2012. nyár elején újra nekiálltunk, de már nagyon tudatosan, időzítve minden percet. Ovu tesztek, hőmérők, táblázatok és görbék vettek körül. Nem bíztam a véletlenre, az ovuláció előtti és utáni két-három napban reggel este...Utólag belegondolva rémes volt. Azt hiszem ez elég rossz hatással volt a szexuális életünkre. Az egész olyan gépiessé vált és mintha ez egy kötelező feladat lenne, amit maximálisan kell teljesítenünk. Közben meg egyre kevesebbet figyeltünk egymásra, kevesebb lett a szenvedély, a romantika.
Gondolom ez normális velejárója ennek, talán az lehet probléma, ha ez az állapot stagnál....
Az augusztus valahogy más volt. Éreztem, hogy történik valami. Barbi barátnőm mesélte, hogy amikor ő lett pocakos a kisfiával, akkor neki a hőmérséklete már az ovuláció és megtermékenyítés után egyből megemelkedett. Majd utána a hője fent is maradt szépen. Nálam is így volt.már az ovuláció után 2 nappal felment a hőm olyan 37.1 C körülire és azt szépen tartotta. Nagyon izgatott voltam és már a 26. napon teszteltem, de semmi. Majd a 28. napon lett egy halvány második vonalam. :-) Alig hittem el, újságoltam a férjemnek aki egyből leteremtett. A terhesség vélelme nálunk még pozitív teszt után sem működött. Azt mondta, hogy majd akkor hiszi el ha hallja a szívverését és látja az ultrahangon. Mondanom sem kell, hogy kiborultam. Mi az hogy ő nem örül? Hogy nem lelkesedik, hogy nem aggódja magát halálra. Hogy ezt nem együtt csináljuk?? Haragudtam rá emiatt nagyon és rettentő egyedül éreztem magam. Azért küzdöttünk ennyit hogy most meg ne örüljünk és kerüljük a témát? Elég sokat sírtam...
Az első szempont az volt, hogy zárjuk ki a méhen kívüli terhességet, a második pedig, hogy találjunk egy igazán remek, nagytudású és kedves nőgyógyászt. A férjem barátjának a felesége korábban intenzíven dolgozott és ő azt mondta, hogy ha szülni fog ő csakis a SOTE II-n vagy a dr. V-nél, vagy dr. Á-nál. Bíztam Edinában - mégis csak kollégának számít, hisz ott dolgozott, csak tudja..), jól utánanéztem a két dokinak, majd kiválasztottuk nagyon megfontoltan. dr. Á-t.
Be is jelentkeztünk hozzá a magánrendelőbe, mivel csak ezt az opciót ajánlotta fel, a klinikát nem. Majdnem 1,5 hétre rá kaptunk időpontot, amit persze nem győztem kivárni, így elmentem a rendelőintézetbe és csináltattam ultrahangot. Ekkor meg is nyugodtam, mert az orvos méhen belül látott petezsákot, vagyis "petezsáknak tűnő képlet"-et.
Nem voltam egész 6 hetes, mikor végre mehettünk az új dokihoz a rendelőbe. Szimpi volt, de nem nagyon látott semmit a petezsákban, csak egy pöttyöt. Azt mondta ez teljesen rendben van így, még korai a terhesség, két hét múlva menjünk vissza. Az egész amúgy nem tartott tovább néhány percnél 10.000,-ért...Már akkor fel kellett volna, hogy tűnjön az is, hogy nem adott egy szál papírt sem arról, hogy én egyáltalán ott jártam és hogy ő megvizsgált és mit állapított meg. ez amúgy mindvégig így volt. Soha egy orvosi dokumentumot sem kaptam tőle, holott egy párszor megfordultam nála terhesgondozás ügyből kifolyólag.
Rettentő kikupálva érkeztünk a 8 hetes ultrahangra, előtte megnéztem vagy 20 videót arról, hogy egy ilyen korú embrió hogy néz ki és mit is kelle majd látnunk. Mondanom sem kell, hogy nem azt láttuk. vagyis az orvos elmondása szerint egy "rizsszem" méretű még, de ez teljesen normális, biztos kicsit elszámoltam magam a teherbeesésemet illetően. Na ezt nem kellett volna mondani...sértésnek vettem, és elmondtam neki, hogy a napot és az órát is meg tudom mondani, ha szükséges, ugyanis azt is feljegyeztem mindig... Elvileg itt már cm-ben kellett volna mérni a kis testét, van kéz és lábkezdemény, tehát már kezd babaformát ölteni a picurka. Meggyőzött minket, hogy itt nincs semmi baj, minden rendben, majd jöjjek vissza 4 hét múlva. A párom azt mondta, hogy mégiscsak ő az orvos, bízzunk benne...
Életem egyik leghosszabb 4 hete volt. Közben jöttek a rosszullétek, hányinger, gyomorégés, stb.
Bár ez volt a leghosszabb 4 hetem, az egyik legfontosabb is, mert elmentünk szeptemberben nyaralni Zakynthos-ra, ahol a párom a Navaggio öbölben megkérte a kezem. Igent mondtam persze!!! :-) De megbeszéltük, hogy a baba a legfontosabb, így majd baba után (és ha visszakaptam emberi formám az előírányzott + 30 kiló után :-)) megtartjuk az esküvőt.
Azért egy pici ködfelhő volt ezzel kapcsolatban a szemem előtt, ami nem engedett annyira felhőtlenül fürdőzni a jódolgokban. Korábban kértem a párom, hogy egy kikötésem van, hogy ha egyszer majd el akar venni, akkor még azelőtt kérjen meg, hogy babás leszek. Én nem szeretnék egész életemben azon agyalni, hogy vajon elvett volna akkor is, ha nem jön a baba. Ismerem magam, kattogós vagyok, mindig töprengek valamin. És most itt ez a helyzet, aminek örültem, de mégis...nem tudtam hogy kezelni ezt egy ideig. Amúgy kiderült, hogy a gyűrűm már március óta megvolt, csak szeptemberig várt a megfelelő alkalomra...igazán odaadhatta volna korábban is, mondjuk az évfordulónkon, vagy tudomisén, de úgy könnyebb lett volna...:-)
Végre eljött a nagy nap, betöltöttem a 12. hetet, letelt a 4 hét, irány dr. Á.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése