Új ciklus

Az egész hét pocsék volt, már ami a hangulatomat illeti. A mélypont azt hiszem a szerda este volt, amikor a sógornőmék meglátogattak minket. Már a 20. hétben van, nagyon kis formás pocija van már. Volt ott fejkörfogat, meg névválasztás, meg mekkora korában viszik síelni, meg ultrahangfelvétel DVD-n, amit 2x néztünk meg, mert P. az elsőről lemaradt. Én meg többször kimentem a kertbe, mert majdnem elbőgtem magam. Aztán végül a "felrakom a vacsit és mindjárt jövök szöveggel" galád módon elsomfordáltam....

3 tesztet csináltam P. unszolására, de persze mind negatív lett. Ő úgy gondolta, hogy amíg nem jön meg, addig van esély. Hiába mondtam, hogy akkor a teszt már kimutatná...Sőt még másfajta tesztet is vetetett velem, hátha az itthoni nem jó...Ilyen lelkesnek és reményekkel telinek régen láttam és ez jó.

Volt idő, amikor úgy éreztem, hogy csak én vágyom ennyire gyerekre...de már tudom, hogy ő is :- )

A kételyek szertefoszlottak, végre megjött. Késett 2 napot, gondolom a gyógyszerektől. A múlt hónapban ugyanez volt, ugyanígy két nap késéssel.

Azonnal hívtam is a SOTÉ-t, hétfőre kaptam is időpontot dr. M-hez. 

Nagyon izgatott vagyok, hogy mit fog mondani. Inszemináció, vagy lombik? Ez itt a kérdés!! Mivel eddig minden hónapban más véleményen volt ebben a kérdésben, így kiváncsian várom, hogy hétfőn vajon milyen lábbal kel fel...:-)

Nem tudom, őszintén nem tudom melyik lenne a jobb.

Ami viszont megnyugtat az az, hogy új erőre kaptam, lezártam a januárt és reményekkel tele vágok neki a februárnak.

Hátha ez lesz a mi hónapunk :-) 

UI: A játékot nem feledtem :-)

Gondolatok

Számos gondolat kavarog bennem.

 

Tegnap az apósom azt mondta, hogy ne görcsöljek rá annyira erre a gyerek témára, mert jönni fog, ha itt az ideje. (meg akart nyugtatni, olyan kedves volt)  

Mindezt úgy is lehet értelmezni, hogy ezekszerint most még nincs itt az ideje??

 

Hiszek sokmindenben, például abban, hogy nincsenek véletlenek, hogy figyelni kell a jelekre, mert vannak..., hogy vannak dolgok amik igenis determináltak, hogy nem szabad felcserélni az okot és az okozatot, hogy nem mindig az számít, hogy mi az A és mi a B, hanem az, hogy mely úton jutunk el A-ból B-be és hogyan éljük meg azt. Hogy felül kell emelkedni dolgokon és szükséges, hogy a saját életünket is tudjuk kívülről szemlélni...

 

Ha nincs még itt az idő, akkor ennek mi lehet az oka? Nem lennénk jó szülők, vagy nem szeretjük egymást annyira, hogy  egy szerető családot biztosítsunk neki?  Nem vagyunk rá felkészülve? Nem vagyunk elég erősek? Mi hibádzik, ami miatt nem születik le hozzánk egy lelkecske sem?? Mi a fenét csinálok, csinálunk rosszul???? Bármennyire is kutatok magamban, nem tudok rájönni.

 

Néha azt is gondolom, hogy ez egy visszahatás, vagy büntetés, de miért, mit tettem?

 

Akármennyire is boncolgatom a dolgot, valahogy mindig úgy érzem, hogy ez az ok valami belőlem fakadó dolog, csak még nem értem. És ezért haragszom magamra, hisz ha érteném, felismerném, akkor tehetnék ellene...Mi ennek az üzenete? Mi ebből az eseménysorozatból a tanulnivalóm?

 

Amióta az eszemet tudom gyermeket szeretnék, még az általános iskolában is biztosak voltak az osztálytársaim, hogy nekem lesz elsőként gyermekem. Akkor legalább 4 gyereket szerettem volna.

Aztán máshogy hozta az élet...

25 éves koromban már beértem 3-al, majd 30 fölött 2-vel.

Most meg az 1 is olyan elérhetetlennek tűnik.

No comment...

Negatív, ennél negatívabb nem is lehetne :-(

Tünetmentes

Kezdek aggódni! Mindenki számos tünetegyüttesről számol be, de nekem semmi. Nincs egy tünet sem és nem érzek semmit, semmi szokatlant. Ez megrémiszt, nagyon. Rendben van ez így?

Néha biztos vagyok abban, hogy csak belebeszélem magamba a tüneteket és csak hallucinálok, dehát amikor egy nő gyermeket szeretne, képes minden hónapban terhességi tüneteket produkálni. Mert igen, a pszichoszomatika működik és a szuggessztióból kézzel fogható valóság lesz. Így működhetnek szerintem egyes betegségek is...

De most nem, most nincs semmi, nem érzek semmit. És ez a semmi teljesen kikészít. 

Ma éjjel kétszer kellett pizsit cserélnem, mert úgy leizzadtam és kétszer keltem fel pisilni is. Lehet, hogy csak el vagyok már fáradva...ettől a kevés alvástól...

Hol előre, hol visszaforgatnám az idő kerekét, mert az vagy túl gyorsan, vagy épp túl lassan forog...

Holnap reggel biztosan tesztelek! Legyen, aminek lennie kell! 

Az első inszemináció

Január 02-án megjött. Késett kicsit, amit nekem sosem szokott. Arra gondolok, hogy azért megterhelte a closty és az FSH (Fostimon) a szervezetem és kicsit bezavart. Ez egy csütörtöki nap volt. Felhívtam a Klinikát, hogy időpontot egyeztessek, de a doki pénteken nem dolgozott, így csak hétfőre kaptam. Ez az 5. cn volt. A lényeg, hogy nem találtak cisztát és semmi olyat, ami akadályozta volna a stimulációt.

Eredetileg egy kísérleti inszeminációs hónapot beszéltünk meg azzal, hogy ha nem jön össze akkor lombikozunk. Pont ő volt az aki mindennek a fontosságát azzal indokolta, hogy ilyen AMH-val és FSH-val nem lehet tudni meddig működik a petefészek és sikerül kinyerni petét, így az időtényező nálunk kritikus. Nincs idő próbálkozni és pazarolni az értékes sejtállományom.:-)

Ehhez képest most más véleményre helyezkedett. Úgy ítélte meg, hogy a decemberi stimuláció olyan eredményes volt, hogy szerinte belefér még egy kis idő. És ő szeretné tudni, hogy teljesen leállt-e a bal petefészek. Ezért újra stimulálna, de nem lombikos, hanem inszemis protokoll szerint. és ha lesz a bal oldalon pete, akkor lesz inszemináció, ha nem, akkor februárban lombik. 

Mit is mondhattam volna, minthogy rendben. Rettegtem a stimu gyógyszerektől, hogy újra pocsékul leszek napokig, hetekig...De még aznap, 5. cn-on elkezdtem szedni a clostyt. 7. cn-on kaptam az első injekciót, majd 10 napon a következőt. Decemberben csak egyet kaptam...így ettől most többet vártam. Igaza volt az orvosnak abban, hogy idővel enyhülnek majd a tünetek és rosszullétek, ahogy a szervezet hozzászokik a kezelésekhez. Két nap volt amikor igazán kikészültem, de a többi nap elviselhető volt.

Időközben arra is rájöttem, hogy a bromira egyáltalán nem lehet semmilyen alkoholt inni. Teljesen felerősíti a mellékhatásokat. Még akkor is, ha csak egy pohár bort, vagy pezsgőt fogyasztasz. Erre jobb ügyelni!

10. cn-on mennem kellett ultrahangra.  Csodás nap volt. 3 db tüszőt láttak és ebből egyet a jó oldalon, a balon :-) Tulajdonképpen nem is csoda, hogy nem estem teherbe tavaly, ha a bal oldalon sosem volt peteérés...Ennyit arról, hogy a jobb oldali peték a hasüregen átúszva lejutnak a bal oldali petevezetéken...

Kaptam Choragon szurit, amit vasárnap, január 12-én 22:00 órakor kellett beadni. Mellette időpontot inszeminációra: 2014. január 14. reggel 8 és 12 óra.

Mivel aznap amikor az ultrahang volt még kaptam egy adag Fostimont, így reménykedtem, hogy ahogy decemberben is, eggyel növekszik majd a petesejtek száma a következő 3 napban. Na ez az amit sosem fogok megtudni...hogy így volt-e...Ugyanis inszemi előtt sem és utána sem csináltak ultrahangot, így nem tudom végül hány darab lett és hogy volt-e már akkor tüszőrepedés.

Aznapra kivettem szabit, reggel P. nagyon ügyesen leadta amit kellett. Én ideges voltam, mert semmilyen ovulációs fájdalmat nem éreztem, holott decemberben repesztő nélkül is vagy 3 napig fájt a hasam. Féltem, hogy mi van, ha nem lesz ovuláció időben? De gondoltam, ezt úgyis ellenőrzik.

Volt 3 szabad óránk, így elvittük a karikagyűrűnket az ékszerészhez lézer-fémjelzésre, majd elmentünk vásárolni. A vásárlás végére már olyan fájdalmaim voltak, hogy alig bírtam járni. Sosem örültem fájdalomnak még ennyire :-) De be kellett vennem egy fájdalom-csillapítót, mert amúgy nem bírtam volna ki.....

11:45-re értünk vissza. Bevallom őszintén, hogy nagyon rettegtem az inszeminációtól. Túlolvastam magam szerintem és persze csupa rosszat,hogy ez mennyire fáj, milyen fájdalmat és vérzést okoz, szóval zabszem volt a popimban. Ezen kicsit sem segített az, hogy 13:45-kor hívtak csak be. Halálra izgultam magam addigra.

De bementem és pár perc alatt túl voltam az egészen. Nem volt kellemetlenebb, mint egy rákszűrés, szerencsére. Negyed órát kellett még úgy feküdni, aztán kicsit kint ücsörögni és utána mehettünk haza.

Nem tudom kinek mi a tapasztalata, de elbizonytalanodtam dolgokban. Elsőként abban, hogy vajon mennyi idő alatt ürül ki a tüszőrepesztőként kapott Hcg. Mert attól fals lehet majd a terhességi teszt eredménye.

Aztán az egyik nővér az inszeminációkor azt mondta, hogy még aznap és a következő két napban növelni kell az esélyeket és rá kell dolgozni :-) A másik viszont azt mondta, hogy két hétig nem javasolt a szex. Most melyik az igaz? Persze nem kockáztattunk idáig...

Még ott helyben kérdeztem az orvost, hogy nem kell-e valami progeszteron pótlás, nehogy már valami sárgatest elégtelenség szóljon közbe, de azt mondta nem kell. Egyes klinikákon ez része a protokollnak (pld: Kaáli), míg más helyen nem. Ez miért van így? Most vagy kell, vagy nem. Ha nem árthat, csak használhat, akkor miért nem adják inkább??? Ez kicsit nyugtalanít.

Nem tudok mit kezdeni az IR vizsgálattal sem, én hasznosnak tartanám, de dr. M. azt mondta felesleges és hogy ez most egy nagyon felkapott dolog. Azt mondta tartsak szénhidrát diétát és mozogjak sokat, ez elég lesz. De nem tudom nem kéne-e mégis elmenni....Na meg tartani a diétát.....azt tuti kellene....

A hasam is állandóan feszül, mintha felfújtak volna benne egy fél focilabdát. Nem tudom, hogy ez normális-e, és mintha valami maszatolás - vérmentes - is elindult volna. 

Kicsit nehezen viselem ezt az egészet. Na meg a kilóimról nem is számoltam még be. 2012. novemberében kezdtem vad, de nem eszetlen fogyókúrába, mert a terhesség miatt felszedtem 4-5 kg-ot és az esküvőn a legjobb formámban akartam lenni, hogy a gyermekeim lássák milyen szép és csini volt az anyukájuk, amikor a papájuk elvette :-)

58 kg-ról indultam, az esküvő napján 49,7 kg-ot mértem :-) :-) Nagyon jól éreztem magam a bőrömben. Mindent mondhatunk, csak azt nem hogy ez gyors fogyás volt. Így azt reméltem tartós lesz. De mostanra visszaszedtem 4 kg-ot, ami nagyon bosszant. Emiatt, meg hogy állandóan fel van "dagadva" a hasam, úgy érzem magam mint egy húsos szalonna. Eléggé kiábrándító...dolgoznom kéne ezen.

Ez a hízás dolog lehet a hormonoktól? 

A heti egy fallabda itt már nem segít. A fallabdáról jut eszembe, hogy ezt is megkérdeztem, hogy lehet-e és azt mondták igen. Múlt csütörtökön el is mentem a szokásos játékra, de nem esett jól, állandóan féltettem a hasam, feszítettem, fogtam, meg minden. Utána meg hatalmas bűntudatom volt, hogy hátha rosszat tettem. Azért az tény, hogy nem úgy játszottam mint szoktam, csak olyan félgőzzel, pötyögve. A szaunát viszont kihagytuk :-)

Nem tudom, hogy elmegyek-e a héten újra.

Lehet, hogy az állandó hasfeszülés is attól van, hogy valami ösztönös védekezőmechanizmus indult el és valójában én feszítem, csak észre sem veszem. Ha nyomom, vagy alápárnázom, esetleg kitámasztom a hasam, akkor elmúlik.

Mindenképp bízom benne, hogy ez egy remek és babás hónap lesz. A barátnőm is gondoskodott róla, hiszen kaptam tőle egy termékenységi mandalát, amit feltettünk a hálóba a franciaágy fölé. Emellett kaptam piros kukoricát is. A régi népi hagyomány szerint piros kukoricát kell az ablakba tenni, és hamarosan érkezik a gólya! Hát két cső virít a háló ablakában :-) Remélem nem látássérült a mi gólyánk...:-)

És a nászútról is hoztunk egy kb 40 cm-es ülő Buddhát, hogy vigyázzon ránk. Gyönyörű, kézzel faragott.
 

De, hogy tutira menjünk és gondoljunk a jövőre, hátha lesz folytatás...bejelentkeztem a sokatok által istenített Krizsa dokihoz a Kaáliba. Március 20-ra van időpontunk, ennyi időt adtam a SOTE szakmai csapatának! :-) 

Remélem sosem kell megismernem ezt a szuperdokit...

Már csak egy hét és kiderül minden! Izgulok ♥

Na ebben a bejegyzésben aztán van minden :-) Kicsit csapongok úgy érzem :-) Soorrrryyyyy :-)

Egyszerűen annyi gondolat van a fejemben, hogy nem mindig tudom szelektálni és kontrollálni :-) Néha a saját agyamra megyek! :-)

Esküvőtől az első stimulációig

A tavaly nyár pillanatok alatt elrepült. Az esküvővel kapcsolatos feladatok egyre csak felduzzadtak, ahogy közeledett a nagy nap.

Minden olyan volt, mint ahogy megálmodtam. A ruhám, a szertartások, a vacsorahelyszín, a sok vendég, az ételek, a zenekar, stb. egyszóval tökéletes volt.

Kicsit sem túlzás azt mondani, hogy ez volt életem legszebb napja. 

Egy dolog vetett árnyékot csak a felhőtlen boldogságomra, hogy a húgom és a bátyám nem voltak ott....kicsit szövevényes a családom, mert a szüleim gyermekkoromban elváltak és mindenki alapított új családot....4-en vagyunk tesók 3 alomból. :-)

Hetekig úgy éreztem magam, mint akit feltöltöttek egy hatalmas dózis boldogsággal. Mint valami drog, amitől örökre függő leszel...

Emellett megnyugodtam és sokkal nagyobb biztonságban éreztem magam. Mindenki kérdezgette utána, hogy na milyen a házasélet, és hogy változott-e valami. Igen, nekünk változott, sokkal jobb lett. Toleránsabbak vagyunk és figyelmesebbek egymással. talán az érzelmi kommunikáción is sikerült sokat javítanunk és többet beszélgetünk a "mi " dolgunkról, a babáról és a múlt történéseiről. Egyszóval szorosabb lett köztünk minden szál és én ennek nagyon örültem és örülök ma is.

Így már együtt tudtunk belekezdeni életünk legfontosabb feladatába!

Az esküvő utáni első ciklusnapon  kellett jelentkezni a Reprodukciós Osztályon. Nekem szerencsém volt, mert a hiszteroszkópiához - a műtételőkészítés során - készített leleteimet mind elfogadták (vér, vizelet, ekg, tűdőröntgen, citológia, stb...). Emellett még számos más leletem volt, amit fel lehetett használni. Gyakorlatilag a hepatitisz és aids (meg talán rubeola és még mások)  vizsgálat kellett a hormonpanelen és P. andrológiai vizsgálatán kívül.

A vérvételre meg is kaptam a papírokat, így a szeptember a vizsgálatokkal telt el.

Andrológushoz anyu barátnőjéhez mentünk. Edit tündéri...P. jól be volt tojva, de aztán minden rendben zajlott, leszámítva hogy a mintaadással voltak gondjai. Áthidaltuk a problémát és végül 2 óra alatt abszolváltuk a feladatot...

Ezt a vizsgálatot a Klinikán is megismételték és az lett az eredmény, hogy a mennyiség és a minőség rendben van, de a mozgásirány nincs. Valahogy úgy magyarázta a doki, hogy alacsony az olyan sejtecskék száma, mely egyenesen előre tud haladni és sok amelyik össze-vissza cikázik...

Az októberi ciklusban, így akkor már elvileg történhetett volna valami..., de nem történt, mert az orvos szerint cisztám volt, amit a hormoneredményeimből látott, így egyes vizsgálatokat októberben meg kellett ismételni.

Október második felére minden vizsgálatunk kész volt, a megismételtek is. FSH: 12,5 ehhez nem túl jó ösztradiol, magas prolaktin. Többi rendben.

Az FSH-ra visszatérve, első alkalommal 8,3 volt, majd utána 5,2 és aztán a 12,5. Ez mind ciklus 3. napi eredmény. Elég széles skálán mozognak, nem gondoltam volna hogy ezek az értékek hónapról-hónapra, ciklusról-ciklusra ennyit változnak :-)

Nem voltak túl fényesek az eredményeim, az orvos elmondta, hogy a megemelkedett FSH szépen mutatja a petefészek alúlműködését (esetleges leállását). Első találkozáskor ő egyből lombikot javasolt, de most viszont nem. Azt mondta, hogy próbáljunk meg egy kísérleti stimut a következő ciklusban, hogy megismerje a szervezetem, hogy hogy reagálok a gyógyszerekre. De, hogy ne vesszen kárba a hónap, lenne egy inszemináció. Ha pedig nem sikerül, akkor utána lombik. Mivel fennáll a veszélye annak, hogy a petefészek kiürül, nem javasolt csak úgy stimulálgatni és elpocsékolni a még meglévő petécskéket.

A magam részéről teljesen szimpatikusnak tartottam a hozzáállását a dolgokhoz.

Bele is vágtunk volna novemberben, de már le volt foglalva a kéthetes nászutunk. Így az első stimuláció átcsúszott decemberre. A nászút csodálatos volt, örök emlék. ♥♥♥

Decemberben minden rendben volt, nem volt se ciszta, se semmi. És  - már nem lepődtem meg annyira - az FSH-m megint normális értéket produkált, így minden adott volt az eredményes stimuhoz.

Nagy volt a tét, főleg azután, hogy az utóbbi alkalmakkor nem sikerült peteérést igazolni. Az forgott kockán, hogy egyáltalán van-e még petécske egyáltalán.

Clostyl-t kaptam Fostimon szurival kiegészítve.Emellett bromocriptint a magas prolaktinra.

Cudarul voltam tőle, a ciklus 3. napján kellett elkezdeni 2x1-es, szokásos adagban. Majd az utolsó gyógyszernapon kaptam egy szurit is mellé. A bromit pedig minden este félbetörve. (félbetörni nem lehet amúgy, mert pici vacak tabletta, így késsel bénázok mindig, vagy sikerül, vagy összetörik...)

A 10. cn-on volt ultrahang és láss csodát, a doki felkiabál, hogy van két tüsző!!! Éljen, éljen. :-) Nagyon örültem, de volt egy kis baj. Mindkét tüsző a jobb oldali petefészekben lapult, ahol nekem sajnos nincs petevezetőm...szóval tök jó hogy növekedtek, csak éppen nem lehetett őket használni. Az orvos azt mondta, így inszeminációnak sincs értelme, mert nem nagyobb az esély, mintha spontán próbálkozunk.

Azt kérte, 2 nap múlva próbálkozzunk spontán együttléttel :-) és 3 nap múlva menjek ismét ultrahangra. Így is történt. a 13 cn-on már 3 petécske volt, de mind a rossz oldalon. Kicsit szomorú voltam, de örültem, hogy van egyáltalán. Annyira fájt akkor már a hasam, hogy szinte biztos voltam benne, hogy tüszőrepedés van, de nem volt. Az orvos szerint 24 órán belül volt várható az ovuláció. Így még dolgozzunk rajta! :-)

Azért jó tudni, hogy a félidős fájdalmaim előre jelzik az ovulációt. Ezt sosem tudtam pontosan, hogy előtte, alatta, vagy utána történik meg a nagy kiszabadulás :-)

Jó lenne ha minden hónapban érezném ezt :-)

A december eléggé zaklatott volt, nem éreztem jól magam, leginkább a hányingerem zavart. Fokozódott az éjszakai izzadásom és mindig volt valami bajom. Alig vártam, hogy végre kiürüljenek a szerek a szervezetemből. Később tisztázódott bennem, hogy nem is a clostyl, hanem a bromi csinálja mindezt. Úgy éreztem , mintha nem a sajátom lenne a testem, nem ismertem magamra. Na és olyan székrekedést kaptam a gyógyszerektől, hogy azóta is szenvedek vele...A hangulatom és a lelkiállapotomra pedig a közöny a leginkább találó szó. Semmi sem érdekelt és minden mindegy volt. Ez viszont a clostytól volt, mert utána ez enyhült.

Az orvos azt mondta, hogy ez majd jobb lesz, ha a szervezet hozzászokik a gyógyszerekhez, akkor nem fog ilyen reakciókat produkálni. Részben igaza lett, azóta jobb valamivel.

Az ünnepek gyorsan és érdektelenül teltek így a closty hatása alatt...ez az első év, hogy még karácsonyfát sem akartam...egyszerűen nem tudtam ráhangolódni az ünnepekre. Ehhez a hangulathoz adott egy plusz lökést az is, hogy szenteste a férjem öccse és a felesége bejelentették, hogy babát várnak. A sógornőm már a 18. hétben volt, még jó hogy szóltak...tele volt a lelkem zavarodottsággal, az egyik oldalam mérhetetlenül örült, a másik oldalam pedig mérhetően nem...Szégyelltem is magam emiatt, de persze disztingváltam, senki sem vett ebből az érzelmi hullámból észre semmit. Nem egy intelligens hozzáállás, de nem tudok mit csinálni. Nem tudok nyitott szívvel a kismamákra és a kisgyermekes anyukákra nézni. Mindig a saját szerencsétlenségünket juttatják eszembe. Nem tőlük irigylem, ami nekik megadatott, hanem magamat sajnálom, hogy nekem még nem ...

A sógoromékkal is így voltam...nekik minden elsőre, (na jó vagy másodikra) sikerül és utána minden úgy van ahogy a nagykönyvben meg van írva. Nekik ilyen szerencsés a csillagzatuk :-)

Azért ehhez tudni kell, hogy én megéreztem hogy állapotos, de letagadta. Aztán még pont a karácsonyi vacsi előtt kérdeztem lelkesen a sógoromat, hogy Na? Sokasodtok végül?  Erre jól leteremtett. hogy ne zaklassam és hogy elrontom mások örömét. Nem értettem mire érti ezt, kértem, hogy fejtse ki bővebben, de nem tette. Majd egy óra múlva megvolt a nagy bejelentés. Szóval ez nagyon rosszul esett és az is, hogy nem mondták el korábban. Pont nekem, aki ezzel kel és fekszik egy ideje...igazán megértettem volna, ha nem akarnak időelőtt szólni mindenkinek...Lehet, hogy túlmisztifikáltam a dolgokat mert hajlamos vagyok rá...:-) de nagyon érzékeny voltam, na meg vagyok is és könnyen megbántódom...

Az egész szentesti bejelentés eredménye az lett, hogy a dec. 25.-ét végigbőgtem. Sok volt a feszültség, jót is tett, megkönnyebbültem.

A sógornőmék az ünnepek után nem voltak hajlandóak megmutatni az ultrahang felvételt, és a Mik az esélyes gyermeknevek? kérdésre pedig azt válaszolták, hogy majd megtudom, ha megszületik. Itt rá kellett döbbennem, hogy nem én leszek az, akit bevonnak a történésekbe, akivel megoszatanak majd dolgokat, gondolatokat. Azt hiszem többet vártam tőlük, mint kellett volna. Azt vártam, amit egy baráttól, testvértől várnál...már nincsenek elvárásaim és nem akarok részese lenni a folyamatoknak. Tudomásul vettem, hogy nem tartanak rám igényt. Ő nem a barátnőm ezek szerint, - csak én hittem -  hanem csak a férjem öccsének a felesége. Nem tudom, hogy tudok-e rá így tekinteni a jövőben.

Jó lenne ha a helyén tudnám kezelni ezt és még sok más dolgot...

Rengeteg tanulnivalóm van még az életben!!!!

A szilveszter pont annyira volt izgalmas, mint a karácsony...de az Újév új meglepetéseket tartogatott.

Kezdésnek rögtön mensivel ajándékozott meg...

Korai menopauza? Asszisztált reprodukció?

Ahogy ígértem a dokinak, az AMH vizsgálatot megismételtettem. Ezzel párhuzamosan megkezdődtek a munkahelyemen a rendszeres orvosi vizsgálatok, amelynek része a nőgyógyászati szűrés. Kapva, kaptam az alkalmon és elmentem rákszűrésre és csináltattam ultrahangot. Pont félidőben voltam és kértem, hogy nézzék meg mi a helyzet az ovulációval. Az orvos azt mondta, hogy egyáltalán nem lát tüszőt, peteérés nem volt és ebben a hónapban nem is lesz.

Ez azért volt meglepő, mert használtam az ovulációs tesztet és aszerint volt Lh csúcs és volt peteérés. Akkor mi a fenétől lett pozitív a teszt?? Az is igaz mondjuk, hogy korábban, még a babagyártós időszakban több napon keresztül mutatott két vonalat a teszt, csak más volt az erőssége a kontrollvonalhoz képest. Most meg egy + kilengés és előtte is és utána is teljesen  negatív lett az ovuteszt, de úgy hogy nem volt 2. vonal.

Az AMH-m megérkezett, így újra elmentem dr .K-hoz, hogy véglegesen kiértékeljük az összes eredményt. Kb májust-júniust írhattunk. Az esküvő rohamosan közeledett, egyre több volt a tennivaló. Ez volt életem legnehezebben felfogható, megérthető és elfogadható beszélgetése.Az orvos azt mondta, hogy az Amh eredmény ezek szerint nem volt hibás, alacsonyabb, mint 0,1! Mindez azt jelenti, hogy a petefészek kimerülőben van, vagy már ki is merült. Az, hogy nem láttak peteérést, szintén ezt támasztja alá. A spontán teherbeesés esélye olyan csekély, hogy szinte kizárt. Ha nincs már tartalék pete, úgy saját gyermekre nincs esélyem, legfeljebb donor petesejttel, lombik keretében...

A Klinika Asszisztált Reprodukciós Osztályára irányított dr. M-hez. Azt mondta, ő már nem tud segíteni, megfelelő szakemberre van szükségünk és dr. M az.

Sokkot kaptam, összeomlottam, kiborultam. Dehá,t alig 9 hónapja teherbe estem, most meg klimaxolok?????  Hogy van ez? Azért még nem vagyok olyan öreg, 35 éves vagyok. Igazságtalannak és hihetetlennek tartottam az egészet. És rémisztő volt hogy ez egy irreverzibilis folyamat...

Azonnal felkerestük a Klinikát időpontért, emellett egy magánklinikára, a Versysbe is bejelentkeztünk, több szem többet lát alapon. Életemben nem volt még ennyire azonos két orvosnak a szakvéleménye, mint az én esetemben. Röviden: Minden perc drága, nem tudják garantálni, hogy stimulációval el tudnak érni peteérét és minél több idő telik el, annál kisebb ennek az esélye. Azonnal bele kell vágni a Reprodukciós eljárásba, lehetőleg egyből lombikba!

Én erre nem voltam felkészülve, meg arra sem hogy meddő vagyok, hogy nincs petém, hogy azonnal lombik. És két hónap múlva esküvő. Nem, én ezt nem tudom, nem bírom elkezdeni esküvő előtt. Erre rá kell készülni, meg kell hozzá erősödnöm. Egyszerre a munkát, az esküvőszervezést és a lombikot nem tudtam volna vállalni. És őszintén nem is akartam. Az esküvős feladatok mind rám hárultak, emellett dolgoztam (tudni kell hogy 2-2 órát utazom minden nap a munkahelyemre és vissza) és esélyes volt, hogy a Bp-i vizsgálatok és kezelések nagy részét is egyedül kell végigcsinálnom. Én ezt nem vállaltam. Jól kibőgve el is mondtam ezeket a férjemnek, aki elég nagy nyomást helyezett rám azzal kapcsolatosan, hogy miért nem kezdjük el azonnal a programot, miért kockáztatunk...játszunk az idővel és az esélyeinkkel.

A férjem nem nagyon értette meg szerintem, de végül megbeszéltük, hogy esküvő után, újult erővel belevágunk a mesterséges megtermékenyítés rejtelmeibe!