Hcg

Hcg: 0.1


Ez a kérdés elég erősen eldőlt....


Várom, hogy visszahívjon Krizsa doki és elmondja a hogyantovábbot.

Negatív

Megint nem sikerült, az eredmény: negatív

Kivárós

Hát kemény vagyok, két napja azt mondogatom magamnak, hogy nem tesztelek szerda előtt, nem tesztelek szerda előtt.

Tegnap óta valahogy sokkal idegesebb vagyok, már asszem nagyon izgulok. Holnap szerda, már csak egyet kell aludni. Ha szétfeszülök is, de kivárom a holnapot.

Számottevő tünetem továbbra sincs.

A múlt hét olyan gyorsan eltelt, de tegnap óta lelassult az idő.

Vajon mit rejteget nekünk a holnap...???

Tünetmentes

Hétfő óta itthon vagyok. Teszek-veszek, de csak finoman. Próbálok odafigyelni mindenre, hogy ne erőltessem magam, ne hajlongjak, emeljek stb. Na jó, tegnap itt voltak a férjem öccséék az édes ici-pici-cuki  - úristen már 3 hónapos - kislegénykével és hát nem bírtam ki, hogy ne vegyem fel úgy vagy 50-szer. Már 5,5 kg. Igazi nagyfiú. A köztünk lévő misztikus kapcsolat továbbra is érezhető minden pillanatban :-) Rengeteg energiát ad.....

Kicsit sem bánom, hogy nem kell dolgozni, élvezem a semmittevést. Merthát nem csinálok semmit, de tényleg. Totál ellustultam és nagyon élvezem :-) Csak amit muszáj, főzés, mosogatás, mosás, ilyenek. Semmihez sincs kedvem. Olyan jó, hogy egész nap csak netezem, filmezek, gondolkodom, elintézem amikre mostanában nem volt időm.

Tegnap például rendeltem magamnak két pár Tamaris csizmát...mert megérdemlem....de főleg mert kihagyhatatlan áron volt.....(olyan jó, hogy simán szörfölhettem és válogathattam órákon át...).ma meg egy halom bio gabonát is rendeltem. 

Így azért nem telik annyira lassan az idő, mint ahogy számítottam rá. Szerencsére :-)

Csak ez a fránya clexane ne lenne. Két napja este a jobb oldalam volt soron. Már a beszúrásnál éreztem, hogy fáj, jobban mint szokott. Mikor kihúztam úgy két csepp vér ki is buggyant a tű helyéről. Nem gond, máskor is volt már ilyen, bár csak gombostűfejnyi mennyiségű vérrel. Kb két óra múlva elmentem pisilni és amikor hozzáértem a hasamhoz nagyon megijedtem. El is kaptam a kezem, olyan gyorsasággal, mint amikor a forró tepsihez nyúlok. Hát nem hülyülök, egy nagyobb ping-pong labdányi beton kemény kitüremkedés nőtt a hasamra. Nagyon megijedtem, felülnézetből pont olyan volt, mintha lenyeltem volna egy labdát. Elég rémisztő volt. Na aztán elkezdett fájni is, feszíteni meg minden. Én úgy beszartam, hogy sírva fakadtam. P. mondta, hogy ne aggódjak, eltaláltam egy eret és most, hogy lassabb a véralvadás, szép vérömleny keletkezett. Ezt én is tudtam, csak épp azt nem, hogy a vérem mikor méltóztatik megalvadni és ennek fényében vajon mekkorára fog duzzadni ez az izé....rámtört a miért épp most kell elvéreznem para.....

Nagy nehezen elaludtam. Reggelre puhább lett, kicsit laposabb, viszont szélesebb. Szétterült a haematóma. Reggel beszéltem a háziorvossal, aki megnyugtatott. Bár azért hozzátette, hogy ilyen nagyra nem kéne nőnie és ha növekszik, ahelyett hogy apadna, akkor meg kell néznie. Szerencsére nagyobb nem lett. Jelenleg már nem türemkedik ki a hasfalam síkjából, de még ki lehet tapintani. Most már úgy teniszlabda méretű és erősen sötétlila színű, pont mint akit hasba rúgtak....Remélem mielőbb felszívódik. De jelentem, a jelek szerint túl fogom élni :-)

Azóta azért minden este remeg a kezem, mikor a bal oldalamat szúrom...most egy ideig csak azt tudom....

Tényleg, ezt már akartam kérdezni, hogy az   utro-t és a vérhigítót ilyenkor meddig adják? Végig az első trimeszterben?

Szóval tegnap óta semmilyen tünetem nincs. A hasfájás elmúlt és minden kísérőjelenség is. (pld: fáradékonyság, pisilés végén elszorító érzés) Esküszöm a cicim is kisebb lett....(bezzeg a hátsóm láthatóan nagyobb.....)

Néha érzem a hasam és van egy-két szurkálás, de ennyi. Azaz semmi. 

Ráparáztam erre. Ha sok a tünet azért aggódsz, ha kevés, akkor meg azért. 

Valami emésztési mizéria lehet nálam is, mert estére általában felfújódom - én nagyon ritkán szoktam csak - és kb kétnaponta székrekedésem van. Lehet, hogy ez az egész amiatt van, hogy most nem figyelek a diétára és össze-vissza eszem mindenféle olyat, amit az elmúlt hónapban tiltólistára tettem. 

Egyelőre nem vérzek, nem barnázom és nem szexelek...

Zavar ez a tünetmentes állapot. De ki tudja mi a normális....

2. lombik

Jó ideje nem jelentkeztem már, igazából azt sem tudom hol kezdjem.

Augusztus óta rengeteg minden történt és hát nem éppen jó, boldogsággal eltöltő dolgok. Először is a fogam, vagyis a helye a mai napig nincs még rendben. Utóbb kiderült, hogy azért fájt annyira húzás után, mert a vérdugó (alvadt vér, ez tölti fel a fogüreget és ezt tartja gyakorlatilag az összevarrt íny. Később ebből képződnek a sejtek és tulajdonképpen az íny, ami kitölti majd a fogüreget). Ennek az lett a következmény, hogy egy hatalmas kráter tátongott a számban, amiben a kihúzott fog melletti fogak teljes gyökere és a csont szabadon volt, mert nem védte semmi. Ez okozta a fájdalmat. Az orvos szerint kb 6 hónap lesz a gyógyulás, mire feltöltődik a teljes üreg. Most már azért nem fáj szerencsére, csak nehéz tisztán tartani és azért hidegre-melegre érzékeny. Mostanában kellene majd mennem vissza kontrollra...

Augusztus 17-én volt a házassági évfordulónk, rá egy napra megjött így kezdődött az új,  nekem nagyon long protokoll. Kezdtem a Marvelont és hát brutális volt. Az első szem után visszatértek az alvászavaraim és a mérhetetlen éjszakai izzadás. Volt, hogy 5x öltöztem át éjszaka és még a hajam is meg kellett szárítani. Először csak ez volt, ami 1-2 hét után teljesen kicsinált, hiszen nem tudtam nyugodtan pihenni. Ideges voltam, totál felborult a hormonháztartásom. Volt hogy dührohamom volt, aztán meg sírógörcsöm. Hívtam Krizsát, de azt mondta hogy nem hagyhatom abba a tablettát, bírjam ki, legfeljebb nem szedem 42 napig, hanem előtte pár nappal leállítjuk. Hát köszi...

Ha ez nem lenne elég már úgy önmagában, anyósom térdprotézis műtéten esett át, 4 hétig volt kórházban. Addig el kellett látni apósomat, főzni , mosni, vasalni, kajával felpakolni, anyósomat látogatni, ruhákat-kajákat hozni vinni. Iszonyat volt. Még most is mankózik, lesz vagy 5 hónap a gyógyulása. És hát hogy nehogy a férjem tudjon kicsit többet segíteni, amikor megháromszorozódtak a feladataim, becsípődött a dereka. Kb két hétig csak nyögött, alig bírt mozogni. Na még őt is ki kellett szolgálni...Komolyan ott tartottam, hogy elutazom, elköltözöm, vagy akármi, egyszóval kivonom magam a forgalomból. Nem tudom mikor volt ilyen rossz időszakom. Talán még sosem...

Aztán mikor azt gondoltam, hogy már nem lehet rosszabb, kiderült, hogy mégis. A balatoni felújítás keretében pár hete a szennyvízcsatorna bekötést kezdték el. Nem szaporítom a szót. Kiástak egy irdatlan nagy 4,2 m mély aknát  a kertemben, kitépték a villanykábelt a földből és egyben a villanyórából, feltörték az aszfaltozott kocsibejárót, majd ezután délután közölték, hogy nem találják a csatorna csonkot, úgyhogy ők akkor itt be is fejezték....azt hittem leütöm őket. Annyit elértem, hogy az életveszélyes gödröt legalább temessék be,mert nem szeretném, ha a szomszéd gyereke beleesne és ott halna meg. Fizetni persze még nem fizettem.... Azóta tárgyalásba vagyunk a vízművel, de gyakorlatilag azóta semmi sem történt, még a villanyt sem csinálták meg, mert kell hozzá E-on engedély, hogy a lezárt plombált órát a villanyszerelő kinyithassa. Már össze sem számolom mennyi kárt okoztak...és hát csatornám az nincs, de még csonkom sem, amire rá kéne kötni. Brutális mennyire balfaszok (sorry) voltak, ha nem vagyok ott háromszor ennyi kárt csinálnak. A kertem olyan mintha atomtámadás érte volna...kész vicc az egész...

És mindezeket fejelte még meg a munka, vagyis pontosabban a munkahelyváltás. Tulajdonképpen a főnökömék (vagyis már volt főnököm, mert július óta máshol lett nagy ember), anélkül, hogy leültünk volna beszélni az új lehetőségekről (ezekről írtam már korábban) a feladatokról és a pénzről, egyszerűen elindították nélkülem a kilépő papírjaimat a hivatalba és közölték, hogy akkor szeptember elsején én már a Kormányhivatalnál dolgozom. Amikor kérdeztem, hogy jó, de mint ki, mit fogok csinálni és mennyiért, arra az volt a válasz hogy majd megbeszéljük...Kiborultam. Hogy annyira nem vesznek emberszámba, hogy leüljenek velem, nem vagyok egy bábu, akit ide-oda rángathatnak. Hadd legyen már beleszólásom a saját életem alakulásába!!! Kész téboly. Igazából erről volt szó már korábban, de azt beszéltük meg, hogy választások után megyek csak át, ha meg tudunk állapodni. Aztán kiderült, hogy úgy gondolták, hogy én lennék a kormányhivatal adatvédelmi biztosa. Na ez kiverte a biztosítékot, kértem egy időpontot és elmondtam a (régi) főnökömnek,  hogy ha ez az egyetlen feladat amire alkalmasnak gondolnak, akkor sajnos én ebben nem leszek partner. Nem leszek adatvédelmi biztos...ha csak erre kellettem volna, akkor nincs is értelme hogy átmenjek a Kormányhivatalba. Végül aztán mindenképp szerette volna hogy menjek és ígéretet tett, hogy az adatvédelmet valaki más kapja majd meg.  Így vele tartottam az új helyére. Végül a feltételekben sikerült megállapodni, de a munkában még nem.....Mindent keresztülhúzott ez az egész, hiszen mindent úgy igazítottam, hogy október közepe előtt nem kell váltani. A szabimat, a lombikot...addig minden lezajlott volna. A teljes rendszer bedőlt. A szabimat kifizették, a  munkáról meg majd később, egyelőre nem szeretem.....de ez még változhat hisz pár hete vagyok ott. A lombikos stimu is pont azon a héten kezdődött, mikor kezdtem az új helyen.

Időközben szeptember elején elkezdődött a nagy éves orvosi vizsgálat, amit a munkahelyem (önkormányzat) szervez és fizet. Minden évben megyek, van vér vizelet és általános vizsgálatokon túl kardiológia, bőrgyógyászat, fülészet, szemészet, nőgyógyászat, egyszóval szinte minden. A fogamzásgátló megtette hatását, a TSH-m az 50mg letrox ellenére elszállt, az INR-em 0,78 lett, erős vérszegénységgel. Minden, amit az elmúlt fél évben rendbetettem és felépítettem - ide értve a lelki egyensúlyomat és az érzelmeim konszolidációját is, valamint a fontos értékeim beállítását diétával, mozgással, gyógyszerrel, stb.- teljesen hazavágta pár szem ösztrogén...A kilókról nem is beszélve, masszív 1 kg jött rám hetente.

Kezdhetem újjáépíteni magam...

 Szeptember  12-re volt időpontunk Krizsához. Reméltem, hogy leállít végre a marvelonról, mert  addigra olyan állapotban voltam, hogy nem ismertem magamra. Mintha valaki kívülről irányította volna az érzéseimet és a gondolataimat. Nem tudtam uralni őket és tulajdonképpen magamat sem. Egyszerűen nem voltam önmagam. És hát addigra már szinte 1 hónapja nem aludtam normálisan.

Ezért hanyagoltam a blogot is. Annyira felkavart, hogy egyszerűen nem tudtam olvasni a bejegyzéseket, mert állandóan sírógörcsöt kaptam, legyen az akár jó (pld: Cicmorgó, Fella, Martina :-)), vagy rossz (pld: Heniiii :-() hír. Utólag is bocsánat...

13-án vettem be az utolsó fogamzásgátlót és rá 5 napra indult a stimu.

Closty + 4 Merional+clexane+aspirin protect. Reggel meg Letrox. 

Emellett szedtem a vitaminokat is méhpempővel és persze Dheát.

A 8. napon volt Uh, ami múlt csütörtökre esett. A jobb oldalamon két tüszőt talált, az ép bal oldalamban megint semmit. Igazából nagyon örültem, ez pont kétszer annyi, mint a múltkor, hiszem akkor csak 1 tüsző volt és az is üres. Nagyon örültünk, megkétszereződtek az esélyeink :-)

Azért itt megjegyezném, hogy a marvelon abbahagyásával nem szűnt meg az éjszakai izzadás. Azt gondoltam, hogy persze, mert ez a töménytelen hormon idő, míg kiürül. De lehet hogy nem erről volt szó. Amint kimondták, hogy van mégpedig két tüsző, én azóta nem izzadok. Lehet hogy ez az egész már pszichoszomatikus, annyira rettegtem, hogy nem lesz egy tüsző sem, hogy megcsináltam a bajt magamnak. Ez persze csak egy elmélet...

Múlt vasárnapra kaptuk a következő időpontot, addig naponta kellett még szúrnom 4 ampulla Menopurt. Erre váltott Krizsa a Merional helyett az utolsó 3 napra, mert hátha jobban reagálok rá. Az ultrahangon ugyanúgy csak két tüszőt látott a jobb oldalon. Azért bíztam benne, hátha lesz még. Azért a biztonság kedvéért megnézte a bal oldalam is. Egyszer csak elkezd méreteket diktálni az asszisztensnek. Ledöbbentem, egyből kérdeztem, hogy van tüsző? Azt mondta igen, majd elkezdett egy újabb méretet diktálni...én már csak: KETTŐ????  Nyh:  7,5 mm.  A vasárnapot négy tüszővel zártuk. :-) Ez a menopur nagyon bejött :-) Lepkét lehetett volna velem fogatni. Hétfőn este kaptam két Ovitrellt és szerdán mentünk leszívásra.

Szerdán leszívták a négy tüszőt, de sajnos csak kettő petesejt lett.  A múltkori nullához képest nekünk ez is nagy boldogság volt. Ezután jött az izgalom, megtermékenyülnek-e vagy sem. Másnap, azaz csütörtökön délelőtt telefonáltam, az embriológus nagyon kedves volt, az első mondata ez volt: " Hát "U2" ez kettőből kettő. Azt mondta szépek, mindent időre csináltak és akkor holnap, azaz most pénteken vissza is ültetik. Szerintem egy kisebb infarktuson estem át....

Nagyon féltem, nehogy legyen valami a kisbabáimmal még a hátralévő időben. Ezután nagy megnyugvás volt, amikor pénteken azt mondták, hogy az egyik babó 4 sejtes, a másik pedig 6. Én nem nagyon tudom, hogy ez jónak számít-e, de ők azt mondták hogy igen. Én elhittem :-)

Ez volt a DHEA tesztidőszaka nálam, asszem jól vizsgázott :-) 3 hónap alatt szuper teljesítmény. Bár valójában nem tudom, hogy ettől lett-e ez a jelentős javulás...vagy csak a jobb hormonszurik....de talán mindegy is. Én azért azt gondolom, hogy ez mindenképp segített. Ezt az is alátámasztja, hogy csináltattam újabb AMH vizsgálatot 2,5 hónap szedés után és az addigi kisebb, mint 0,1 helyett 0,16 lett. Ez tudom, hogy nem sok, de az eredeti érték másfélszerese. Nekem ez is számít és szerintem másnak is.

Beültikor  10 mm volt a nyh. Remélem ez elég lesz, hogy egy jó időre befészkeljék magukat a kis drágák.. Amúgy meg gondolom az utrogestan-tól még vastagszik.

Tegnap két babika költözött a pocakomba. Nagyon fura minden.

Már most halálra aggódom magam. Olyan fura mikor pisilek, a végén legalábbis olyan elszorító érzés. Aztán rendesen szurkál-fájdogál a hasam, ezt sem tudom hogy normális-e. Vérezni szerencsére nem vérzek, nem is barnázom. De azóta szorítom a hasam valahogy, mintha félnék, hogy kiesnek...tiszta hülye vagyok. Lehet hogy emiatt is fáj a hasam. Igazából nem tudom mit tegyek, mivel tehetném a legjobbat. Nagyon várjuk már őket és mindennél jobban akarok rájuk vigyázni. A hasam  olyan mensi szerűen fájdogál, olyan mindjárt megjön érzés szerűen. És sokat szurkál. Aztán meg hol feldagad egészen alulról, hol meg visszamegy. Naponta kb 20x tolom le a gatyám - bárhol, bármikor - hogy megnézzem mi folyt ki, nehogy vér legyen...aztán lehet hogy az utro ilyen kicsorgós fajta, nem tudom én még nem használtam. Remélem csak a felesleges utro távozik és nem pedig valami fertőzés okozta folyás ez.

Egyelőre jövő héten itthon maradok - kicsit sem gáz,mikor még csak két hete vagyok itt az új helyen... - de nem érdekel....lehet hogy el kéne bent mondanom????? - figyelek az utrora, lelkesen szúrom a clexane-t, szedem az aspirin protectet, a letroxot, a vitaminokat, a folsavat. És figyelek és várok, figyelek és várok...örökkévalóságnak tűnik az előttünk álló két hét.

Nagyon Boldog Vagyok és Rettegek...

 Bárcsak előre tekerhetném az időt.....

Ez sem a fogtündér műve....

Röviden tudni kell rólam, hogy a fogaimról azt hittem, hogy teljesen rendben vannak. Na nem a kinézetük, hanem a minőségük. Kb 1,5 éve gondoltam, hogy azért megnézetem így babaprojekt előtt, mert én aztán felelősségteljes, előre gondolkozó, prevenciószerető kismama-jelölt vagyok ám!

A fogorvosom gyerekkori barátom, a szüleink összejártak kicsi korunktól.

A lényeg, hogy eddig a döntésig nagyon büszke voltam, hogy nekem összesen 3 tömött fogam van és kész. (35 évesen én ezt szép eredménynek tartottam) Persze kezdtük a "nahát ezeket a bölcsességfog-kezdeményeket el kell távolítani" -val, majd folytattuk a kis lyukacskák betömésével. Most már sok tömött fogam van és a három régi tömött fogból két gyökérkezelt. 

Az első krízis a nászutunk utolsó csodálatos reggelijénél kezdődött, amikor egy nagy roppanást hallottam, szinte az egész agyam beleremegett. Már vártam, hogy darabokban fogom kiköpni a fogaimat, de nem. Még jó hogy utolsó nap volt, jó lett volna a Maldivos nászutat fogfájással végig szenvedni.... Mikor hazajöttünk, bejelentkeztem. Sajnos a fogam szanaszét tört, csak a tömés tartotta egybe. Még a gyökér is eltört, nem lehetett megmenteni. 3 darabban, kb 2 óra alatt távolították el. Hát ez volt  a bal felső 6-osom. Szóba került mindenféle pótlás és implantátum, de a babaprojekt miatt úgy döntöttem, hogy ez még ráér. Azóta a bal oldalam rágás szempontjából elég vacakul működik.

A fogdoki állandóan piszkált egyébként, hogy legalább a jobb felső bölcsesség fogamat húzzuk ki, mert annak kint van a csücske és látja hogy romlik. Elvileg tavalyra beszéltük meg, de csináltam magamnak egy olyan arcüreggyulladást, ami vagy 2 hónapig eltartott és a fülész nem engedte, hogy kiműtse, mert félő volt hogy átszakad az arcüreg. Így elodázódott ez az egész és bevallom emiatt az arcüreg átszakadás miatt, meg amiatt hogy nekem annyira pici a szám, hogy még ő sem tudta hogy hogyan fog hozzáférni a leghátul lévő szinte ki sem nőtt fogamhoz...beszartam. Nem erőltettem a dolgot. A júniusi lombiknál már nagyon leszidott, hogy mi van ha összejön és a fog meg bedurran...ő nem nyúl hozzá babásan, mert a gyógyszerek javát nem szedhetem majd.....nem adhat olyan érzéstelenítést sem amit kellene.....na megígértem neki, hogy ha nem sikerül, a következő lombik előtt nyáron kioperálhatja.

Mielőtt erre sor került volna a lombik után,  a Fogtündér ördögsátán gondoskodott róla, hogy újabb munkával lássam el a tisztelt doktor urat. A régi gyökérkezelt másik fogam szintén széttört. Már láttam a jövőt, jól kiszedi ezt is 3 darabban és semelyik oldalon sem marad majd rágó fogam normális...Nem így lett. Szerencsémre (ma már tudom, hogy ez kicsit sem volt szerencse...) úgy tört a fog, hogy nem kellett kihúzni, hanem elindult egy szép hosszú kezelés, amelynek a vége egy csapos koronácska lett. 

Ezt követte úgy 3 hete a bölcsességfogam eltávolítása, ami nem volt olyan nagyon rettenetes ahhoz képest, amire számítottam. És nem mellesleg az arcüregem sem szakadt át. 

Szóval az elmúlt 3 hétben nagyon örültem, korona bent, bölcsesség fog kint. Lezártunk egy kb 6-7 hete (amúgy meg 1,5 éve) tartó tortúrát. Megnyugodtam, hogy most aztán már minden ok, mindent megtettem, Babika jöhet, itt gond már nem lehet. És újra tudok normálisan rágni!!! Legalábbis a jobb oldalon.

Az örömöm múlt csütörtökig tartott.

Arra ébredtem, hogy a frissen megkoronázott fogacskám fáj. Nem gondoltam én akkor rosszra, a tippem az volt, hogy éjszaka nagyon szorítottam az állkapcsom és a fogaim (sajnos szoktam ilyet, talán az idegtől...) és majd elmúlik. Péntekre már annyira fájt, hogy be kellett vennem Flektort és dolgozni sem mentem. Gyorsan fel is hívtam a dokim, hogy mi a helyzet, aki épp Krétán töltötte és tölti igen hosszú 3 hetes nyaralását. Hát ez remek. Mondta, hogy fogselymezzek, öblögessek, stb, ha rosszabb hívjam, majd kitalál valamit. Rosszabb lett, hívtam, de nem tudott segíteni, mert szombat volt...ő meg Krétán....

Kerestem itt nálunk egy dokit (hát nem volt egyszerű, itt halott minden, még egy szar ügyelet sincs, istenem, egészségügy...Magyarország...)

Persze ez magándoki volt, de nagyon rendes. Öröm az ürömben, hogy kiderült, az én dokim tanítványa volt, így volt ám protekció és egyedi bánásmód. Ennek ellenére nem volt egy finomkezű doki. Telefonon felhívtam a dokimat Krétán, aki beszélt az itteni orvossal és abban maradtak a röntgenem alapján, hogy nincs más megoldás, ki kell húzni a frissen megkoronázott fogam. Akkorra már egyébként az arcom is elkezdett dagadni mert a fog feletti íny gyulladt be, állítólag valami tályogos fertőzés indult el. Ezt a fogamat is kihúzták, majd összevarrták. Rossz volt...

Nem akarom részletezni, hogy mennyi időt, munkát és pénzt áldoztunk arra, hogy ezt a fogat megmentsük. A koronámat is 3.-ra sikerült úgy elkészíteni, hogy be lehessen tenni a helyére. Most meg alig 3 hét után ki kell szedni. Ablakon kidobott idő és pénz volt csak. Ez azért bosszant.

De sokkal jobban bosszant az, hogy a fájdalom nem múlt el. Szombat reggel húzták ki, azóta kb egy doboz flektort megittam, amit már kivet magából a szervezetem, totál hasmenést kaptam tőle...

Se tegnap, se ma nem mentem dolgozni, mert olyan vacakul vagyok. Szombat óta 1000 mg-os Augmentin duot szedek és semmi. Mindent betartottam, nem ettem és tettem amit nem szabad, jegeltem rendesen, szedem a gyógyszert, tisztítom a sebet, 3x öblögetek sós vízzel naponta. Nem értem miért nem javul!!!!!!!!!

Pénteken utaznánk Balcsira és Bükfördőre házassági évfordulózni motorral. A bukósisakot fel sem tudom jelenleg venni, mert úgy fáj, pont ott nyomja. Nem tudom mi lesz. Jó legfeljebb autóval megyünk...de akkor is. Így nem lesz kellemes a masszázs sem, nem tudok feküdni az arcom jobb oldalán és hát nem utolsó sorban fáj.  Kiakadtam.

Este 20:00-ra van ma időpontom lézerezésre, ami segíti a seb gyógyulását, remélem lesz ott doki is, mert akkor megnézetem és megkérdezem, hogy miért nem múlik a fájdalom. Végülis fogam már nincs...

Miért nem húzza le a gyulladást az antibió? Mi van ha nem tudják kiszedni pénteken,-  amikor utaznánk -  a varratokat? Mi van ha rossz fogam húzták ki? 9 hónap alatt -3 fog!!!

Milyen érdekes, hogy a tavalyi ugyanilyen fogzűr a nászút utolsó napjától volt, most meg ez a házassági évforduló előtt közvetlenül. Ez most rossz ómen???? Akkor még 26 házassági évfordulónk lehet, mert ennyi fogam van még.....

Asszem kikészültem ettől a hat napja tartó fogfájástól....

Íme a folytatás!

Ma reggel a Kaáliban kezdtünk. A nővérkék azt mondták, hogy vannak 3-an előttünk és van 4 punctio is, szóval sokat kell várni. Ehelyett 1 óra alatt végeztünk is.

Lesz folytatás! Nem az augusztusi ciklusban, amit reméltem, de lesz. Más protokoll, más gyógyszerek, más módszerek. Remélem jól döntött a mi doktorunk a protokollt tekintve.

Nem bíztatott, de nem is lombozott le. Azt mondta, hogy azért mert júniusban nem volt pete, ez nem jelenti azt, hogy nem is lesz. Persze ígérni nem tudja.

Ez a protokoll long lesz, nagyon long...fogamzásgátlóval kezdünk kb 35 napra, következő ciklus 1. napjától. Ez olyan vicces, az ember azért megy oda, hogy babája legyen, aztán fogigátlót kap. Én életemben egyszer, 18 évesen szedtem kb 6 hónapig. Nem nagyon van rutinom....Jó valójában ez ösztradiol pótlás....Őszintén bízom abban, hogy ha abbahagyom, az pont olyan lesz, mint amikor megnyomom a reset gombot és teljes gőzzel újraindul a rendszer. Ki tudja, hátha tényleg beindul ettől a petefészkem.

Majd ha letelik a fogamzásgátlós idő, az 5. gyógyszermentes napon újra clostylbegyt (kicsit nosztalgikus SOTE-s érzésem van, csak időközben eltelt 8 hónap...) amit Merional fog kiegészíteni (SOTE-n Fostimont kaptam mellé) kétnaponta. Számításaim szerint 17-e körül jön a nem várt, majd a 35 nap...gyanús, hogy ebből már csak október elejére lesz valami. Az egész úgy 50 nap lesz, ha jól saccolok.

Szeptember 12-re kaptunk időpontot, akkor lesz ultrahang és akkor beszéljük meg, hogy pontosan mikor hagyhatom abba a Marvelon tablettát. (sosem hallottam még erről a bogyóról). Kicsit fura, mert a doki nem mondta, hogy ultrahang is lesz és a nővérkék jól kiokosítottak, hogy hát az mindenképp kell, mert meg kell nézni, hogy van-e ciszta, mert ha igen, nem indulhat a kezelés. nem akartam mondani, hogy ezt én pontosan tudom, de a múltkori előtt sem nézett a doki ultrahangot...(ezért én nézettem privibe, biztos, ami biztos...). De ez megnyugtató. Amúgy pont 12-re, csak épp augusztusra van időpontom UH-ra (kicsit féltem, hogy most sem néz majd meg és hát a brutál adag gonal ki tudja mit tett a belső szerveimmel, ezért inkább elővigyázatosságból előre foglaltattam időpontot.) De akkor még nem tudtam, hogy nem kezdünk most, így asszem le is fogom mondani. Meg így, hogy ők megnéznek majd, már nem is szükséges. 

Ebben a hónapban sem tudtam eldönteni, hogy volt-e peteérésem, vagy sem. A hőmérő szépen mutatta, de az ovuteszt nem. Vagyis az egyik nem. Kétfélém van most, egy nagyon érzékeny 10-es és egy 20-as. A 10-es pozi lett, de a 20-as negatív 3 nap egymás után. Ma már a 10-es is negatív lett. Vajon mennyi LH kell az ovulációhoz?

Ezt azért is kérdezem, mert amikor az alaphormon panelemet csinálták, akkor előírták, hogy milyen ovutesztet vegyek (10x annyiért mint ezek). Az a teszt 35-ös érzékenységű volt. Gondolom nem véletlenül. Lehet hogy a 10-es LH semmihez sem elég? És csak áltatom magam, hogy van esélyünk spontánkodni :-)

Ahogy számolom, pont 17-én, az 1. házassági évfordulónkon kell megjönnie. Remélem nem teszi. Mekkora lenne ha aznap derülne ki, hogy nem lesz kezelés...jajj, azért sokat gondolok erre, hogy hátha most....Múlt hónapban is pont ezt gondoltam, mert akkor meg a szülinapomra vártuk. Ennél szebb szülinapi ajándékom nem is lehetne, gondoltam. De ahogy a mellékelt ábra mutatta, rosszul, nagyon rosszul.

A 20-ai hétre kivettünk egy hét szabit, lemegyünk Balcsira, hogy haladjunk is valamit. Meg azért kicsit nyaralunk is remélem. Motorral megyünk, úgyhogy se szerszámokat, se fűnyírót se mást nem tudunk vinni, így van esély, hogy nem melózzuk végig a hetet. Ismerem magam, tudom, hogy takarítottam volna, meg lépcsőt festenék és hát őszintén nem erről álmodtam házassági évfordulós kényeztetésként.

A férjecském idén bekeményített, azt mondta, hogy  a nászutunk a következő 3 évi nyaralásunkat kitette, úgyhogy idén biztos nem megyünk nyaralni. Ezt azért sajnálom, mert már nem kell egy vagyon ahhoz, hogy az ember elutazzon valahova last minute-ba, vagy kuponnal. De sajnos hajthatatlan.

Erre én jól bekeményítettem. megmondtam, hogy akkor viszont a házassági évfordulón menjünk el két napra valahova, mert nem akarok sem a Balcsin dolgozni, sem pedig a motoron ülni ezen a napon. Kényeztetésre vágyom, nekem is járhat két nyamvadt nap, amikor nem kell főzni, semmit sem tenni és az emberek értem vannak és kiszolgálnak.

Nehezen emésztette meg, de asszem belátta, hogy hajthatatlan vagyok. Ki is néztem egy szállodát közel a Balcsihoz, hogy ne kelljen utána azért órákat hazamotorozni. Bükfürdőre megyünk, épp ma foglaltam le két napra a szobát. Hát ne tudjátok meg, szinte mindenhol teltházas az augusztus, kész szerencse hogy volt szoba. Bár az is igaz, hogy nem arra a két napra amire kértem, hanem egy nappal később, azaz pont az évfordulón érkezünk. Jobb lett volna azt a napot teljes egészében ott tölteni, de így is jó lesz. Délelőtt majd motorozunk egyet és 14:00-re megyünk oda, mert akkortól lehet elfoglalni a szobát. 

Azért készülök egy kis meglepivel is, megrendeltem egy páros masszázst és hát magamnak egy lávaköves masszázst és egy lótuszvirágos holisztikus fürdőt.:-) (aranyárban basszus....) Alig várom. Na meg feldíszíttetem a vacsiasztalunkat aznapra és ha sikerül, valami kis behűtött pezsit is intézek a fogadtatásunkra. 

Na most érzem úgy magam, mint egy idióta! Ezt nem az én férjemnek kellene mind intéznie, hogy meglephessen???!!!!! Nálunk néha fordítva működnek a dolgok...Kicsit azért bánt, hogy őt ennyire nem érdekli az 1. házassági évfordulónk. Ha ez az 1. nem, akkor az 5. már eszébe sem fog jutni...

Rám fog férni egy kis kikapcs minden szempontból. Végigpörögtem az egész nyarat a munka és a Balcsi miatt, míg mások különböző szigeteken süttették a hasukat. Most rajtam a sor...éljen a Magyar tenger!

Munka ügyben amúgy semmi változás, még mindig nem nagyon tudok részleteket. Főnököm újra azt mondta, hogy majd jövő héten leülünk beszélni. Nagyon kiváncsi leszek. De jó hír, hogy kaptam ajánlatot, hogy maradhatok itt ha akarok, mert újra kineveznek 4 évre, ha összejönnek a dolgok. Ez azért megnyugtató, így attól nem kell tartani, hogy ha ez az új lehetőség nem jön össze a pénz miatt, akkor itt maradnék parlagon :-)

Tartok azért ettől a fogamzásgátlótól, de remélem, nem zavarja be nagyon a működésem, nem fogok hízni, nem leszek rosszul, vagy hasonlók. A Dhea is vizsgázik nálam most. Ha a következő stimu nem lesz jobb, akkor asszem abba fogom hagyni a szedését. Addigra kb 3,5 hónapja fogom szedni. Ennyi idő alatt már hatnia kéne szerintem.

Nem adjuk fel, megyünk tovább, haladunk a mi kis utunkon és előbb, vagy utóbb, így vagy úgy, de el fogjuk érni a célunkat! Hajrá peték, hajrá új protokoll, hajrá új remények, hajrá 2.lombik!