Számtalanszor

Karácsony óta számtalanszor voltam holtponton...

Igazából maga a decemberi ünnepek is "érdekesen" teltek, például amiatt, hogy az én férjecském semmit, de konkrétan semmit sem vett nekem ajándékba....

Aztán jött a szintén kesze-kusza Újév, amit gyakorlatilag a válás gondolatáig fajuló veszekedések tarkítottak. Nyilván ezért sem voltam túl aktív az elmúlt hónapokban. Ezúton is gratulálok mindenkinek, aki azóta világra hozta csodálatos gyermekeit, vagy épp újabb csodákat hord a szíve alatt. :-)

Eldöntöttem, hogy szeretnék végre egy lakást  Budapesten, mert a közlekedés egyre rosszabb, ma is 2,5 óra alatt értem be dolgozni. Ez az utazgatás kiveszi az életerőmet...és minden olyan idő, ami másnak szabadidő, ami feltölthetné, boldoggá tehetné, amit saját testi-lelki fejlődésére fordíthatna az ember - azt az időt én egy koszos és kényelmetlen buszon töltöm napi 4-5 órában. Nem bírom, ennyi volt. Hónapok óta keresek, de ami most van az Ingatlanpiacon...hát...az valami katasztrófa. Jelenleg úgy állunk, hogy nem nem akarom, hanem egyszerűen nem tudom elkölteni a pénzemet....Minden körülmény csak hátráltatja az Ingatlanvásárlásomat. (igazából nem csak azt....) Mintha a sors utazásra ítélne...és próbára tenné az idegrendszerem.

Házasságomat tekintve azt mondhatnám, hogy krízisben van, komoly krízisben. Mégpedig minden szempontból. Úgy érzem, hogy minden alap, amire épülhet egy kapcsolat, az összeomlott. Sőt mostanában sokat gondolkodom azon is, hogy soha nem is voltak meg ezek az alapok, csak én hittem, mert annyira akartam hinni. Azért úgy gondoltam, hogy adok még egy esélyt neki és magamnak is. Ennek keretében többször átbeszéltük a lehetőségeket és a jövőt. A jelenlegi formájában biztosan nem fog ez már hosszú távon működni, ezért változtatni kell. Leginkább neki, mégpedig azért mert a szülei rákényszerítenek olyan szerepet, ami megfolytja és ami ráadásul anyagilag is csak tönkrevágja. Itt az ideje, hogy leszakadjon a szüleiről és engem meg jövőbeni gyermekeinket rakjon első helyre. És annak is itt az ideje, hogy végre kiálljon magáért. 

Csak az a baj, hogy retteg konfrontálódni a szüleivel. Bármi tesznek ami neki határozottan nem jó, ő még csak megemlíteni sem meri nekik, ők meg ezt jól kihasználják. És ez a lényeg: kihasználják! Ő az arany tojást tojó tyúkjuk, aki halálra dolgozza magát és eltartja őket....míg mi meg külön kasszán vagyunk. Tavaly még nyaralni sem volt pénzünk, de a szülők meg csak gyarapodnak....abból a pénzből többek között amit a férjem egyedül teremt elő. De neki meg teljesen üres a bankszámlája? Mi lesz, ha gyerekünk lesz? 

Talán ha sikerül végre megvenni a nekem szánt lakáskát, akkor majd elgondolkodna, hogy mi és ki a fontos neki. Én senkinek sem akarok 4. meg 5. lenni az életében. Olyan emberből sok van, akit nem érdeklek és aki nem törődik velem...de a férjemnek ez lenne a dolga.....

Megmondtam neki, hogy amíg nem rendezi a családi cég dolgait, amíg nem áll a sarkára, amíg nem válik le a szülőkről, addig nem vagyok hajlandó belevágni a következő lombikba. Én őt akarom, de egyedül, jelenleg viszont ő(k) hárman vannak. És ugye mi még együtt is élünk a szüleivel...bár igaz, hogy külön szinten, de akkor is.

Ebben a stresszes helyzetben amúgy sem látom sok értelmét az egésznek. Igazából mérlegeltem. Az utazást két módon iktathatom ki az életemből. Egyrészt ha munkahelyet váltok, másrészt ha lakóhelyet. Sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy jelenleg egyetlen stabil dolog van az életemben, ez pedig a munkám. Lehet hogy nem mindig azt csinálom amit szeretnék, de legalább jól megfizetik. A legésszerűtlenebb dolog lett volna ha felmondok. Ezért inkább a lakás és a visszaköltözés mellett döntöttem. A másik a családi céges mizéria, abba viszont én nem tudok lépéseket tenni, csak ő. Ez az ő része, az ő feladata, az ő karmája. 

Ha ez a két dolog kiiktatódik, akkor azt hiszem sokkal nagyobb lesz az esélyünk arra, hogy babánk legyen. Őszintén bevallom attól rettegek leginkább, hogy ő soha nem fogja megtenni az általam várt lépéseket. Nem jön majd velem Budapestre sem, mert nem vagyok neki elég fontos. Annyira legalábbis nem, hogy értem, vagyis értünk megtegyen lépéseket. Az idő majd eldönti ezt is.

Lombikra visszatérve igen, túl vagyunk a 3. lombikon. Köszönöm az érdeklődéseket, nagyon kedves volt mindenkitől, aki gondolt rám. 

Februárban kaptuk az újabb pofont.

Tényleg úgy érzem mintha minden ellenem dolgozna. Ha 100%-ban teljesítek mindent, akkor sem alakulnak jól a dolgok. De semmi sem.

Lombikra visszatérve: szóval február elején indult a stimu. Ugye nálam mindig az alapanyag a gond, hogy ugye nincs petesejt....hát most az is lett. Még pedig 8, igen, nyolc!!!!!!!! Azért azt gondolom, hogy a Dhea és a barátcserje megtette hatását. A két lombik alatt összesen 2 db sejtem lett, most meg nyolc. Őrület. Többször megkérdeztem, hogy biztos hogy nem kevertek össze valakivel? Biztos, hogy az a nyolcas az én számom?? Ráadásul Valentin nap is volt, pont az első napon amikor telefonálni kellett. Olyan boldog és bizakodó voltam.

Mint akit hátbavágtak, úgy csuklottam össze mikor kimondták, hogy összesen csak egy termékenyült meg a nyolcból. Egy sejt megsérült a tisztításkor, három éretlen volt, a maradék négyből meg csak egy termékenyült meg. Hogy a büdös rohadt fenébe lehet ez??? A korábbinál két sejt lett és kettő termékenyült meg. Most négyszer annyi sejtből meg feleannyi????? Igazságtalan az élet.

3 naposan kaptam őt vissza. Olyan volt, mint egy szabályos kis virág. Beülti után egy hétig otthon maradtam egyedül. Igen, egyedül. Mert az én férjem ezt a projektet sem ítélte annyira fontosnak, hogy emiatt otthon legyen velem és segítsen az idő múlásában. Elment 4 napos síelésre és tivornyára a cimbikkel, miközben én otthon feküdtem egyedül és számoltam a perceket, hogy mikor lesz már két héttel később. Eközben ő remekül szórakozott, ahogy a megosztott képekből és az igen vidám-ittas hangjából ez nap, mint nap kiderült. Ezek után, mikor többet sírtam, mint aludtam ezekben a napokban miatta....kicsit sem csodálkozom, hogy ez a baba sem maradt velünk. 14. napi tesztelés és 16. napi tesztelés is negatív lett. 

Én már akkor tudtam, hogy ilyen körülmények között én nem vállalom a következő lombikot. Vagy változtatunk az életünkön, vagy nem egy út van kijelölve számunkra és akkor bizony tovább kell lépni.

A következő 4. lombik - és a változás - várható határideje: 2015. augusztus