Ez sem a fogtündér műve....

Röviden tudni kell rólam, hogy a fogaimról azt hittem, hogy teljesen rendben vannak. Na nem a kinézetük, hanem a minőségük. Kb 1,5 éve gondoltam, hogy azért megnézetem így babaprojekt előtt, mert én aztán felelősségteljes, előre gondolkozó, prevenciószerető kismama-jelölt vagyok ám!

A fogorvosom gyerekkori barátom, a szüleink összejártak kicsi korunktól.

A lényeg, hogy eddig a döntésig nagyon büszke voltam, hogy nekem összesen 3 tömött fogam van és kész. (35 évesen én ezt szép eredménynek tartottam) Persze kezdtük a "nahát ezeket a bölcsességfog-kezdeményeket el kell távolítani" -val, majd folytattuk a kis lyukacskák betömésével. Most már sok tömött fogam van és a három régi tömött fogból két gyökérkezelt. 

Az első krízis a nászutunk utolsó csodálatos reggelijénél kezdődött, amikor egy nagy roppanást hallottam, szinte az egész agyam beleremegett. Már vártam, hogy darabokban fogom kiköpni a fogaimat, de nem. Még jó hogy utolsó nap volt, jó lett volna a Maldivos nászutat fogfájással végig szenvedni.... Mikor hazajöttünk, bejelentkeztem. Sajnos a fogam szanaszét tört, csak a tömés tartotta egybe. Még a gyökér is eltört, nem lehetett megmenteni. 3 darabban, kb 2 óra alatt távolították el. Hát ez volt  a bal felső 6-osom. Szóba került mindenféle pótlás és implantátum, de a babaprojekt miatt úgy döntöttem, hogy ez még ráér. Azóta a bal oldalam rágás szempontjából elég vacakul működik.

A fogdoki állandóan piszkált egyébként, hogy legalább a jobb felső bölcsesség fogamat húzzuk ki, mert annak kint van a csücske és látja hogy romlik. Elvileg tavalyra beszéltük meg, de csináltam magamnak egy olyan arcüreggyulladást, ami vagy 2 hónapig eltartott és a fülész nem engedte, hogy kiműtse, mert félő volt hogy átszakad az arcüreg. Így elodázódott ez az egész és bevallom emiatt az arcüreg átszakadás miatt, meg amiatt hogy nekem annyira pici a szám, hogy még ő sem tudta hogy hogyan fog hozzáférni a leghátul lévő szinte ki sem nőtt fogamhoz...beszartam. Nem erőltettem a dolgot. A júniusi lombiknál már nagyon leszidott, hogy mi van ha összejön és a fog meg bedurran...ő nem nyúl hozzá babásan, mert a gyógyszerek javát nem szedhetem majd.....nem adhat olyan érzéstelenítést sem amit kellene.....na megígértem neki, hogy ha nem sikerül, a következő lombik előtt nyáron kioperálhatja.

Mielőtt erre sor került volna a lombik után,  a Fogtündér ördögsátán gondoskodott róla, hogy újabb munkával lássam el a tisztelt doktor urat. A régi gyökérkezelt másik fogam szintén széttört. Már láttam a jövőt, jól kiszedi ezt is 3 darabban és semelyik oldalon sem marad majd rágó fogam normális...Nem így lett. Szerencsémre (ma már tudom, hogy ez kicsit sem volt szerencse...) úgy tört a fog, hogy nem kellett kihúzni, hanem elindult egy szép hosszú kezelés, amelynek a vége egy csapos koronácska lett. 

Ezt követte úgy 3 hete a bölcsességfogam eltávolítása, ami nem volt olyan nagyon rettenetes ahhoz képest, amire számítottam. És nem mellesleg az arcüregem sem szakadt át. 

Szóval az elmúlt 3 hétben nagyon örültem, korona bent, bölcsesség fog kint. Lezártunk egy kb 6-7 hete (amúgy meg 1,5 éve) tartó tortúrát. Megnyugodtam, hogy most aztán már minden ok, mindent megtettem, Babika jöhet, itt gond már nem lehet. És újra tudok normálisan rágni!!! Legalábbis a jobb oldalon.

Az örömöm múlt csütörtökig tartott.

Arra ébredtem, hogy a frissen megkoronázott fogacskám fáj. Nem gondoltam én akkor rosszra, a tippem az volt, hogy éjszaka nagyon szorítottam az állkapcsom és a fogaim (sajnos szoktam ilyet, talán az idegtől...) és majd elmúlik. Péntekre már annyira fájt, hogy be kellett vennem Flektort és dolgozni sem mentem. Gyorsan fel is hívtam a dokim, hogy mi a helyzet, aki épp Krétán töltötte és tölti igen hosszú 3 hetes nyaralását. Hát ez remek. Mondta, hogy fogselymezzek, öblögessek, stb, ha rosszabb hívjam, majd kitalál valamit. Rosszabb lett, hívtam, de nem tudott segíteni, mert szombat volt...ő meg Krétán....

Kerestem itt nálunk egy dokit (hát nem volt egyszerű, itt halott minden, még egy szar ügyelet sincs, istenem, egészségügy...Magyarország...)

Persze ez magándoki volt, de nagyon rendes. Öröm az ürömben, hogy kiderült, az én dokim tanítványa volt, így volt ám protekció és egyedi bánásmód. Ennek ellenére nem volt egy finomkezű doki. Telefonon felhívtam a dokimat Krétán, aki beszélt az itteni orvossal és abban maradtak a röntgenem alapján, hogy nincs más megoldás, ki kell húzni a frissen megkoronázott fogam. Akkorra már egyébként az arcom is elkezdett dagadni mert a fog feletti íny gyulladt be, állítólag valami tályogos fertőzés indult el. Ezt a fogamat is kihúzták, majd összevarrták. Rossz volt...

Nem akarom részletezni, hogy mennyi időt, munkát és pénzt áldoztunk arra, hogy ezt a fogat megmentsük. A koronámat is 3.-ra sikerült úgy elkészíteni, hogy be lehessen tenni a helyére. Most meg alig 3 hét után ki kell szedni. Ablakon kidobott idő és pénz volt csak. Ez azért bosszant.

De sokkal jobban bosszant az, hogy a fájdalom nem múlt el. Szombat reggel húzták ki, azóta kb egy doboz flektort megittam, amit már kivet magából a szervezetem, totál hasmenést kaptam tőle...

Se tegnap, se ma nem mentem dolgozni, mert olyan vacakul vagyok. Szombat óta 1000 mg-os Augmentin duot szedek és semmi. Mindent betartottam, nem ettem és tettem amit nem szabad, jegeltem rendesen, szedem a gyógyszert, tisztítom a sebet, 3x öblögetek sós vízzel naponta. Nem értem miért nem javul!!!!!!!!!

Pénteken utaznánk Balcsira és Bükfördőre házassági évfordulózni motorral. A bukósisakot fel sem tudom jelenleg venni, mert úgy fáj, pont ott nyomja. Nem tudom mi lesz. Jó legfeljebb autóval megyünk...de akkor is. Így nem lesz kellemes a masszázs sem, nem tudok feküdni az arcom jobb oldalán és hát nem utolsó sorban fáj.  Kiakadtam.

Este 20:00-ra van ma időpontom lézerezésre, ami segíti a seb gyógyulását, remélem lesz ott doki is, mert akkor megnézetem és megkérdezem, hogy miért nem múlik a fájdalom. Végülis fogam már nincs...

Miért nem húzza le a gyulladást az antibió? Mi van ha nem tudják kiszedni pénteken,-  amikor utaznánk -  a varratokat? Mi van ha rossz fogam húzták ki? 9 hónap alatt -3 fog!!!

Milyen érdekes, hogy a tavalyi ugyanilyen fogzűr a nászút utolsó napjától volt, most meg ez a házassági évforduló előtt közvetlenül. Ez most rossz ómen???? Akkor még 26 házassági évfordulónk lehet, mert ennyi fogam van még.....

Asszem kikészültem ettől a hat napja tartó fogfájástól....

Íme a folytatás!

Ma reggel a Kaáliban kezdtünk. A nővérkék azt mondták, hogy vannak 3-an előttünk és van 4 punctio is, szóval sokat kell várni. Ehelyett 1 óra alatt végeztünk is.

Lesz folytatás! Nem az augusztusi ciklusban, amit reméltem, de lesz. Más protokoll, más gyógyszerek, más módszerek. Remélem jól döntött a mi doktorunk a protokollt tekintve.

Nem bíztatott, de nem is lombozott le. Azt mondta, hogy azért mert júniusban nem volt pete, ez nem jelenti azt, hogy nem is lesz. Persze ígérni nem tudja.

Ez a protokoll long lesz, nagyon long...fogamzásgátlóval kezdünk kb 35 napra, következő ciklus 1. napjától. Ez olyan vicces, az ember azért megy oda, hogy babája legyen, aztán fogigátlót kap. Én életemben egyszer, 18 évesen szedtem kb 6 hónapig. Nem nagyon van rutinom....Jó valójában ez ösztradiol pótlás....Őszintén bízom abban, hogy ha abbahagyom, az pont olyan lesz, mint amikor megnyomom a reset gombot és teljes gőzzel újraindul a rendszer. Ki tudja, hátha tényleg beindul ettől a petefészkem.

Majd ha letelik a fogamzásgátlós idő, az 5. gyógyszermentes napon újra clostylbegyt (kicsit nosztalgikus SOTE-s érzésem van, csak időközben eltelt 8 hónap...) amit Merional fog kiegészíteni (SOTE-n Fostimont kaptam mellé) kétnaponta. Számításaim szerint 17-e körül jön a nem várt, majd a 35 nap...gyanús, hogy ebből már csak október elejére lesz valami. Az egész úgy 50 nap lesz, ha jól saccolok.

Szeptember 12-re kaptunk időpontot, akkor lesz ultrahang és akkor beszéljük meg, hogy pontosan mikor hagyhatom abba a Marvelon tablettát. (sosem hallottam még erről a bogyóról). Kicsit fura, mert a doki nem mondta, hogy ultrahang is lesz és a nővérkék jól kiokosítottak, hogy hát az mindenképp kell, mert meg kell nézni, hogy van-e ciszta, mert ha igen, nem indulhat a kezelés. nem akartam mondani, hogy ezt én pontosan tudom, de a múltkori előtt sem nézett a doki ultrahangot...(ezért én nézettem privibe, biztos, ami biztos...). De ez megnyugtató. Amúgy pont 12-re, csak épp augusztusra van időpontom UH-ra (kicsit féltem, hogy most sem néz majd meg és hát a brutál adag gonal ki tudja mit tett a belső szerveimmel, ezért inkább elővigyázatosságból előre foglaltattam időpontot.) De akkor még nem tudtam, hogy nem kezdünk most, így asszem le is fogom mondani. Meg így, hogy ők megnéznek majd, már nem is szükséges. 

Ebben a hónapban sem tudtam eldönteni, hogy volt-e peteérésem, vagy sem. A hőmérő szépen mutatta, de az ovuteszt nem. Vagyis az egyik nem. Kétfélém van most, egy nagyon érzékeny 10-es és egy 20-as. A 10-es pozi lett, de a 20-as negatív 3 nap egymás után. Ma már a 10-es is negatív lett. Vajon mennyi LH kell az ovulációhoz?

Ezt azért is kérdezem, mert amikor az alaphormon panelemet csinálták, akkor előírták, hogy milyen ovutesztet vegyek (10x annyiért mint ezek). Az a teszt 35-ös érzékenységű volt. Gondolom nem véletlenül. Lehet hogy a 10-es LH semmihez sem elég? És csak áltatom magam, hogy van esélyünk spontánkodni :-)

Ahogy számolom, pont 17-én, az 1. házassági évfordulónkon kell megjönnie. Remélem nem teszi. Mekkora lenne ha aznap derülne ki, hogy nem lesz kezelés...jajj, azért sokat gondolok erre, hogy hátha most....Múlt hónapban is pont ezt gondoltam, mert akkor meg a szülinapomra vártuk. Ennél szebb szülinapi ajándékom nem is lehetne, gondoltam. De ahogy a mellékelt ábra mutatta, rosszul, nagyon rosszul.

A 20-ai hétre kivettünk egy hét szabit, lemegyünk Balcsira, hogy haladjunk is valamit. Meg azért kicsit nyaralunk is remélem. Motorral megyünk, úgyhogy se szerszámokat, se fűnyírót se mást nem tudunk vinni, így van esély, hogy nem melózzuk végig a hetet. Ismerem magam, tudom, hogy takarítottam volna, meg lépcsőt festenék és hát őszintén nem erről álmodtam házassági évfordulós kényeztetésként.

A férjecském idén bekeményített, azt mondta, hogy  a nászutunk a következő 3 évi nyaralásunkat kitette, úgyhogy idén biztos nem megyünk nyaralni. Ezt azért sajnálom, mert már nem kell egy vagyon ahhoz, hogy az ember elutazzon valahova last minute-ba, vagy kuponnal. De sajnos hajthatatlan.

Erre én jól bekeményítettem. megmondtam, hogy akkor viszont a házassági évfordulón menjünk el két napra valahova, mert nem akarok sem a Balcsin dolgozni, sem pedig a motoron ülni ezen a napon. Kényeztetésre vágyom, nekem is járhat két nyamvadt nap, amikor nem kell főzni, semmit sem tenni és az emberek értem vannak és kiszolgálnak.

Nehezen emésztette meg, de asszem belátta, hogy hajthatatlan vagyok. Ki is néztem egy szállodát közel a Balcsihoz, hogy ne kelljen utána azért órákat hazamotorozni. Bükfürdőre megyünk, épp ma foglaltam le két napra a szobát. Hát ne tudjátok meg, szinte mindenhol teltházas az augusztus, kész szerencse hogy volt szoba. Bár az is igaz, hogy nem arra a két napra amire kértem, hanem egy nappal később, azaz pont az évfordulón érkezünk. Jobb lett volna azt a napot teljes egészében ott tölteni, de így is jó lesz. Délelőtt majd motorozunk egyet és 14:00-re megyünk oda, mert akkortól lehet elfoglalni a szobát. 

Azért készülök egy kis meglepivel is, megrendeltem egy páros masszázst és hát magamnak egy lávaköves masszázst és egy lótuszvirágos holisztikus fürdőt.:-) (aranyárban basszus....) Alig várom. Na meg feldíszíttetem a vacsiasztalunkat aznapra és ha sikerül, valami kis behűtött pezsit is intézek a fogadtatásunkra. 

Na most érzem úgy magam, mint egy idióta! Ezt nem az én férjemnek kellene mind intéznie, hogy meglephessen???!!!!! Nálunk néha fordítva működnek a dolgok...Kicsit azért bánt, hogy őt ennyire nem érdekli az 1. házassági évfordulónk. Ha ez az 1. nem, akkor az 5. már eszébe sem fog jutni...

Rám fog férni egy kis kikapcs minden szempontból. Végigpörögtem az egész nyarat a munka és a Balcsi miatt, míg mások különböző szigeteken süttették a hasukat. Most rajtam a sor...éljen a Magyar tenger!

Munka ügyben amúgy semmi változás, még mindig nem nagyon tudok részleteket. Főnököm újra azt mondta, hogy majd jövő héten leülünk beszélni. Nagyon kiváncsi leszek. De jó hír, hogy kaptam ajánlatot, hogy maradhatok itt ha akarok, mert újra kineveznek 4 évre, ha összejönnek a dolgok. Ez azért megnyugtató, így attól nem kell tartani, hogy ha ez az új lehetőség nem jön össze a pénz miatt, akkor itt maradnék parlagon :-)

Tartok azért ettől a fogamzásgátlótól, de remélem, nem zavarja be nagyon a működésem, nem fogok hízni, nem leszek rosszul, vagy hasonlók. A Dhea is vizsgázik nálam most. Ha a következő stimu nem lesz jobb, akkor asszem abba fogom hagyni a szedését. Addigra kb 3,5 hónapja fogom szedni. Ennyi idő alatt már hatnia kéne szerintem.

Nem adjuk fel, megyünk tovább, haladunk a mi kis utunkon és előbb, vagy utóbb, így vagy úgy, de el fogjuk érni a célunkat! Hajrá peték, hajrá új protokoll, hajrá új remények, hajrá 2.lombik!

Sok a kérdés!

Eltelt a nyár java egy szempillantás alatt. A Balcsi projekt halad , de közel sem úgy, mint terveztem. Lassan már megszokom, hogy nálam semmi sem megy úgy, mint  másoknál, mindennel gond van és mindenért futnom kell plusz köröket. Nem értem miért nem mehet semmi sem simán, olyan átlagosan hétköznapiasan....

 

A mi kis unokaöcsink cukorpofa. Imádnivaló és teljesen feltölt babaenergiával :-) Legelső alkalommal az én férjecském szólt rám, hogy tegyem már le azt a két hetes gyereket, mert 3 órája szorongatom...általában ez van, ha látom :-) Szerencsére szívesen odaadják, hogy magamhoz ölelhessem. Egyszóval nagyon jó vele lenni. Érdekes, hogy a rossz gondolataim addig tartottak az egész helyzettel kapcsolatosan míg meg nem született. Mindez és a születéskori kiborulásom teljesen átprogramozta az agyam. Nincsenek már rossz érzések bennem. Ő aztán semmiről sem tehet, egy tökéletes és gyönyörű kis angyalka. Sőt, mindig kérem, hogy töltsön fel babahozó energiákkal :-) Jól elmetakommunikálgatunk együtt....hehehe.

 

A Balatonnal kapcsolatban mindig van valami, amit vagy be kell szerezni, vagy ki kell cserélni, vagy hozni-vinni, megrendelni, elintézni és persze kifizetni stb. Szóval nem hagy unatkozni. Ez jó, mert még mindig elvonja a figyelmemet a "szerencsétlenségünkről". Meg gyakorlatilag sokminden másról is. Nem vagyok túl aktív most blogszinten sem, amit nagyon sajnálok. Főleg, hogy sokunknak sikertelen nehéz helyzettel kellett szembenéznie az utóbbi időben, de azért szuper dolgok is történnek :-) (Hajrá Heniiii :-)) Ilyenkor különösen fontos lenne, hogy ott legyünk egymásnak...igyekezni fogok ígérem!

 

Más:

Nagy álmom volt, hogy legyen végre mosogatógépem. Ha nem is itthon, de legalább Balcsin lesz :-) Alig várom, hogy kipróbálhassam. És kerek mosogatótálcát választottam, szerintem tök jó. Feldob, hogy nem a megszokott dolgok és formák vesznek körül.

 

De bevallom őszintén, hogy elméleti szinten jobban foglalkoztat most a munkám. Korábban már írtam, hogy nekem határozott idejű szerződésem van, ami októberben le fog járni. A főnököm pedig, - aki személyes jóbarátom-  kapott egy magasabb szintű ajánlatot, így ő máshol folytatja tovább odaadó munkáját. Felmerül a kérdés ugye, hogy akkor velem mi lesz?????? Jelezte, hogy szeretné, ha mennék vele, de nem beszélt konkrét dolgokról. A lényegesekről legalábbis: hogy pld: mit kéne csinálnom, mégis mikortól és mennyiért. Olyan bizonytalan minden...utálom az általam nem befolyásolható bizonytalan élethelyzeteimet. Azt azért lehet sejteni, hogy ha megyek is vele, akkor is jelentősen (kb a felére) lecsökken majd a fizetés, mert ott nincsenek olyan jó feltételek mint itt. Ez azért durva, főleg azért mert ez mindenképp előrelépésnek számít neki is és nekem is. És ennek ellenére ilyen drasztikusan csökken a fizetés? Én ezt nem értem....fordítva kéne lennie nem??? Így elgondolkodtató, hogy tudok-e vele tartani ilyen opciók mellett. És persze akarok-e. Nem tudom, de ez így kevés lesz, ezért nem tudom, hogy érdemes-e bejárnom napi 4-5 órát utazgatva. A mostani fizumért nyilván megéri, de a feléért? Vagy vállaljak helyben valamit (még) kevesebbért, de időben hazaérek és nem ülök büdös-koszos buszon órákat naponta?  Tanácstalan vagyok. Ahogy számolgattam, abból a pénzből elvegetálok majd a hitelemmel, a Balcsi fenntartásával és egyebekkel, de semmi fejlődés, gyarapodás nem lesz, se nyaralás, se invesztálás semmibe....Ha viszont nemet mondok, akkor meg nem vagyok lojális és nem tartok ki mellette és elégedetlennek is tűnhetek...bűntudatom lesz és persze gőzöm sincs mit fogok csinálni akkor. Szóval asszem most ez a legnagyobb dilemmám.

 

Mindemellett közeleg az augusztus. Kicsit izgulok, vagy nem tudom. Fura érzéseim vannak. A "kúrámat" tartom, vagyis szedek mindent, amit terveztem. Bár ma pont kapkodtam és nem vettem be semmit, de majd pótolom este....

A fogyókúrát és a diétát inkább hagyjuk, visszahíztam egy kilót, holott már csak pont egyet kellett volna leadnom. Asszem elkiabáltam a sikeremet.....Állandóan elcsábulok, na meg szülinapom is volt, sok tortával...áhhhh, valahogy mostanában nem megy a szénhidrát csökkentett életmód. A barátnőm állandóan lemondja a squasht is, hétvégente sem tudunk járni P-vel, mert szinte mindig Balcsira megyünk. A mozgás is kész dráma nálam mostanában, vagyis inkább nincs...

 

De azért bevallom jól esett nem görcsölni, lazulni, a szabályokat megszegni. Kicsit azt éreztem, hogy újra normális vagyok és az életem is az...nem csak a lemondások és az áldozatok...

 

Meg kéne emberelnem magam újra!!!

 

Valami amúgy változott a hozzáállásomban. Míg korábban összeszorult a szívem a pocakos kismamák, vagy babákat tologató anyukák láttán, most inkább mosolyt csalnak az arcomra azzal a gondolattal, hogy nekem is pont ilyen lesz hamarosan és pont ilyen boldog leszek én is.

 

Jövő hétre van időpontunk a Kaáliba, nagyon kiváncsi leszek mint mond dr. K. Vajon elkezdhetjük-e a következő lombikot és ha igen mikor? Az augusztusi ciklusomban, vagy csak a szeptemberiben? Milyen gyógyszerre váltunk? Hatásos lesz? A DHEA és a méhpempő tették a dolgukat? Csináltassak fizetősbe egy vérvételt ciklus 1. napján (FSH, ösztradiol, prolaktin, esetleg AMH) hogy lássam mi a helyzet? Van amire nem gondoltam, de kellett volna?

 

Túl sok most a megválaszolatlan kérdés.

 

Fejed sokat ne törd, szőnyeg alá söpörd!

A Kaáli után hatalmas űr tátongott bennem. Olyan űr, amelyet úgy gondoltam, hogy semmivel sem tudok betölteni, a helyzeten nem tudok változtatni, minden tőlem függetlenül történik. A tehetetlenség felőrölte a lelkemet. Viszont a kiborulás elmaradt, helyette - az én amúgy nagyon érzékeny lelkemen -  hideg közöny lett úrrá. Nem érdekelt semmi. A blog sem és más sem. Talán a tehetetlenség miatt. Még magam is meglepődtem, hogy hogy tudok ilyen lenni. Sosem gondoltam volna, hogy ez a fajta hozzáállás nekem megy...nekem, aki annyira sebezhető. Aki amúgy a jelen helyzet töredékét (súlyát tekintve ezrelékét...) sem volt képes soha hosszú lelki válságok nélkül túlélni. Útólag átértékelve ez is egyfajta védekezési mechanizmus lehetett...

 

Hamar rájöttem, hogy ez az állapot tönkre fog tenni engem és a kapcsolataimat is. Új szemlélet kell! Ami segít túllépni és segít visszatalálni a normális kerékvágásba...az életembe. Hogy valójában is részese legyek az eseményeknek, hogy a történéseket magam is megéljem, ne csak külső szemlélődőként - mindent a gyerekprojekten, a szerencsétlenségünkön és sikertelenségünkön átszűrődve - kívülről szemléljek.

 

Úgy ítéltem meg, hogy a lehető legjobb amit tehetek az az, hogy nem fogadom el a jelenlegi helyzetet. Nem fogadom el, nem veszem tudomásul, hogy a mostani állás szerint nem lehet gyerekem. És nem akarok ezzel foglalkozni. Mivel megoldani, befolyásolni, változtatni nem tudok, - hiába kattogok rajta a nap minden percében - akkor legalább  a helyzethez való viszonyom tisztázódjon le. Lehet, hogy önámítás, de úgy döntöttem, hogy nekünk igenis lesz gyerekünk. Egy lombik, nem lombik! Majd a következő, vagy ha az sem akkor majd az azt követő. Minaddig, amíg nem lesz legalább egy olyan petécske, amit meg tudnak termékenyíteni és be tudnak ültetni. Nem vagyok hajlandó tudomást venni a nálam fellelt problémáról. Ma lehet, hogy nem működöm, de majd fogok. A petefészkeim összeszedik magukat és teszik a dolgukat, mert nem lehet másként!

 

Lehet hogy ez ostobaság, de könnyített az életemen. A sikertelenség és folyamatos kudarc boldogtalanná és szomorúvá tett az elmúlt hónapok alatt és már utáltam a bőrömben lenni.

 

Most minden energiám a Balcsi felújítására és a munkára megy el. P.-vel sokkal jobb a kapcsolatom és tulajdonképpen kiegyensúlyozottabb lettem. A babaprojekt foglalkoztat, de nem görcsösen. Otthon keveset beszélünk róla. Azt a rész elfogadtam, hogy nem túl sokat tehetek...ezért valójában lenyugodtam.

 

Összeállítottam azért egy kis "kúrát" magamnak augusztusig, vagyis a következő stimuig, mert amit viszont tudom hogy megtehetek, azt meg is teszem...

A kúra:

 

Letrox (thyroxin)   napi 50 mg

D3 vitamin,           napi 2000 Ne

Dhea                    napi 50 mg

Méhpempő           napi 200 mg

E-vitamin              2 naponta 400 mg

Gravida                2-3 naponta 1db (most leváltottam a Femibiont...nem tudom, hogy jó  

                             döntés volt-e)

 

És ennyi. Nem tudom, hogy ez elég-e, de momentán úgy gondolom, hogy ennél többet nem tehetek.

 

A fogyókúrám is egész jól halad, kb még 1 kg-ot szeretnék fogyni, aztán ez is rendben lesz. Így most egy kicsit az önbizalmam is helyrejött, sok a pozitív visszajelzés, hogy mennnyire látszik a fogyás (én azért nem nagyon érzem...) és hogy mennyivel jobb ez a rövid haj, mint a korábbi. Ha jóban vagyok magammal, akkor a világgal is jobban (el)vagyok :-) És most jobban érzem magam.

 

Lehet, hogy ez az egész badarság, de fejben döntöttem ezekről és eddig ez az új szemlélet jól működött. Egészen tegnapig. Tegnap hajnalban az én férjem nagybácsi lett. Reggel tudtuk meg, nagy volt az örömködés. 4-5 órás szülés volt, minden rendben zajlott. Álmos a napfelkeltével megérkezett! Tökéletes és gyönyörű! Erre én meg teljesen összeomlottam...zokogtam...hát ennyit arról, hogy erősnek akarom mutatni magam...közben meg csak csapongok és rettegek, hogy bekövetkezik az, amit mondanak az orvosok...szemléletváltás ide, vagy oda....

 

De majd ez is lecseng szépen és ismét magamévá teszem az új - nekünk is lesz majd - szemléletet.

 

  

 

 

 

 

 

Vége!

Talán örökre...ki tudja. 

Szombaton volt az első UH. Egy másik dokihoz kerültem, mert dr. K. nem volt bent. Végig nagyon jól voltam a szurizás alatt és nagyon jó megérzéseim voltak. Rég voltam ennyire - szétterhelt, de - boldog és ennyire űberpozitív. Aztán jött a hidegzuhany. 1 tüsző. Igen, nem tévedés, a két petefészkem 7 x 300 Gonalra ennyivel reagált. Sikerült elérni egy olyan ciklust, ami minden nőnek gyógyszerek nélkül és ingyen minden hónapban van...de valójában azt sem. 

A doki csak bámult, majd felvetette az inszem lehetőségét, mire én tájékoztattam, hogy a jobb oldalon nincs petevezetőm, így tök felesleges az inszem. Kínjában, mikor megkérdeztem, hogy most mi lesz, azt felelte hogy el kell mennie konzultálni, mert ha az ő betege lennék akkor befejezné a kezelést, de nem az ő betege vagyok, így konzultál. Ennek sem lett sok eredménye, mert az lett a vége, hogy hétfőn menjek vissza, akkor lesz az én dokim, majd ő eldönti mi legyen. Felírt még gonalt, amit nem is értettem miért tett. Férjem megkérdezte, hogy a több gyógyszertől várható még tüsző? Azt mondta hogy nem. Akkor miért kell még hormon? Nagy csend volt a válasz. De persze elmentünk és további sokezerért megvettük a többi gonalt is.

Hétfőre már teljesen leszedáltam magam agyilag. Csak meredtem előre, már izgulni sem volt energiám. Jött dr. K és elmondta, hogy sokkal rosszabb lett ez az eredmény, mint amire számított, de persze a magas FSH és értékelhetetlen AMH...gyakorlatilag a stimulálhatatlan kategória. Elmondta, hogy lehet, hogy ez az utolsó tüszőm és nem tudja garantálni, hogy valaha valamilyen stimu keretében jobb eredményeket tud elérni.

A javaslata az volt, hogy szívják le ezt az egyet, mert az 1 is sokkal több, mint a semmi. Nálam minden lehetőséget ki kell használni...Ha van benne petesejt, akkor megpróbálják a megtermékenyítést. Tegnap volt a leszívás altatásban. Mindenkinek, aki előttem volt 7, meg 14 meg ilyen számú petesejtje lett. Kérdezgették, hogy az jónak számít-e, mert korábban 9, meg 20 volt nekik. Mondtam, hogy nekem 1 van, és örülnék ha az összes lombikos stimum alatt összességében produkálnék annyit mint ők....kicsit jobban értékelték ezután a saját helyzetüket...és sokkal elégedettebbek voltak a saját eredményeikkel. Mikor felébredtem, már tudták, hogy a tüsző üres. Kb 1 órát bőgtem, mint egy idióta ami arra volt jó, hogy teljesen kifárasztottam magam. Ennyi volt a lombik, vége!

Augusztusban kell jelentkeznem, aztán megbeszéljük a hogyantovábbot, már ha lesz olyan egyáltalán...Egyelőre képtelen vagyok elfogadni, hogy úgy néz ki nem lehet saját gyerekem...

Nem volt erőm dolgozni menni, így erre a hétre asszem kiíratom magam. 

Úgy érzem magam, mint egy szál pitypang, melyet kuncogó gyerekek fújtak szerte szét a világba.

Induljon a banzáj!

Vasárnap végre megjött csütörtök helyett. Jó gyengécske most is...Kicsit megnyugodtam, bár azért reménykedtem, hogy hátha...hátha kihagyhatjuk ezt a lombikos tortúrát. De mivel minden tesztem über negatív lett, így azért tudtam, hogy ez most (sem) jött össze.

Vasárnap Férjecském beadta az első suprefactot, ma pedig már csatlakozott hozzá a Gonal is 300 egységben, ami állítólag soknak számít. Szombat délelőtt pedig ultrahang. Ha van tüsző, jöhet a vérhigító is.

Most már csak annyi a dolgom, hogy kineveljek magamból jónéhány cuki és tökéletes tüszőcskét és petécskét.

Valójában rettegek, hogy nem lesz, vagy csak nagyon kevés...meg hogy túlstimulálódom...

Mindent bele petefészkecskéim, indulhat a banzáj!

Se ez, se az!

Mostanában annyi minden van, nem is nagyon tudok koncentrálni sem a blogra, sem a bébiprojektre. Na meg igazából magamra sem nagyon. Ez jó is és rossz is. Totál fáradt és leterhelt vagyok.
Sokat bosszankodom azon is, hogy P. miért nem segít többet...Úgy érzem, egyedül az én nyakamba szakad minden...

Viszont gyorsabban telnek így a napok, nincs se időm, se energiám , hogy halálra izguljam és aggódjam magam a lombik miatt.

Elindult a balcsi felújítása is, ennek okán teljesen kikupáltam magam pld.: flexi fagyálló ragasztó, lazúr, javítóbeton, folyékony szigetelés, aljzatkiegyenlítő fronton :-) Szerencsére vasárnap kész lesz a burkolás a teraszon, és kb két hét múlva kezdenek a festők is :-)

A ház ránézésre jó állapotban van, de ahogy hozzányúltunk bármihez, hullott szét, mállott, leesett, elrepedt és hasonlók. Sokkal több munka lesz, mint terveztem. Teljesen szét kell verni a terasz és a bejárati ajtó lépcsőjét és újra kell betonozni, meg válik le a ház lábazata, az egész eresz szét van rohadva...nem is sorolom. A kőműves meg csak augusztusban tud jönni ezeket a munkákat elvégezni/befejezni. Ez kicsit olyan, mint amikor nekiállok nagytakarítani. Az elején kétszer akkora kupit csinálok, mint ami volt és átmenetileg rosszabbnak tűnik a helyzet. Itt ugyanezt érzem, ahelyett, hogy haladna és szépülne minden, egyre csak szaporodnak a szükséges munkálatok és egyre nagyobb az átmenetinek vélt káosz.

Mindemellett, hogy végre kb. két hétre békén hagynak a nőgyógyászok, most széttört egy fogam, így a fogorvos matat heti szinten a számban. Valami csapos fogpótlás fog készülni, remélem jó lesz. Mondanom sem kell, hogy enni alig tudok (bár ez a kilóimat elnézve nem is baj :-)). Halmozottan hátrányos helyzetű vagyok, mert a másik oldalam használhatnám, de ott meg decemberben kihúzta a fogamat, szóval nincs nagyon mivel rágjak. Kész őrület. Implantátumon gondolkozom, de így bébiprojek előtt senki sem javasolta, mert nagyon hosszú idő, amíg kész lesz (beépül, begyógyul), nem beszélve arról, ha esetleg nem fogadja be a szervezet. Amikor úgy döntöttem, hogy majd bébikék után megcsináltatom, nem gondoltam, hogy a másik oldal is felmondja a szolgálatot.

Hogy egy kicsit feldobjam a hangulatom, elmentem fodrászhoz. Hát ilyen rövid hajam még sosem volt. Igazi nyári és teljesen szokatlan frizura...pár nap és leülepszik, utána majd szeretni fogom. Így vagyok én a változásokkal :-)

Mivel hétvégente a Balcsin vagyok, így kénytelen voltam beszerezni előre az összes lombikos gyógyszert, nehogy épp ott kelljen elkezdeni a kezelést. Ott tutira nem tudok gyógyszert intézni hétvégén...mert ugye ezeket nem tartják a gyógyszertárak, csak rendelésre meghozatják, ha előre kifizeted. Ma így tettem, elvileg ma még át is veszem a Gonalt. Ezen a hétvégén ketten leszünk a burkolóval, mert drága férjecském fiús bringatúrára megy...nem is tudom, hogy fogom megszúrni magam egyedül. Még sosem csináltam...

A lombik miatt (és minden más miatt is, pld: fogtündér) elég sok lesz (volt is és lesz is) az egészségügyi kiadásunk, ezért múlt héten nyitottam egészségpénztárat, mert nekem eddig még nem volt. Nem is mondta senki, hogy az miért is paraktikus és jó. Már jóval korábban beléphettem volna valahova...Most azért örülök, mert a fogorvos és a lombikos cuccok is elszámolhatóak lesznek  már így.

Ma vagyok a 28. cn-on, de nyoma sincs mensinek, vagy premensis tünetnek. Egyszóval semmi. A cicim kicsit érzékeny, két napja újra izzadok éjjelente és a hőm is fura. Ebben a ciklusban az emelkedett hőm 36,8-36,9 C között mozgott végig, és ezt még most is tartja. Eddig 37.1-37.2 volt mindig az emelkedett hő, ha visszaesett 36.8-ra akkor tudtam, hogy 1-2 nap és megjön. Most nem tudom mi van.

Persze teszteltem is, tegnap is és ma is, de teljesen negatív. Kétfélét is próbáltam, de semmi. Most akkor mi a szitu? Babás sem vagyok és meg sem jön? Tudom, hogy még "csak" a 28. napon vagyok és az semmi, megjöhet egy-két napon belül és az még nem jelent bajt, de nekem sosem szokott késni, soha, soha. Nem lehetek ennyire peches, hogy pont a lombikos ciklusom hülyül meg teljesen! Így most se mensi nincs, se kezelés! Ha sokat csúszunk, nem kezdjük el dr. K szabija miatt. Mi van, ha valami nagyobb gond van?