam ki egyedül jódaqua-val, ami természetes jódos víz. Remélem így nem okoz gondot, hogy hirtelen leállok a gyógyszerről.
Mivel kell a környezetváltozás, úgy döntöttem, hogy most végre már tényleg veszek egy lakást pár héten belül akármi is történik és visszaköltözöm/költözünk? Budapestre.
És leteszem a cigit (23 éve dohányzom...), de tényleg, nem csökkentgetem pár szálra hanem elhagyom, végleg. Ebben a projektben a férjem is részt vesz, nélküle nem is menne...ő azért csal, mert napi 1-2 szál cigit lejmol, de én ma 9. napja hogy nem gyújtottam rá egy fél cigire sem!
Ennél többet azt hiszem már nem tudok tenni a bébiprojekt sikere érdekében.
Kemény vagyok, erős vagyok, kitartó vagyok! :-)
És nagyon elegem van már abból, hogy csak állok és várom, hogy történjen valami...A változás, amit év eleje óta hiába várok....csak rajtam keresztül, az én cselekedeteim által következik be, mert ő sosem fog lépéseket tenni...nekem/nekünk viszont kell a változás.És én ott már nem bírom....
Majd én elhozom a változásokat. Csak győzze tartani a lépést és alkalmazkodni az új helyzethez....
Azzal azért tisztában vagyok, hogy ez vagy az új közös életünk kezdetét jelenti, vagy épp annak a végét...
