Mindenféle...

Mostanában teljesen demotivált vagyok. Sok minden van ami foglalkoztat, de mégsincs kedvem leírni őket, vagy csak lusta vagyok, vagy kedvetlen, vagy most valahogy semmi sem fontos...

Mostanában sokat foglalkoztat, hogy október 1. napjától megszűnik a munkám, mivel lejár a szerződésem. Nem valószínű, hogy itt folytatom és nem tudom mi lesz. Ez frusztrál. A főnökömön múlik, hogy lesz-e folytatás és ha igen hol...de még ő sem tud semmit. Ez a bizonytalanság eléggé aggaszt. Főleg így babaprojektben...ha nem lesz állásom, pld. tgyás sem lesz...

Aztán elmentem egy ureaplasma kontrollra, mert lejárt a 3 hét az antibiotikum után. Kb 2 hét az eredmény.

Vissza kéne menni az endo dokihoz kontrollra, de valahogy nem vesz rá a lélek. Egy csomó vérvizsgálatot kéne csináltatni ahhoz, na meg a Kaáliba is, amit nem tudom ki ír fel egyáltalán, vagy megint kifizethetek egy kisebb vagyont a vérvételekért és vizsgálatokért...valahogy nincs most kedvem ehhez az egészhez.

A ciklusommal nem udom mi van, vagyis hogy volt-e peteérés, mert mást mutatott a hőgörbe és az ovuteszt. De a lényeg, hogy most olyan aktívan próbálkoztunk , mint régen :-) Majd kiderül egy hét múlva...

Május 13-ra van időpontunk a Kaáliba, de nem tudom, hogy menjünk-e, tekintettel arra, hogy baromira nincs átjárhatósági vizsgálatom még...Est segítségével találtam az itteni áraknál jóval olcsóbb helyet Székesfehérváron. Fel is hívtam őket, de akkor kiderült, hogy ez a vizsgálat is ciklusfüggő. Nem mindegy ám mikor csinálják. A következő ciklusomban meg már késő...szóval lehet hogy későbbre tetetem a találkozót, mert lelet nélkül nincs sok értelme, hogy elmenjünk. (és ciki is lenne)

Most eldöntöttem, hogy le kéne adnom ezt a felszedett 5 kg-ot. (két hete nem álltam mérlegre, úgyhogy lehet, hogy már több is...) Segítségül hívtam barátnőm ajánlására a kalóriabázis.hu oldalt. Nagyon jó :-) Rémisztő, de talán így hatékonyabb leszek :-) Mindent magától számol és kalkulál, nekem csak fel kell vinnem az elfogyasztott ételeket és a sportokat. Minden pillanatban jelzi, hogy hány kalóriát vihetsz még be az adott ütemű fogyásodhoz aznap és az milyen zsír-fehérje-szénhidrát összetételű legyen. Teljesen rákattantam...

Van Balcsin egy házunk, úgy döntöttem, hogy ebben az évben felújítom amit tudok, helyre pofozom, kifestetem, a teraszt újraburkoltatom, mert felfagyott és hasonlók. Szeretném minél nagyobb rendbe tudni, mert babácskák mellett nekem már nem lesz erre keretem. Igen, többesszámban!!!!!! Most ráfordítom amennyit tudok, utána meg babakocsira akarok gyűjteni...ha nem lesz munkám és tb-s ellátásom, akkor amúgy is nagy szarban leszek és ki leszek szolgáltatva a férjecskémnek. Bár azért igyekszem takarékoskodni szűkebb időkre...mert nem bírom a függőséget...:-) De addig amíg van még munkám, addig tudok kalkulálni biztos bevétellel és próbálok okos döntéseket hozni. 

A hétvégét is lent töltöttük, volt ott zsaluszerelés, fúrás-csavarozás, fűkaszálás és egyéb zsírégető tevékenységek :-) Vasárnap hulla fáradtan jöttünk haza...

A hosszú hétvégén motorostúrára mentünk volna 4 napra Ausztriába, de épp az imént szólt a férjecském, hogy lemondták a többiek az időjárás miatt. A program tehát lefújva...sajnálom azért, bár a 10 fokban és esőben motorozásnál szinte minden jobb...Talán csak vigyáznak ránk az égiek és jobb, ha nem motoroznunk most, mert balesetveszélyes.

Erről jut eszembe, nem is meséltem, hogy szavazatszámláló voltam most a választásokon és szintén a bizottságban volt egy fiatal lányka, akit mellém ültettek. Ránézésre nem volt több 20 évesnél és úgy is öltözködött (tetkó, piercing, színes tornacipő...). kedves és belevaló csajszi volt. Láttam, hogy a telóján a képernyővédője egy kisbaba. Rákérdeztem, hogy ő kicsoda. Kb. arra számítottam, hogy a húga....jajj de naív vagyok...azért mert én eszámoltam a korom, más még szülhet fiatalon...Na de a lényeg, hogy a baba az övé volt, mondta, hogy már 9 hónapos és az anyukájánál laknak, így tök jó, mert az 5 éves húga mellett az anyukája vigyáz az ő gyerkőcére is, azaz az unokára. Megjegyezte, hogy azért nem olyan könnyű még így sem egyedül gyereket nevelni. Rákérdeztem, hogy miért, egyedül van? Azt mondta, hogy tavaly a párjával motorbalesetet szenvedtek. Ő akkor 18 hetes terhes volt. Az apuka meghalt a balesetben. Neki eltört a karja, bordája, csipője, mindene, leszakadt a veséje, mája, problémája lett a memóriájával, és sorolhatnám. 3 hónapig volt kórházban. Hosszabb volt nála a gyógyulás, mert sokféle gyógyszert nem kaphatott a terhessége miatt. Majd ezután világrahozta a makkegészséges kislányát. Elképesztő...

Ha egy babának meg kell maradnia, az megmarad, bármit is teszel (vagy épp nem teszel) ...:-)

Pszichomókusnál

Ez a nap is eljött...nem vagyok rá büszke, de legalább felismertem, hogy segítségre van szükségem és hogy nem biztos, hogy ez menni fog egyedül. Sokáig rágódtam míg beláttam és főleg addig míg tényleg tettem is lépéseket, hogy eljussak egy szakemberhez. Korábban mindig csak halogattam...

Csilla nagyon kedves, mosolygós, kellemes kisugárzású. Akit hamar közel enged magához az ember. Elmondtam sokmindent, amit nem akartam és nem mondtam el olyan dolgokat amiket pedig szerettem volna. Új volt és szokatlan a helyzet, de Ő nagyon sokat segített, hogy ez az érzés mielőbb oldódjon. Szinte barátnőként távoztam. 

Amire jutottunk és ami lényeges az az, hogy szerinte nem őrültem meg és nem látom teljesen deformáltan a dolgokat. Még azt is mondhatjuk, hogy teljesen a realitás talaján állok. Egyszóval megnyugtatott, hogy nem vagyok reménytelen eset :-)  Szerinte nagyon sok dolgot felismertem már és ez nagyon jó. Megítélése és tapasztalata alapján a meddőség lelki okai általában nem az egyéni problémákban, hozott gyermekkori traumákban, valós vagy vélt egyéni sérelmekben gyökereznek, hanem a párkapcsolatban. Így legjobb megoldásként a párterápiát javasolja, hisz ez a leghatékonyabb. Ezért kettőnknek, együtt kell tennünk, én egyedül kevés vagyok. Nem tudom hogy fogom rávenni P-t...majd kiderül.

Ami érdekes, hogy Ő nem vállalta a párterápiát, mert azt mondta, hogy ilyet csak akkor vállal, ha első alkalommal is együtt keresi fel a pár. Ha már valamelyik fél külön járt nála, utána már nem vállalja, mert nem tud kellőképpen objektív maradni. 

Megérkezett amúgy a kromoszóma vizsgálat eredménye, szerencsére minden rendben van.

Ebben a hónapban nem tudom, hogy volt-e peteérésem, mert összesen egyszer volt pozitív az ovulációs tesztem, míg ezzel teljesen ellentmondásos lett a hőgörbém. Szóval nem tudom, de azért mi megtettük, amit lehetett :-) Sose mondd, hogy soha!! :-)

Az én drága férjecskémmel átértékeltük a kapcsolatunkat, mert valahogy bepunnyadtunk, elkényelmesedtünk és ellaposodtunk... Felőröltek a hétköznapok és a problémák, ami k leginkább a kettőnk viszonyában csapódtak le.

Ennek keretében új "szabályokat" vezettünk be. Hetente legalább egy nap a közös sport napunk, aztán hetente kétszer az Sz betűs napokon pedig csak egymásra figyelünk és megpróbálunk minőségi időt együtt tölteni, beszélgetni, szerelmeskedni...egyszerűen kiszakadni az unalmas hétköznapokból...Idáig nagyon jól működik az új rendszer :-)

20 napos ciklus

Tegnap megjött, annak ellenére, hogy csak a 20. napon vagyok. Bár számítani lehetett erre a ciszták miatt. A februári kezelés nélküli ciklusom is csak 21 napos volt.

Ma, a 2. cn-on voltam a SOTÉ-n ultrahangon. Ma eldőlt volna, hogy lesz-e még egy inszemináció, vagy kezdjük a lombikot. De nem dőlt el semmi, mert a 3 cisztából egy még mindig nem szívódott fel. Így újabb egy hónap pihenő. Nem lesz semmi, nem dőlt el semmi.

Már azt sem tudom, hogy akarom-e ezt az egészet, a kezeléseket, a tortúrát. Lehet, hogy jobb lenne ha a természetre bíznánk mindent. Asszem besokalltam, elegem van...de az is lehet, hogy kezdem feladni...