Mindenféle...

Mostanában teljesen demotivált vagyok. Sok minden van ami foglalkoztat, de mégsincs kedvem leírni őket, vagy csak lusta vagyok, vagy kedvetlen, vagy most valahogy semmi sem fontos...

Mostanában sokat foglalkoztat, hogy október 1. napjától megszűnik a munkám, mivel lejár a szerződésem. Nem valószínű, hogy itt folytatom és nem tudom mi lesz. Ez frusztrál. A főnökömön múlik, hogy lesz-e folytatás és ha igen hol...de még ő sem tud semmit. Ez a bizonytalanság eléggé aggaszt. Főleg így babaprojektben...ha nem lesz állásom, pld. tgyás sem lesz...

Aztán elmentem egy ureaplasma kontrollra, mert lejárt a 3 hét az antibiotikum után. Kb 2 hét az eredmény.

Vissza kéne menni az endo dokihoz kontrollra, de valahogy nem vesz rá a lélek. Egy csomó vérvizsgálatot kéne csináltatni ahhoz, na meg a Kaáliba is, amit nem tudom ki ír fel egyáltalán, vagy megint kifizethetek egy kisebb vagyont a vérvételekért és vizsgálatokért...valahogy nincs most kedvem ehhez az egészhez.

A ciklusommal nem udom mi van, vagyis hogy volt-e peteérés, mert mást mutatott a hőgörbe és az ovuteszt. De a lényeg, hogy most olyan aktívan próbálkoztunk , mint régen :-) Majd kiderül egy hét múlva...

Május 13-ra van időpontunk a Kaáliba, de nem tudom, hogy menjünk-e, tekintettel arra, hogy baromira nincs átjárhatósági vizsgálatom még...Est segítségével találtam az itteni áraknál jóval olcsóbb helyet Székesfehérváron. Fel is hívtam őket, de akkor kiderült, hogy ez a vizsgálat is ciklusfüggő. Nem mindegy ám mikor csinálják. A következő ciklusomban meg már késő...szóval lehet hogy későbbre tetetem a találkozót, mert lelet nélkül nincs sok értelme, hogy elmenjünk. (és ciki is lenne)

Most eldöntöttem, hogy le kéne adnom ezt a felszedett 5 kg-ot. (két hete nem álltam mérlegre, úgyhogy lehet, hogy már több is...) Segítségül hívtam barátnőm ajánlására a kalóriabázis.hu oldalt. Nagyon jó :-) Rémisztő, de talán így hatékonyabb leszek :-) Mindent magától számol és kalkulál, nekem csak fel kell vinnem az elfogyasztott ételeket és a sportokat. Minden pillanatban jelzi, hogy hány kalóriát vihetsz még be az adott ütemű fogyásodhoz aznap és az milyen zsír-fehérje-szénhidrát összetételű legyen. Teljesen rákattantam...

Van Balcsin egy házunk, úgy döntöttem, hogy ebben az évben felújítom amit tudok, helyre pofozom, kifestetem, a teraszt újraburkoltatom, mert felfagyott és hasonlók. Szeretném minél nagyobb rendbe tudni, mert babácskák mellett nekem már nem lesz erre keretem. Igen, többesszámban!!!!!! Most ráfordítom amennyit tudok, utána meg babakocsira akarok gyűjteni...ha nem lesz munkám és tb-s ellátásom, akkor amúgy is nagy szarban leszek és ki leszek szolgáltatva a férjecskémnek. Bár azért igyekszem takarékoskodni szűkebb időkre...mert nem bírom a függőséget...:-) De addig amíg van még munkám, addig tudok kalkulálni biztos bevétellel és próbálok okos döntéseket hozni. 

A hétvégét is lent töltöttük, volt ott zsaluszerelés, fúrás-csavarozás, fűkaszálás és egyéb zsírégető tevékenységek :-) Vasárnap hulla fáradtan jöttünk haza...

A hosszú hétvégén motorostúrára mentünk volna 4 napra Ausztriába, de épp az imént szólt a férjecském, hogy lemondták a többiek az időjárás miatt. A program tehát lefújva...sajnálom azért, bár a 10 fokban és esőben motorozásnál szinte minden jobb...Talán csak vigyáznak ránk az égiek és jobb, ha nem motoroznunk most, mert balesetveszélyes.

Erről jut eszembe, nem is meséltem, hogy szavazatszámláló voltam most a választásokon és szintén a bizottságban volt egy fiatal lányka, akit mellém ültettek. Ránézésre nem volt több 20 évesnél és úgy is öltözködött (tetkó, piercing, színes tornacipő...). kedves és belevaló csajszi volt. Láttam, hogy a telóján a képernyővédője egy kisbaba. Rákérdeztem, hogy ő kicsoda. Kb. arra számítottam, hogy a húga....jajj de naív vagyok...azért mert én eszámoltam a korom, más még szülhet fiatalon...Na de a lényeg, hogy a baba az övé volt, mondta, hogy már 9 hónapos és az anyukájánál laknak, így tök jó, mert az 5 éves húga mellett az anyukája vigyáz az ő gyerkőcére is, azaz az unokára. Megjegyezte, hogy azért nem olyan könnyű még így sem egyedül gyereket nevelni. Rákérdeztem, hogy miért, egyedül van? Azt mondta, hogy tavaly a párjával motorbalesetet szenvedtek. Ő akkor 18 hetes terhes volt. Az apuka meghalt a balesetben. Neki eltört a karja, bordája, csipője, mindene, leszakadt a veséje, mája, problémája lett a memóriájával, és sorolhatnám. 3 hónapig volt kórházban. Hosszabb volt nála a gyógyulás, mert sokféle gyógyszert nem kaphatott a terhessége miatt. Majd ezután világrahozta a makkegészséges kislányát. Elképesztő...

Ha egy babának meg kell maradnia, az megmarad, bármit is teszel (vagy épp nem teszel) ...:-)

Pszichomókusnál

Ez a nap is eljött...nem vagyok rá büszke, de legalább felismertem, hogy segítségre van szükségem és hogy nem biztos, hogy ez menni fog egyedül. Sokáig rágódtam míg beláttam és főleg addig míg tényleg tettem is lépéseket, hogy eljussak egy szakemberhez. Korábban mindig csak halogattam...

Csilla nagyon kedves, mosolygós, kellemes kisugárzású. Akit hamar közel enged magához az ember. Elmondtam sokmindent, amit nem akartam és nem mondtam el olyan dolgokat amiket pedig szerettem volna. Új volt és szokatlan a helyzet, de Ő nagyon sokat segített, hogy ez az érzés mielőbb oldódjon. Szinte barátnőként távoztam. 

Amire jutottunk és ami lényeges az az, hogy szerinte nem őrültem meg és nem látom teljesen deformáltan a dolgokat. Még azt is mondhatjuk, hogy teljesen a realitás talaján állok. Egyszóval megnyugtatott, hogy nem vagyok reménytelen eset :-)  Szerinte nagyon sok dolgot felismertem már és ez nagyon jó. Megítélése és tapasztalata alapján a meddőség lelki okai általában nem az egyéni problémákban, hozott gyermekkori traumákban, valós vagy vélt egyéni sérelmekben gyökereznek, hanem a párkapcsolatban. Így legjobb megoldásként a párterápiát javasolja, hisz ez a leghatékonyabb. Ezért kettőnknek, együtt kell tennünk, én egyedül kevés vagyok. Nem tudom hogy fogom rávenni P-t...majd kiderül.

Ami érdekes, hogy Ő nem vállalta a párterápiát, mert azt mondta, hogy ilyet csak akkor vállal, ha első alkalommal is együtt keresi fel a pár. Ha már valamelyik fél külön járt nála, utána már nem vállalja, mert nem tud kellőképpen objektív maradni. 

Megérkezett amúgy a kromoszóma vizsgálat eredménye, szerencsére minden rendben van.

Ebben a hónapban nem tudom, hogy volt-e peteérésem, mert összesen egyszer volt pozitív az ovulációs tesztem, míg ezzel teljesen ellentmondásos lett a hőgörbém. Szóval nem tudom, de azért mi megtettük, amit lehetett :-) Sose mondd, hogy soha!! :-)

Az én drága férjecskémmel átértékeltük a kapcsolatunkat, mert valahogy bepunnyadtunk, elkényelmesedtünk és ellaposodtunk... Felőröltek a hétköznapok és a problémák, ami k leginkább a kettőnk viszonyában csapódtak le.

Ennek keretében új "szabályokat" vezettünk be. Hetente legalább egy nap a közös sport napunk, aztán hetente kétszer az Sz betűs napokon pedig csak egymásra figyelünk és megpróbálunk minőségi időt együtt tölteni, beszélgetni, szerelmeskedni...egyszerűen kiszakadni az unalmas hétköznapokból...Idáig nagyon jól működik az új rendszer :-)

20 napos ciklus

Tegnap megjött, annak ellenére, hogy csak a 20. napon vagyok. Bár számítani lehetett erre a ciszták miatt. A februári kezelés nélküli ciklusom is csak 21 napos volt.

Ma, a 2. cn-on voltam a SOTÉ-n ultrahangon. Ma eldőlt volna, hogy lesz-e még egy inszemináció, vagy kezdjük a lombikot. De nem dőlt el semmi, mert a 3 cisztából egy még mindig nem szívódott fel. Így újabb egy hónap pihenő. Nem lesz semmi, nem dőlt el semmi.

Már azt sem tudom, hogy akarom-e ezt az egészet, a kezeléseket, a tortúrát. Lehet, hogy jobb lenne ha a természetre bíznánk mindent. Asszem besokalltam, elegem van...de az is lehet, hogy kezdem feladni...

Let's talk about sex!

Nyilvánvalóan nem a magánéletem legpikánsabb titkairól szeretnék itt részleteket elárulni, ami aztán "mocskos" és erkölcstelen beszélgetésekbe torkollana..:-)

De mivel ez a terület is az élet igen fontos része, hogy úgy mondjam a bébiprojekt elengedhetetlen előfeltétele, így én szentelnék neki egy kis figyelmet. Főleg azért, mert úgy érzem mostanában (így kell ám csúsztatni...) valahogy nem úgy működnek a dolgok, mint korábban...

Sosem voltam az a lepedő-akrobata, nem mondhatnám magam szexőrült vadmacskának sem. Nálam a szex mindig is több volt a testi örömöknél. A kapcsolat katarzisa, az eggyéválás csodája, ami többet ad lelkileg, mint testileg. Amikor úgy érzed így lehetsz legközelebb ahhoz, akit szeretsz, sőt talán még így sem, mert legszívessebben bebújnál a bőre alá, hogy minden sejtetek és szövetetek egyesüljön.

Rájöttem hamar, hogy ez az elmélet és motiváció meglehetősen bonyolult egy egyszerű férfiagynak. Sosem felejtem el az együgyű tekinteteket, amikor is fejtegettem nekik mit is gondolok erről. Nem is értették, hogy miről beszélek...

Minden kapcsolatomban én voltam a hárító, akinek mindig kisebb volt a szexuláis igénye (mennyiségben), mint a partnerének. Ügyesen gyártottam kifogásokat is ha kellett, de magam sem tudom miért (jó egyes esetekben tudtam), de sokszor nem. Ez nem mindig függött attól, hogy mennyire éreztem elkötelezettnek magam érzelmileg. Egyszerűen én így működtem, nem a mennyiségre, a minőségre hajtottam.

Nem szeretnék ám prüdnek, vagy szentnek látszani! Ez nem azt jelenti, hogy én aztán mindenkibe baromi szerelmes voltam akivel lefeküdtem, hanem azt (a végcélt), ami bennem volt és van ezzel kapcsolatban. Volt egy-két komolytalan kapcsolatom is persze, amelyet - így utólag belátva - azt hiszem csak a (jó) szex tartott össze, de nem tartottak sokáig, talán pont emiatt, az érezelmek miatt, vagyis azok hiánya miatt.

Drága férjecském más volt. Nagyon más. Valahogy beindultak az ösztöneim. Talán a hatalmas érzelem-koncentráció miatt, vagy más miatt. Nem tudom. Felébredtek a hormonjaim. Ott sem kellett lennie, elég volt ha csak rágondoltam. Őrületes volt és rémisztő is. Magamra sem ismertem. Én akinek eddig minimális volt az igénye, aki sokszor utasított el másokat, függővé váltam. Pedig korábban kinevettem azokat a barátnőimet, akik panaszkodtak, hogy kevés a szex...én nagyképűen mindig elmondtam, hogy na aztán velem még ilyen nem történt és hogy nálam mindig a fordítottja igaz, hogy engem akarnak aztán nagyon, de én irányítok, én vagyok a főnök...

Ezzel nem is lett volna baj, de az élet gondosokodott róla, hogy megtapasztaljam a másik oldalt is. Pontosan azt kaptam vissza, amit én tettem másokkal...én hiszek a hatás-visszahatás elvében.

Átkerültem a túlsó partra. Én voltam az, akit gyakran visszautasítottak, akinek mondták a kifogásokat, ugyanazokat, amiket korábban én mondtam másoknak.Ez férfiaknál azt hiszem furcsa... Főnökből alattvaló lettem.

Nem is értettem. Pedig aztán az én férjem igazán szenvedélyes szerető szerelmes, mintha ez lenne a legkellemesebb elfoglaltsága, mintha legszívesebben minden percben csak ezt csinálná. És nem, mégsem. Hogy a látszat mennyire csal néha...!

Egy idő után elég megalázónak is tartottam az egészet, hogy olyan szánalmas, hogy könyörögnöm kell ezért???!!!! Mintha szívességet tenne Pffffffffffffff.

Na meg nem tett jót az önbizalmamnak sem, mint nő a béka segge alá soroltam magam kb...és nyilvám magamban kerestem és keresem a hibát...

Én is tisztában vagyok vele, hogy ehhez az emberhez mentem hozzá, nem vettem zsákbamacskát nyugi.

Aztán elindult a babaprojekt. Ez azért fellendítette a dolgokat, de csak átmenetileg. Az első babánk viszonylag "hamar" , 4 hónap után jött össze, bár rá 2 hónapra derült csak ki.  A műtét után sokminden megváltozott. Sokáig rosszul voltam, fájt a hasam. Az ezt követő időkben a szex egyenlő volt a gyerekcsinálós kötelezettségekkel. Teljesen ütemezett, monoton. Minden félidőben már alig vártuk, hogy vége legyen a termékeny időszaknak...teljesen tönkretette az addig sem túl gyakori, de legalább nagyon szenvedélyes együttléteket. Ekkorra már gyakorlatilag a peteérésre korlátozódtak a "romantikus" együttléteink.

A második terhesség és vetélés után beütött a krach. Nem nála, nálam. Mintha a babánkkal együtt elvesztettem volna minden olyan természetes dolgot, ami a testemben és a lelkemben felelős a vágyért, ösztönökért és szenvedélyért. Gyakorlatilag frigid lettem. Nem is akarom áltatni magam, ez van. Vannak néha jobb napjaim, de ritkák, nagyon ritkák.

A kezelések ezen sokat rontottak, hiszen már ovulációkor sem "kell" akcióba lépni, hiszen a jódoktorok elvégzik helyettünk a "piszkosmunkát"! Jó ez cinikus volt kicsit, de attól még igaz...

Mert minden rosszban van valami jó, megszüntek a "miért nem vagyunk együtt többet" indíttatású, általam kezdeményezett veszekedések...

Ez az egész, ami velünk történik egy dráma. Gyűlölöm az egészet, de nem tudom mit tegyek, hogy ezek a dolgok megváltozzanak. Hogy tudnám mindkettőnkből előhozni azt, ami valahol mélyen belül bennünk van? Legalábbis remélem, hogy bennünk van...

Azt gondolom, hogy a gyermeknevelés után a párkapcsolat az ember életének legnagyobb és legnehezebb megoldandó feladata. Hiszem, hogy minden kapcsolat kompromisszum, csak nem mindegy miben és milyen mértékben kell kompromisszumot kötni.

Mindenkinek ismernie kell a saját mérlegét, tudnia, melyik oldalon mi áll és hogy egyensúlyban vannak-e. Tudnunk kell, mit áldozunk és cserébe mit kapunk.

Nekem ez az egyik legnagyobb kompromisszumom... 

SOTE I. - menjünk, vagy maradjunk!?

Tagnap sor került a SOTÉ.-s konzultációra. Dr. M mintha érezte volna, hogy rezeg a léc...teljesen más volt, mint korábban. Először is emlékezett arra, hogy legutóbb megbeszéltük, hogy majd most átbeszéljük a hogyantovábbot. Ez azért kellemes meglepetés volt a mai gépiesedett és személytelen egészségügyben. Nem tagadom, jól esett.

Másodsorban nem sietett. Ilyet sem tapasztaltam még a Klinikán. Így nyugodtan volt időnk beszélgetni és nem éreztem közben a lépjek már le, kint ezren ülnek, sosem fogok végezni...típusú gondolatait.

Sajnos nem tévedtem, sőt a szervezetem felülmúlta a tudományt. Most már nem kettő, hanem 3 cisztám van. Ennek a hónapnak annyi, de ezt sejtettem, számítottam rá. Dr. M azt mondta, hogy évente egy olyan esetet lát, ahol ott (azon az oldalon) alakul ki ciszta, ahol nem volt tüsző a stimu alatt...és hát nekem meg 3 van...igen, már megint különcködöm. Nálam semmi sem úgy zajlik mint az átlagnál...

Nem kértem fogamzásgátlót - hiszen anélkül is elég jól működik nálunk a fogamzás gátlása, mint ahogy a mellékelt ábra mutatja egy ideje... - majd meglátjuk felszívódnak-e.

Következő ciklusban a 2. napon kell majd mennem ismét, ha lesz ciszta nem lesz kezelés, ha nem lesz ciszta lesz kezelés. Na de milyen???

Említettem neki az endo dokit és a javasolt gyógyikat. Azt mondta, hogy a korábbi TSH-m 2,5 volt, azért nem adott thyroxint, de a 3.11-re ő is javasolja. Egyetértett az inofolic ivásával is, de hozzátette, hogy ez egy új dolog itthon, még nem nagyon vannak tapasztalatok. De ártani nem fog az biztos. Csodálkoztam, hogy két orvos egyetért valamiben!! Az endo doki és dr. M között teljes az összahang...eddig...

Basszuskulcs, most jut eszembe, hogy a bromit nem kérdeztem meg, hogy esetleg elhagyható-e, vagy csökkenthető-e szerinte. Na majd legközelebb. Lehet, hogy itt nem lesz majd akkora egyetértés közöttük...

Ureaplasma. Hát ezt is mondtam. Kicsit csodálkozott, hogy csináltattam, megkérdezte van-e panaszom. Mondtam, hogy nincs, de nekem korábban is többször volt már, inkább megnézettem... Elmondtam milyen gyógyszert kaptam, teljesen egyetértett vele. A gyógyszer jó, szedjük mindketten. Hát ez is jó hír volt itt, a nagy kételyeim közt.

Azért azt el kell mesélnem, hogy dr. K által felírt antibiotikum beszerezhetetlen, ugyanis hiánycikk 2010 óta! Erre nem figyelnek az orvosok? Nyolc gyógyszertárat hívtam fel, miután háromban nem tudtak kiszolgálni. Végül kiváltással oldottam meg a Kaáli jóváhagyásával. Így csak ma tudtuk elkezdeni szedni.

Feldobtam az átjárhatósági vizsgálat indikációjának körét is, de ezzel nem értett egyet. Továbbra sem tartja szükségesnek az én esetemben, mivel tavaly nyáron feltárták a méhüreget hiszteroszkópia keretében, ott látták volna, ha a terhességem óta törént volna valami a petevezetővel. Szerinte a méhműtét semmiben sem befolyásolta a petevezető helyzetét, átjárhatóságát. Hozzátett egy újabb indokot. Azért sem gondolta és gondolja, hogy indokolt lenne, mert már nem nagyon szeretne inszeminációt végezni. Ha tudná, hogy még előttünk van vagy 3 inszemi, akkor egyetértene ezzel. Azért nem zártuk le ezt a témát teljesen, megbeszéltük, hogy ha lesz még akárhány inszemináció is, akkor ezt újra megbeszéljük.

Ezt azért sem bánom, mert dr. K szerint az átjárhatóságit csak azután végezzük, ha a kontrollvizsgálat visszaigazolta, hogy elmúlt az ureaplasma...
Ha viszont lombikkal folytatjuk, akkor meg nem is lesz rá szükség.

Végre egyszer előre tudom, hogy júniusig mi történik és mi történhet velünk. Ez mindenképp megnyugtató.

Abban maradtunk, hogy következő ciklusban, ha nincs ciszta, akkor a ciklus 2. napján nézünk egy FSH-t. Ha normális, akkor még egy utolsó inszem lesz, de tényleg utolsó. Ha nem sikerül, utána egyből lombik. Ha magas lesz az FSH, akkor már következő ciklusban indul a lombik.

Tehát időben úgy nézünk ki, hogy kb 4 hét múlva kiderül hogy áll az FSH-m (ha nincs ciszta), rá két hétre inszemi, vagy 3 hétre lombik. Most tartunk így kb május 1.-2. heténél. Idáig, még vissza sem kell menni a Kaáliba, tehát ezekben a ciklusokban ott biztosan nem történik semmi. Az ezeket követő ciklusban is kérdéses (kb május 15- június 12), mert  az új tenyésztésem eredménye (ureap.) nem hiszem hogy elkészül addigra. De tegyük fel, ha minden a legnagyobb rendben van, akkor az első Kaális inszeminációm, úgy május utolsó, június első napjaira esne legkorábban. De csak ha tényleg minden rendben van.

Azért eddig a SOTÉ-n, lehet hogy egy inszemen már túl leszünk és kezdjük a lombikot, vagy már túl is leszünk bőven az első lombikon (ha nincs inszemi). A Kaáliba pedig nulláról kezdhetnénk mindent...ami idő, idő.

A következő 2-3 hónapban a Kaáliban kicsi az esélye, hogy történik valami. Ezért arra jutottam, hogy addig amíg a Kaáliban nem jutunk el valamilyen tényleges kezelésig, addig biztos maradok a SOTÉ-n. Most egész jók a kilátások azért.:-)

Az is lehet, hogy addigra a SOTÉ-n már túl is leszünk az első - és remélhetőleg utolsó - lombikon is.

 

Kaáli Intézet - kételyek közt

Szerdán csináltam újabb tesztet, de az is negatív lett sajnos. Nem is kellett sokáig várni, csütörtök reggelre meg is jött. Felhívtam a SOTÉ-t, hétfőre van időpontom dr. M-hez. Azt hiszem ez lesz a legérdekesebb találkozásunk így a Kaális dolgok fényében.

Délután bejött P., a Délinél találkoztunk, onnan együtt mentünk. Jó fél órával előbb érkeztünk, mert az asszisztens erre kért, tekintettel arra, hogy még nem jártunk ott és sok lesz az induló papírmunka és adminisztráció. Ennek ellenére kb. 6 perc alatt végeztünk az összes kitölteni valóval, így vagy 40 percet ücsörögtünk ott míg behívtak.

Krizsa doki...hát elég markáns eltérés van a két orvos (dr. M.) között az biztos. Más stílus, más hozzáállás, más protokoll, más vizsgálatok, más gyógyszerek...szóval minden teljesen más. Protokollt tekintve mintha két különböző államban lennénk, eltérő jogszabályi környezetben.

Először is P-vel kezdeném. Krizsa doki szerint vele minden rendben van, megnézte az inszemi előtti vizsgálatokat, illetve az andrológus szakvéleményét és azt mondta, hogy vele kb. ennyi a dolga, velem azonban sokkal több... 

P. persze oda volt a sikertelenség felelőtlenségének mámorától. dr. M mindig intette a helyes életmódra, hogy ne dohányozzon, igyon, szaunázzon, stb...Hát mondanom sem kell, hogy dr. K  azt hiszem végleg lekenyerezte....éljen, még annyit sem kell tenni a sikerért neki mint eddig...

dr. K. többször említést tett arról, hogy jogász vagyok. Jogszabályi hátterekről is beszélgettünk és a magyarázatai alapján olyan érzésem volt, mintha azt hinné, hogy valami beépített ellenőr vagyok, aki csak azért van ott, hogy találjon valami jogelleneset a munkájában. Késztetést érzett arra, hogy nekem máshogy magyarázza a dolgokat...Szóval valami fura érzésem volt végig.

A leleteimet átnézte, többször leminősítette - de azért diszkréten - a többi orvost és Intézményt, hangsúlyozva a szakmai hozzá nem értést. 

Az ureaplasmára felírt gyógyszert mindkettőnknek és azt javasolt, hogy 4 hét múlva legyen egy kontroll-tenyésztés. Így fogok eljárni.

Aztán kért (javasolt) kromoszóma kariotípus vizsgálatot, amire ott le is vetettük a vért helyben. 3 hét múlva lesz eredmény.

Kb 1 hónap múlva ő is szeretne látni - akárcsak az endo doki - egy új TSH, és még T3, T4 eredményt.

Emellett gluténmentes étrend, heti 3x mozgás, annak ellenére hogy nincs gluténintoleranciám. Sok vörösbor :-) Szerinte a bor segíti a terhességet és hozzájárul annak megtartásához, minden nap igyunk, ha szeretjük, de persze mértékkel. Ez volt a terápiás javaslata a lecsökkent libidómra is...

Tett utalást arra, hogy valószínűleg adni fog heparint a fogantatás után, lombiknál, már eljárás közben.

Az izzadások, emelkedett hő és a terhességből megmaradt utózöngék tekintetében azt mondta - bár valójában én mondtam ki, de ő maximálisan helyeselt - hogy ezek pszichések. 

Megmondom őszintén, hogy mostanában Poppyhoz hasonlóan nekem is össze vissza vannak a gondolataim, a lelkivilágom teljesen kusza, de többségében a nem szeret senki és én sem szeretek senkit érzés van úrrá rajtam. Tele vagyok rossz gondolatokkal és azt hiszem néha én magam is rosszindulatú vagyok. Egyszóval már én is nehezen viselem el saját magam. Ezért a kolléganőm javaslatára - eddig mindig csak halogattam a dolgot - felkerestem egy pszichomókust, akit ő maga ajánlott. Hétfőn fogunk időpontot egyeztetni...majd meglátjuk...

Sok mindenben összezavarodtam, ilyen például a gyógyszerelésem. dr. M egy gyógyszert kér, a bromocriptint a prolaktinra. Az endo doki szerint nem kéne szednem, viszont kell Thyroxint és Inofolic-ot. dr. K viszont sokkot kapott a bromocriptintől és az Inofolictól is. Szerinte csak a thyroxin kell. Sőt azt mondta, hogy enyhe prolaktémia még javítja is az esélyeket lombiknál. Most akkor mi a fenét csináljak?? Mit szedjek és mit ne? 3 orvos, 3 eltérő vélemény... és megint nekem, laikusnak kell felülvéleményeznem a 3 szakvéleményt és eldöntenem, hogy melyikben bízom jobban és mit teszek. 

Amire jutottam ezzel kapcsolatban magamban, bár nem volt könnyű, az az, hogy a thyroxint természetesen szedem tovább. A bromit viszont a felére csökkentem, minden 2. napon fogom szedni. Így szedem is, meg nem is.... Az inofolic egy táplálékkiegészítő, nem gyógyszer, vagy hormon. Nem gondolom, hogy ártalmas lenne. Figyelembe véve, hogy több, mint 12.000,-Ft-ba került, úgy döntöttem, hogy a megvett dobozt,- ami 30 napi adag- beszedem. Aztán majd meglátom.

Az AMH dr. K szerint is borzasztó, de azt mondta, hogy nem gondolná, hogy merülőben van a petefészkem. Annak ellenére mondta ezt, hogy említettem az eddigi stimu eredményeket, a fél petevezetőt, a bal oldal alulműködését...Mindez azt is jelenti, hogy ő is azon a véleményen van, hogy még kb. két inszeminációt kellene végezni. Egyszóval ő sem gondolja úgy, hogy lombikozni kéne. 

Azt azért érdemes tudni, hogy a Kaáliban csak a lombikot támogatja a Tb, de azt is oly módon, hogy pld. az ultrahangok fizetősben készülnek. Az inszeminációt egyáltalán nem állja a Tb náluk, így azt csak fizetősben lehet elvégezni. Egy inszemi gyógyszerekkel együtt kb 100-120.000,-Ft, ahogy így utánaszámoltam. Ez a költség a SOTÉ-n kb 5-10.000,-Ft., mert mindent áll a Tb, csak a gyógyszereket nem. 

Ennek fényében nem igazán tudom, hogy van-e értelme intézményt váltani, hiszen a Kaáli is ugyanazt az eljárást alkalmazná, mint a SOTE. Van azonban két nagy különbsé. Egyrészt a pénz, ahol a mérleg a SOTE felé mutat egyértelműen, ( ez a kis Kaális kör 43.000,-ft-ba került) viszont az alaposság, körültekintés és talán a használt gyógyszerek (Fostimon helyett Merional, vagy Gonal, Choragon helyett Ovitrelle, amik mondjuk jóval drágábbak...) talán jobbak. De ez szerintem ugyanúgy szervezetfüggő....mindezek pedig talán a Kaáli mellett szólnak.

Ha lombikról lenne szó, nem lenne kérdés, hogy átmennénk, de így az inszemikre nem tudom. Teljesen tanácstalan vagyok!!!

 dr. K mondott azért egy olyat, amitől dobtam egy hátast. Szerinte a SOTE "jogellenesen, (vagy protokoll ellenesen???)" végzi rajtam az inszeminációkat. Ennek az az oka, hogy nem csináltak átjárhatósági vizsgálatot a megmaradt petevezetőmre. Erre egyből tudtam reagálni, hogy azért nem csináltak, mert estem már teherbe azóta , hogy a jobb oldalit kivették. Így értelemszerűen átjárhatónak kell lennie a baloldalnak. Azt mondta, hogy ez igaz., DE! Azóta eltelt több, mint 1,5 év. Ha lenne ilyen vizsgálatom, akkor is csak 1 évig fogadnák el. Másodsorban azóta volt egy méh műtétem, ami semmissé teszi az eredményt amúgy is. Azt mondta, hogy lehet, hogy tök feleslegesen inszeminálnak és tömnek gyógyszerekkel, mert lehet, hogy már nem is átjárható a petevezető. Örüljek, hogy nem lett szövődménye az egésznek.

Sokkolt amit mondott. Egyszerűen nem akarom elhinni, hogy a SOTÉ-n ennyire nem figyelnének oda dolgokra? Most kinek van igaza??  Kell, vagy nem kell?? Azért ebben lehet valami...

Két megoldás van, vagy sikerül kiíratnom egy HSG-t valakivel, vagy magánban csináltatnom kell egy Hycosy-t, ami kb 50.000,-Ft. Ezzel csak az a gond, hogy dr. K nem javasolja addig a vizsgálatot, amíg az ureaplasmát nem kezeljük ki. Ez viszont csak jó 6 hét múlva derül ki, mert egy hét a gyógyszer, utána 4 hét múlva kontroll, aminek utána minimum egy hét alatt van csak eredménye.

De azt már eldöntöttem, hogy ez valóban kell.

Ha a Kaáli mellett döntünk, akkor az, hogy ott elkezdjük az inszeminációt, az minimum 3 hónap. A következő időpontom május 13. Az előbbi kronológia szerint ebbe nem fér majd minden bele amit kért.

Tele vagyok kérdéssel, bizonytalansággal és nemtudással.

Hétfőn találkozom dr. M-el, jól ráöntöm az ureaplazma és az átjárhatósági körüli mizériámat. Ha ő is így látja, akkor adni fog beutalót HSG-re. Az, hogy ez befolyásolja-e a további kezelésem a mostani ciklusban, azt nem tudom. Már ha egyáltalán lesz kezelés. Nem hiszem, hogy a cisztáim elmúltak, de hátha. Ha nem, akkor ez a hónap amúgy is kiesik, így lesz idő ezeket (kontroll tenyésztés + HSG) a vizsgálatokat elvégezni.

Nagyon kiváncsi vagyok, mit fog mondani dr. M. Azt ígérte, most majd megbeszéljük, hogyan lépünk tovább (inszemi, vagy lombik). Ha ő áttérne a lombikra, akkor biztos maradunk a SOTÉ-n egyelőre...

Ha nem, akkor előbb-utóbb döntést kell hozni és választani kell a két intézmény között.

Teszt és Endo doki

Tegnap, az inszemináció után 14 nappal teszteltem, de semmi...sajnos...

 

Valahol legbelül nem is hittem, hogy ekkora szerencsénk lehet, hogy pont most, az Intézményváltás előtt összejöjjön.

 

Ez azért is aggaszt méginkább, mert a múlt héten találták megint azt a két cisztát, ami egyértelműen akadályát fogja képezni minden programnak és kezelésnek, függetlenül attól, hogy melyik Intézményről van szó. Nem jó, nem jó megint várni majd egy hónapot, hogy utána kiderüljön hogyan lépünk tovább.

 

Titkon azért reméltem, hogy lemondhatom a Kaális időpontot, de sajnos nem.

 

Amint megjön, bejelentkezem dr. M-hez és csütörtökön meg irány a Kaáli. Remélem kapok majd valamit az ureaplasmára is. Azért holnap még tesztelek egyet, - ha nem jön meg - , de már előre tudom az eredményt, nem is értem miért csinálom...

 

Tegnap voltam endokrinológusnál. Igazából csalódott vagyok. Valójában én azt vártam, hogy most választ kaphatok néhány kérdésemre, vagyis inkább tünetemre, mint az állandó emelkedett hő, az éjszakai izzadások, egyebek. De a válaszok elmaradtak. Igazából azt elmondta, hogy a leleteim egyáltalán nem vészesek, de az tény, hogy eltér az átlagostól, mind inzulinban, cukorban, hormonegyensúlyban... de ezt mindig is tudtam, hogy nekem másként reagál a szervezetem, mint általában.

Ami másnál alacsony, az nálam magas és fordítva, a hormonok nem úgy és nem arra tolódnak amerre szoktak, és hát a pajzsmirigy túlműködés okozhatna emelkedett hőt és izzadást, de nálam épp enyhe alulműködés van... és tulajdonképpen azt éreztem, hogy túl sok volt neki az infó, amit rázúdítottam és nem igazán tud vele mit kezdeni. Bizonytalanságot éreztem és a konkrét válaszok kerülését. Ennél többet vártam 12.000,-Ft-ért.

 

A hölgy egyébként nagyon kedves volt és vissza is megyek hozzá majd kontrollra. Láttam rajta, hogy tényleg szeretne segíteni...csak...

 

Ahová végül eljutottunk, az az L-Thyroxin, napi fél tabletta, mellette Inofolic napi 2x1. Heti 3x mozgás, kevés szénhidrát (szóval a szokásos)

1 hónap múlva kontroll. Ekkor vinnem kell véreredményeket is, pld: TSH, T3, T4, prolaktin...stb. de beutalót azt nem kaptam. MIÉRT? Magánrendelés keretében a szakorvos receptet felírhat, de nem adhat beutalót? Azt mondta, hogy vagy írassam fel a nőgyógyászommal, mert a körzeti doki ezeket nem kérheti, vagy fizetősben csináltassam meg. Újabb mutatvány az egészségügyben, amit nem értek és nem tudok kezelni....eggyel több ok, hogy kerüljem a magánrendeléseket...

 

Mindenesetre várom a csütörtököt és próbálom tartani magam, nem csak erősnek látszani, hanem annak is lenni...