Gondolatok

Számos gondolat kavarog bennem.

 

Tegnap az apósom azt mondta, hogy ne görcsöljek rá annyira erre a gyerek témára, mert jönni fog, ha itt az ideje. (meg akart nyugtatni, olyan kedves volt)  

Mindezt úgy is lehet értelmezni, hogy ezekszerint most még nincs itt az ideje??

 

Hiszek sokmindenben, például abban, hogy nincsenek véletlenek, hogy figyelni kell a jelekre, mert vannak..., hogy vannak dolgok amik igenis determináltak, hogy nem szabad felcserélni az okot és az okozatot, hogy nem mindig az számít, hogy mi az A és mi a B, hanem az, hogy mely úton jutunk el A-ból B-be és hogyan éljük meg azt. Hogy felül kell emelkedni dolgokon és szükséges, hogy a saját életünket is tudjuk kívülről szemlélni...

 

Ha nincs még itt az idő, akkor ennek mi lehet az oka? Nem lennénk jó szülők, vagy nem szeretjük egymást annyira, hogy  egy szerető családot biztosítsunk neki?  Nem vagyunk rá felkészülve? Nem vagyunk elég erősek? Mi hibádzik, ami miatt nem születik le hozzánk egy lelkecske sem?? Mi a fenét csinálok, csinálunk rosszul???? Bármennyire is kutatok magamban, nem tudok rájönni.

 

Néha azt is gondolom, hogy ez egy visszahatás, vagy büntetés, de miért, mit tettem?

 

Akármennyire is boncolgatom a dolgot, valahogy mindig úgy érzem, hogy ez az ok valami belőlem fakadó dolog, csak még nem értem. És ezért haragszom magamra, hisz ha érteném, felismerném, akkor tehetnék ellene...Mi ennek az üzenete? Mi ebből az eseménysorozatból a tanulnivalóm?

 

Amióta az eszemet tudom gyermeket szeretnék, még az általános iskolában is biztosak voltak az osztálytársaim, hogy nekem lesz elsőként gyermekem. Akkor legalább 4 gyereket szerettem volna.

Aztán máshogy hozta az élet...

25 éves koromban már beértem 3-al, majd 30 fölött 2-vel.

Most meg az 1 is olyan elérhetetlennek tűnik.