A kezdetek...méhen kívül...

2011. augusztusában döntöttünk úgy, hogy itt az ideje a sokasodásnak. Most, hogy leírva látom, döbbentem rá, hogy ennek már bőven több, mint két éve...ijesztő.Persze ilyenkor senki sem gondol arra, hogy baj lesz, vagy hogy nem jön össze. Egyszerűen "dolgozik" rajta intenzíven, bízik, reménykedik, lelkesedik, várakozik. És boldog.

Eltelt 5 hónap és semmi...januárban ezért hát beszereztem egy halom ovu tesztet és mellette, sőt már decemberben vadul elkezdtem a hőmérőzést is. Érdekes volt a teszt, mert a 11. napon kezdtem el, de már akkor brutál pozitív lett. Sőt a tesztvonal hamarabb megjelent, mint a kontroll vonal. Mondtam is P-nek, hogy tuti rossz ez a teszt, felcserélték a használati útmutatóban a rublikákat...nekem tök fordítva jelzett mindent...gondoltam én..... Aztán januárban újra mensi, így kezdődött minden előről.

Kicsit fura volt, hogy néha voltak hasfájásaim, olyan fajták, amik azután elmúltak, hogy könnyítettem magamon a mosdóba. Nem volt gyakran, pár naponta...

Észrevettem egy különös dolgot. Én köldök-sérvvel születtem, ezért az én köldököm máshogy néz ki, mint egy átlagos köldök. Inkább domború, de azért nem türemkedik ki a hasfal vonalából :-) Szóval azt vettem észre, hogy valahogy belilult, bevérzett a köldököm.Mivel síelni készültünk, biztos ami biztos alapon lementem az üzemorvosunkhoz és megmutattam neki. Elég hülyén nézett rám, majd azt mondta biztos beütöttem és felírt egy rázókeveréket. Én hiába mondtam neki, hogy tudnék róla, ha ilyen erősen beütöm az amúgy is nagyon érzékeny köldökömet. Kérdeztem, hogy nem lehet hogy belső vérzésem van, vagy valami hasonló. Mégis külföldre megyek....Azt mondta minden rendben, semmi ilyesmiről nem lehet szó...Elég aggódós vagyok...mindenben.....

Február első hetében síelni voltunk. Első nap eléggé görcsöltem megint, de bevettem egy algoflexet és minden rendben volt, csak úgy szeltem a havat... A második - harmadik nap nem volt akkora élmény és az utolsó napokban estem két akkorát, hogy úgy gondoltam elég is volt a gyenge sítudományomból egy időre. Az én férjecském másodállásban (hobbiból) képzett síoktató, szóval képzelhetitek mennyire ciki volt hogy nem síeltem.....Valójában csak az ő kedvéért próbáltam ki a síelést 32 évesen...hát persze hogy nem vagyok olyan rugóláb, mint az 5 éves gyerekek akik olyan közel vannak a földhöz, hogy nem számít ha elvágódnak menet közben....:-) Nekem van félelemérzetem!

Lényeg a lényeg, vasárnap véget ért a síelés, irány vissza Magyarország!

Hétfő reggel elindultam dolgozni, de megint jött egy eléggé erős görcs, alig bírtam leszállni a buszról. Na akkor irány a körzeti doki!! Eléggé szürreális volt az egész, rossz buszra szálltam, elkezdett szakadni még a hó is, fáztam. A körzeti nem nagyon tudott mit kezdeni velem, azt mondta akut has, irány az ügyeletes János kórház. Majd elköszönt és segített elmagyarázni hogy milyen tömegközlekedési eszközzel és merre jutok el oda a leghamarabb. Ott álltam a szakadó hóban, hasi görcsökkel, egyedül. Nagyon meg voltam ijedve. Felhívtam anyut és ő javasolta hogy hívjak esetleg egy taxit, így mégse menjek már ...busszal, villamossal. Ha nem mondja, eszembe sem jut, annyira össze voltam zavarodva. Ez egy szuper ötlete volt!

Taxiba be, kórháznál ki. Egyből be is fektettek vakbél-gyanúval a sebészetre.

Gondoltam, hogy ez nagyon jó.... most voltam szabin a síelés miatt, most meg itt kell időznöm...felhívtam a munkahelyem, hogy mi a helyzet és hogy sajnos nem tudok menni egyelőre.....

Anyukámról tudni kell, hogy eredeti szakmája szülésznő. Most már nem dolgozik ott, illetve bábaként persze. Annó a Margit Kórház szülészetén tevékenykedett. Anyu mondta, hogy ilyenkor alap-protokoll a vakbél és a méhen kívüli kizárása. Én ezt szóvá is tettem és egyből be is utaltak a nőgyógyászatra még aznap, azaz hétfőn. Azt mondták semmi probléma, biztos nem méhen kívüli és amúgy meg nem igaz, hogy nekem mindenhol fáj! A sima manuális vizsgálat is igen fájdalmas volt, nem tudom mit gondoltak, hogy szimulálok?? Aztán minden nap vettek kétszer vért, néztek mindenfélét, vizsgálgattak össze vissza. Kedden újra nőgyógyászat, újra kizárták a méhen kívülit. Tették mindezt úgy, hogy egyetlen-egyszer sem néztek Hcg-t. Kérés ellenére sem. Aztán csütörtök reggel azt mondták, hogy ha minden jól megy hazaengednek. Anyu azt mondta, hogy addig nem visz haza, amíg nem csinálnak terhességi tesztet. Végre beadták a derekukat a sebészeten és még reggel levették a vért. 2 óra múlva meg is lett az eredmény.  Ha jól emlékszem 2000 valahány lett az érték.

A nővérke azt mondta, hogy nem stimmel valami, biztos összekeverték a számokat, merthogy ez a referencia érték sokszorosa és ez nem lehet. Hát felvilágosítottam, hogy igenis lehet, ez azt jelenti hogy állapotos vagyok!!!!!!!! Még én magyaráztam neki a Hcg kétnaponta megduplázódó tulajdonságát... no komment...

El sem tudom mondani milyen érzés volt ez. Hogyhogy nem tudtam róla???? Nem vettem észre???  Decemberben és januárban is időre megjött, igaz gyengébb volt mint szokott, de semmi abnormális nem volt és semmilyen tünetem sem volt. Persze itt már egyből a babáért kezdtem aggódni..Na meg arra a halom gyógyszerre meg gyulladáscsökkentőre, meg hasjegelésre, amire a sebészeten köteleztek....

.A sebészetről újra, harmadszor is elküldtek a nőgyógyászatra, ahol ugyanaz a nő volt ügyeletes, aki beszólt, hogy miért fáj minden. Ezt mondta: Na mi van, mégis terhes??? Legszívesebben bemostam volna neki egyet...Jött az ultrahang és megállapította, hogy a méhben nem lát semmit. Felküldtek az emeletre, mert hogy ott van egy normális ultrahang, mert állításuk szerint ami az ügyeleten van, az ilyen célokra használhatatlan. Kérdem én, hogy akkor mire, ha nem arra kéne használni, hogy lássanak egy terhességet, bárhol is van. Max. egy 10 cm-es ciszta, vagy egy 12 hetes terhesség megállapítására volt alkalmas.

A fenti ultrahangon kb 1 perc alatt megtalálták a mi kis sejtecskénket a jobb oldali petevezetőben. Azonnal előjegyeztek életmentő műtétre, mivel a véreredményem egyértelműen igazolta az erőteljes belső vérzést. Ezt hogy nem vették észre a sebészeten?? Ti értitek? 

Majd sírás, műtét előkészítés, műtét. Amikor felébresztettek még bent a műtőben, hogy kivegyék az intubáláshoz használt csövet, a légzésem leállt.Szóval volt izgalom.

Életemben olyan rosszul nem voltam, mint akkor. Csövek lógtak mindenhonnan belőlem...iszonyatos fájdalmak mellett. Laparoszkópos technika ide, vagy oda, borzasztó volt. A doki utána egyszer benézett és elmondta, hogy sajnos a petevezető szétrepedt, az okozta a belső vérzést. Sajnos el kellett távolítani, de a petefészkem megmaradt. Éljen, fel se fogtam, egyből az esélyeim jutottak eszembe. Eddig sem volt egyszerű, de most feleződtek az esélyeink. A doki nem értett ezzel egyet, azt mondta, hogy egyáltalán nem kizárt, hogy ha a jobb oldali petefészekben van a tüsző, az ovuláció után a hasüregen átúszva lekúszik a baloldali petevezetőn. Hát ez egy kicsit misztikusnak tűnt, és tűnik ma is. Sokat olvastam erről utána, nem kizárt, de minimális az esélye.....

Egyszóval közel két hónapon át lábon kihordtam egyí méhen kívüli terhességet úgy, hogy a végére már 8 dl vér volt a hasamban. Ilyenkor azért csodálkozom, hogy milyen strapabíró vagyok....
 

Azóta amúgy minden hónapban csinálok terhességi tesztet, akkor is ha megjön! Jobb félni, mint megijedni! Ezer dolgot elolvastam arról, hogy mi okozhatta a méhen kívüli terhességet, de azt hiszem ez már sosem fog kiderülni. Én azt tartom talán a legvalószínűbbnek, hogy nem volt teljesen átjárható a jobb petevezető és ez okozta, hogy útközben elakadt a mi kis babakezdeményünk ♥
Rettegek, hogy újra megtörténik...

Lelkileg is megviselt ami történt, de öröm, az ürömben, hogy nem volt terhes-tudatom, így csak percekre , talán pár órára érezhettem magam áldott állapotban.Ezt a helyzetet így könnyebb volt elengedni, feldolgozni...

A kórházból másnap ki akartak tenni, de mondtam, hogy  nem megyek. Őrült fájdalmam van, cső lóg ki a hasamból és a katéter sem kellemes. Ezen túlmenően alig bírok mozogni. Majd akkor megyek, ha jobban érzem magam. Egy éjszakát maradhattam még és reggel szó szerint kidobtak.A dokiról inkább nem mondanék semmit, számoljon el ő majd a saját lelkiismeretével! És nem volt nővérhívó a szobában! Teljesen beparáztam, hogy mi van, ha nem vagyok jól, vagy valami. Kiabálok majd? Így egész éjjel fent voltam, majd reggel a nővér mondta, hogy többször bent volt nálam az éjjel és minden rendben volt. Jahh, álmában!  Persze hogy nem volt bent, én tudom hiszen ébren voltam, csak ezt ő nem tudta... Remélem soha nem kerülök oda vissza...  

Hónapokig nem voltam jól, mindig fájt a hasam és rendszeresen szabad hasűri folyadékot találtak a douglasban. Senki sem tudta mitől van, így mindenki feltette a kezeit. Ez asszem életem egyik legrosszabb időszaka volt. Kb 4 hónap kellett, mire újra összevakartam magam, sokat voltam itthon betegszabin és heti szinten látott valamilyen orvos.

Aztán ettől be is sokalltam! Elég! Nem megyek több orvoshoz, nem szedek semmit, újra élni fogok és nekilátunk a II. projektnek :-) 

Így 2012. május-júniusától újra belevágtunk a babagyártásba fél petevezetővel, hátrahajló méhhel, tele félelmekkel, de töretlen akarattal és reménnyel.

Sokat gondolkodtam és utólag azért letisztult pár dolog, mint pld az, hogy az ovu teszt igenis jól működött, csak az Lh és a Hcg hasonló szerkezete miatt lett azonnal +. Nem az Lh-t mutatta ki, hanem a Hcg-t. Akkor még mit sem tudtam erről...nem véletlenül használják jóstesztként is őket....
Na meg rájöttem, hogy van egy saját belsővérzés jelző rendszerem, mégpedig a nem szokványos köldököm. :-) Azért hogy ráéreztem erre a vérzés dologra....(ilyenkor mindig megfogadom, hogy hallgatok a belső megérzéseimre) Ki tudja, lehet hogy jól jön még valamikor...bár remélem nem....

 

!