Sok a kérdés!

Eltelt a nyár java egy szempillantás alatt. A Balcsi projekt halad , de közel sem úgy, mint terveztem. Lassan már megszokom, hogy nálam semmi sem megy úgy, mint  másoknál, mindennel gond van és mindenért futnom kell plusz köröket. Nem értem miért nem mehet semmi sem simán, olyan átlagosan hétköznapiasan....

 

A mi kis unokaöcsink cukorpofa. Imádnivaló és teljesen feltölt babaenergiával :-) Legelső alkalommal az én férjecském szólt rám, hogy tegyem már le azt a két hetes gyereket, mert 3 órája szorongatom...általában ez van, ha látom :-) Szerencsére szívesen odaadják, hogy magamhoz ölelhessem. Egyszóval nagyon jó vele lenni. Érdekes, hogy a rossz gondolataim addig tartottak az egész helyzettel kapcsolatosan míg meg nem született. Mindez és a születéskori kiborulásom teljesen átprogramozta az agyam. Nincsenek már rossz érzések bennem. Ő aztán semmiről sem tehet, egy tökéletes és gyönyörű kis angyalka. Sőt, mindig kérem, hogy töltsön fel babahozó energiákkal :-) Jól elmetakommunikálgatunk együtt....hehehe.

 

A Balatonnal kapcsolatban mindig van valami, amit vagy be kell szerezni, vagy ki kell cserélni, vagy hozni-vinni, megrendelni, elintézni és persze kifizetni stb. Szóval nem hagy unatkozni. Ez jó, mert még mindig elvonja a figyelmemet a "szerencsétlenségünkről". Meg gyakorlatilag sokminden másról is. Nem vagyok túl aktív most blogszinten sem, amit nagyon sajnálok. Főleg, hogy sokunknak sikertelen nehéz helyzettel kellett szembenéznie az utóbbi időben, de azért szuper dolgok is történnek :-) (Hajrá Heniiii :-)) Ilyenkor különösen fontos lenne, hogy ott legyünk egymásnak...igyekezni fogok ígérem!

 

Más:

Nagy álmom volt, hogy legyen végre mosogatógépem. Ha nem is itthon, de legalább Balcsin lesz :-) Alig várom, hogy kipróbálhassam. És kerek mosogatótálcát választottam, szerintem tök jó. Feldob, hogy nem a megszokott dolgok és formák vesznek körül.

 

De bevallom őszintén, hogy elméleti szinten jobban foglalkoztat most a munkám. Korábban már írtam, hogy nekem határozott idejű szerződésem van, ami októberben le fog járni. A főnököm pedig, - aki személyes jóbarátom-  kapott egy magasabb szintű ajánlatot, így ő máshol folytatja tovább odaadó munkáját. Felmerül a kérdés ugye, hogy akkor velem mi lesz?????? Jelezte, hogy szeretné, ha mennék vele, de nem beszélt konkrét dolgokról. A lényegesekről legalábbis: hogy pld: mit kéne csinálnom, mégis mikortól és mennyiért. Olyan bizonytalan minden...utálom az általam nem befolyásolható bizonytalan élethelyzeteimet. Azt azért lehet sejteni, hogy ha megyek is vele, akkor is jelentősen (kb a felére) lecsökken majd a fizetés, mert ott nincsenek olyan jó feltételek mint itt. Ez azért durva, főleg azért mert ez mindenképp előrelépésnek számít neki is és nekem is. És ennek ellenére ilyen drasztikusan csökken a fizetés? Én ezt nem értem....fordítva kéne lennie nem??? Így elgondolkodtató, hogy tudok-e vele tartani ilyen opciók mellett. És persze akarok-e. Nem tudom, de ez így kevés lesz, ezért nem tudom, hogy érdemes-e bejárnom napi 4-5 órát utazgatva. A mostani fizumért nyilván megéri, de a feléért? Vagy vállaljak helyben valamit (még) kevesebbért, de időben hazaérek és nem ülök büdös-koszos buszon órákat naponta?  Tanácstalan vagyok. Ahogy számolgattam, abból a pénzből elvegetálok majd a hitelemmel, a Balcsi fenntartásával és egyebekkel, de semmi fejlődés, gyarapodás nem lesz, se nyaralás, se invesztálás semmibe....Ha viszont nemet mondok, akkor meg nem vagyok lojális és nem tartok ki mellette és elégedetlennek is tűnhetek...bűntudatom lesz és persze gőzöm sincs mit fogok csinálni akkor. Szóval asszem most ez a legnagyobb dilemmám.

 

Mindemellett közeleg az augusztus. Kicsit izgulok, vagy nem tudom. Fura érzéseim vannak. A "kúrámat" tartom, vagyis szedek mindent, amit terveztem. Bár ma pont kapkodtam és nem vettem be semmit, de majd pótolom este....

A fogyókúrát és a diétát inkább hagyjuk, visszahíztam egy kilót, holott már csak pont egyet kellett volna leadnom. Asszem elkiabáltam a sikeremet.....Állandóan elcsábulok, na meg szülinapom is volt, sok tortával...áhhhh, valahogy mostanában nem megy a szénhidrát csökkentett életmód. A barátnőm állandóan lemondja a squasht is, hétvégente sem tudunk járni P-vel, mert szinte mindig Balcsira megyünk. A mozgás is kész dráma nálam mostanában, vagyis inkább nincs...

 

De azért bevallom jól esett nem görcsölni, lazulni, a szabályokat megszegni. Kicsit azt éreztem, hogy újra normális vagyok és az életem is az...nem csak a lemondások és az áldozatok...

 

Meg kéne emberelnem magam újra!!!

 

Valami amúgy változott a hozzáállásomban. Míg korábban összeszorult a szívem a pocakos kismamák, vagy babákat tologató anyukák láttán, most inkább mosolyt csalnak az arcomra azzal a gondolattal, hogy nekem is pont ilyen lesz hamarosan és pont ilyen boldog leszek én is.

 

Jövő hétre van időpontunk a Kaáliba, nagyon kiváncsi leszek mint mond dr. K. Vajon elkezdhetjük-e a következő lombikot és ha igen mikor? Az augusztusi ciklusomban, vagy csak a szeptemberiben? Milyen gyógyszerre váltunk? Hatásos lesz? A DHEA és a méhpempő tették a dolgukat? Csináltassak fizetősbe egy vérvételt ciklus 1. napján (FSH, ösztradiol, prolaktin, esetleg AMH) hogy lássam mi a helyzet? Van amire nem gondoltam, de kellett volna?

 

Túl sok most a megválaszolatlan kérdés.